Nagy Gábor 60. születésnapjára


Gyerekfejjel kettéválasztani egy fűszálat
fűhasadás

Megemelkedett törzsű fák
lombkoronák

Meredek partszakasz fölött
a tiszai gát

Meghajlott hátú angyalcsapdán
rezdülő puha szárny

Erdők tüdején átlégzett
viaszos barna határ

Elindított kompod teste mélán billeg
tájsebet ejt a szilánkos égen

Gátoldal szőlőkacs főhajtás
rőten szikkad a nyár
csendesen dermed a föld
megrebben a pikkelyes táj
s nyújtóznak a néma angyalok


Elhever az ősz
szuronyos katonák az ágak
merednek érdes umbrákkal,
zilált menetben karcolt vonalsáv
okkerrel kevert palánkon
föld-mélybe szív
a gyökértől árva lét
grafitváza

Elmentett emlék
útvarratok
fonaltestű árnyas alkonyok
megint egy táj
benne szorult,
lélegzetnyit nyitva
egy meztelen kihűlt gyár

Pici égbe emelt ház a tied
megneszelt messzeség
torony kapu oszlop-lét
emelkedik a semmiben

Lecsupaszult megemelt
látóhatár
Provence-ban esteledik,
zajt csak a papíron
a grafit neszel
elindul és megremeg egy indulat
fűszál magában…
tétovázik

barátok vállán áll
és égbe ágaskodik egy katedrális