Új idők, új vágy, új iram, új kétség

kóricál szavakon,

hiába régi,

mégis új, és ahogy tényleg tolul,

árad,

tere támad

egy-egy elnevezésnek

(megtanuljuk, mondogatjuk):

a mélyszegénység

egyre

mélyül,

elölről hökkent,

hátulról gáncsol,

nyakunkba zuhanva ránt le végül.

Meddő nyikorgás hallatszik.

Ez már az.