TALLÁR FERENC szeptemberi számunkban megjelent esszéjéhez (Légy a levesben)

s a novemberi számban olvasható írásához többen, több műfajban is kapcsolódtak.

A továbbgondoló írások közlését decemberi számunkban folytatjuk.

Miért, miért, ó mondd, ifjú barátom,

miért feledted, hogy ki vagy s ki voltál

egy emberöltővel is még elébb,

cserben hagyva magad s a Múzsa-kart,

feledve végképp, hogy mivé lehetnél.

Zarándokolsz Rómába, Marzióm?

Ne hidd. Ne hidd. Csupán a falka vonz,

az agyrémektől rettegő tömeg:

az álszent had fontoskodása kell

neked, hogy hizlalhasd amúgy is épp

elég kövér egód. S ha elfeledted,

hogy mit tanított Szókratész, miben hitt

Protagórasz, a bölcs eszű tudós,

Theodórosz, ki nem hitt istenekben

s az élvezetnek atyja, Epikur,

kimondom én („ismerd meg önmagad!”)

Delphoi jósszavát, de mást a KRESZ

se mond, ma sem: „látni és látszani!” –

s te látszatot akarsz csupán, barátom,

mutogatni magad, nem megmutatni.

Blogolsz, lájkolsz, simogatásra vársz,

a Kocsmáros meg markába nevet.