van valahol az a réges-régi kép
mely dokumentálja egykorvolt-szőkeségedet:
meztelenül pózolsz – másfél éves kölyök –
a furcsa mintázatú drapériák között
talán a fényképezőgép vakuja rajzolt
ijedtséggel vegyes mosolyt az arcodra
a karod mohón lendült előre
és a meghökkent világról mit sem tudva
készült kapaszkodni az egyetlenbe
de az elgyávult ölelést örökre visszanyelte
a műterem didergető sötétje