Versrovatunkban ezúttal egy kétkötetes költőnő (Idő-gettó, 2002; tollbafojtás, 2004), Lárai Eszter (1963) mutatkozik be, aki „(anyám csöndje)” című lírai részciklusát mutatja be „A kisleánykor panaszaiból” címmel publikált versciklusából.

Első írásunk akár esettanulmánynak is felfogható lenne, de annál többre mutat lírai stílusával. Palotás Rozina, aki jelenleg a katolikus teológián tanul, és emellett lelkigondozó képzésen vesz részt, önkéntesként heti egy napot a Baleseti és Sürgősségi Intézetben is szolgál. Alig egy héttel az otthonukban elhunyt apósának halála után emlékszik vissza arra az útra, melyet a beteg és családja tett meg ezekben a mindenki számára nehéz napokban, s veti papírra érzéseit. Érzéseket, melyeket átsző a gyász fájdalma, a hiány, de ezeken felülemelkedve egy olyan semmihez nem fogható, a bánatot enyhítő boldogság is, amely csakis annak adatik meg, akit megperzselt az életből való elmúlás misztikus szentsége.

A család és a haldokló hozzáállása példaadó értékű, különösen azért is, mert tudjuk, hogy ezt az utat végigjárni korántsem olyan egyszerű sokak számára. Simkó Csaba hospice-főorvos tanulmánya épp azokra a nehézségekre irányítja a figyelmet, amelyekkel munkája során nap mint nap találkozik. A súlyos betegek otthoni ápolásának gyakran nem csupán életvezetési, anyagi gátjai vannak, a rosszul megélt pszichés traumák, a beteg és a hozzátartozók közötti elégtelen - a meg nem értettségből fakadó - kommunikáció sokszor okozhat konfliktushelyzetet. A tanulmány összefoglalja mindazokat a tudnivalókat, amelyeket az otthonápolást választóknak szem előtt kell tartaniuk annak érdekében, hogy a maguk és a beteg számára is „könnyebb”, problémamentesebb legyen az együtt töltött utolsó időszak.

Fleischer Alexandra pszichológus tanulmánya már azt a problémakört tárgyalja, mely a hozzátartozó elvesztése után jelentkező gyász időszaka alatt okozhat gondot. Egy zuglói háziorvosi rendelő adatai alapján vizsgálja meg azon idősebb emberek pszichés és fizikai állapotának változásait, akik házastársukat nemrégiben veszítették el, s egy kontrollcsoport összehasonlítási adatai alapján vonja le következtetéseit. A pszichés problémák egyértelmű növekedése mellett a szomatikus megbetegedések következményként már nem annyira szignifikánsak, illetve emelkedő számuk összefüggésben állhat a hátramaradottak megváltozott társas kapcsolati rendszerével. Figyelemreméltó észrevétel az is, hogy az idős férfiak körében az öngyilkossági gondolatok jóval intenzívebben jelentkeznek, mint hasonló sorsú nőtársaik esetében.

Debrődi Gábor legújabb mentéstörténeti cikkében a magyarországi szervezett mentés kialakulását vázolja fel, s ismerteti mindazokat a szabályokat, előírásokat, amelyek a betegek szállításának módját határozták meg. Külön hangsúlyt fektet a halottak szállításának kérdéskörére, hisz ez a különféle hazai mentőegyletek létrehozása korában korántsem ment végre egységes elvek alapján. A fővárosban a mentők nem láttak el ilyesfajta szolgálatot, viszont egyes vidéki egyletek feladatkörébe beletartozott, miként a közölt, forrásértékű fotográfiák is tanúsítják.

Számunkat egy nyelvészeti írás zárja, Kicsi Sándor András a koporsó és a kereszt szók jelentéstani vizsgálatához nyújt értékes adalékokat.

Minden kedves Olvasónknak kívánunk tartalmas és hasznos olvasást!