A mai napon beleugrottam ebbe

a nem tudom megmondani mibe.

Nincs neve,

de bátran gesztikulálok vele

úgy átabotában;

dehogy zuhanok vaktában

a közönséges szabadságban:

ujjbegyemtől talpamig bizsergetőben.

Már benne vagyok mélyen.

Nem imént kezdődött.

Szoros időrendbe

fogva,

pengetem napról napra,

amire visz s ahogy bekerít a nóta.

Máris

örömködöm pazarlón:

május 2-a van, szerda.

Káprázatos tény.

Szellemem, lelkem, egész felajzott

belső madzagom működésre kész.

A belátható meg a beláthatatlan

egyszerre

csábít és ijeszt.