Vízöntő - a Rajna

A Lorelei, ki tündér s szikla is
A Rajna-parton, Bingenhez közel,
Elvette hajdan sok hajós eszét.
Arany haját ki látta, elmerült.

- Nem üldögélek ám mindig egy helyben - biggyeszti unottan az ajkát. - A Rajna 1320 kilométer hosszú, és én sokszor bejártam, le-föl, le-föl? A szeretőmet kerestem - teszi hozzá kissé zavartan, én meg felidézem Loreley, a szőke boszorkány történetét, akit elhagy a kedvese, s ő fájdalmasan vágyódó, parázsló szemével megigéz minden férfit. Hiába kéri a püspököt, hogy vessék máglyára, a papot is elbűvöli szépsége, és három lovag kíséretében kolostorba küldi. Útközben Loreley még egy pillantást akar vetni a Rajna fölé magasodó várra, ahol kedvese lakott. Magas sziklára mászik, és mert úgy látja, a vízen szerelme hajója közeledik, túlságosan előrehajol, és a folyóba zuhan. A három lovag követi a sziklára, de a csúszos falon nem tudnak visszamászni, és ők is ott pusztulnak. Kövön ülve fésülködő hableányként tér vissza, éneke megzavarja a tapasztalatlan hajósokat, nem veszik észre a felszín alatt megbúvó, éles sziklákat és az erős áramlatban a vízbe fúlnak. Mi tagadás, jól tartja magát - az elmúlt pár száz évben szőkesége nem fakult, és a szeme ma is olyan különösen izzik. Ha most elmondanám neki, hogy az erős áramlás és egy azóta már eltűnt kis vízesés hangját a szikla verte vissza, és a felerősített hangot hihették a helybeliek sellőéneknek, hogy a lureln és ley szavakból álló neve is azt jelenti: ?mormoló szikla?, biztos nem áll szóba velem. Tartom hát a szám, és némán, de együttérzően bólogatok.
- Régi folyó ez, úgy húszmillió éves. Az idők során számos kisebb folyót magával ragadott, egyre terebélyesebbé vált, míg mintegy hétezer évvel ezelőtt a mostani medrébe költözött. A neander-völgyi a maga idejében még rinocéroszra és gyapjas mamutra vadászott a partján, a cro-magnoni már állatokat tartott, a kelta és germán törzseket pedig a folyó alsó szakasza választotta el egymástól. A rómaiak nyolc légiót állomásoztattak a Rajna mentén, mert a folyót a civilizációt védő határnak látták, ami elválasztja őket a vad germánoktól és az erdőben élő mitikus szörnyektől. Attól tartok, én is megrémítettem volna őket, de persze mindez még a születésem előtt történt - kacarászik, és nevetésének hangjai, mint a buborékok, a víz tetején lebegnek, míg el nem tűnnek a szemem elől.
- Később hivatalosan is határfolyó lett, Franciaország és Németország között, és vize a századok során rengeteg vérrel keveredett. Egy sváb kereskedő, Max Schneckenburger verset is írt a folyó védelméről, és amikor a porosz-francia háború után megalakult a Német Birodalom, a megzenésített vers a németek nemzeti dala lett - és már dúdolja is: lieb? Vaterland, magst ruhig sein, fest steht und treu die Wacht, die Wacht am Rhein?, én meg továbbra is csak bólogatok, hogy ez hozzánk is eljutott: a német katonák még az első világháborúban is ezt énekelték, a magyarok meg eltanulták tőlük, hogy drága hazánk, légy nyugodt, erős és hű a Rajna őrsége?
- Oly sok mindent őriz ez a folyó - mélázik, és beszéd közben hosszú, szőke fürtjeit tekergeti, hogy végül egészen összecsomósodnak. - Emlékszem, amikor Woglinde, Wellgunde és Flosshilde rémülten menekült hozzám, mert Alberich, a törpe nibelung elragadta a felügyeletükre bízott kincset. Végül persze visszaszerezték, de kínos ügy volt, én ilyesmibe nem ártom magam - rázza a fejét, és most észreveszi a gubancokat. A vízből aranyfésűt emel ki, és lassan húzogatja a hajszálak között. - Nem mondom, Siegfriedet én is sajnáltam, de olyan érthetetlen volt. A kincsnek a víz alatt a helye, hadd nyugodjon. Mindannyiunkra ráfér egy kis nyugalom, akkora itt a felfordulás. A versailles-i békeegyezményben például az állt, hogy a Rajna-vidék 1935-ig a szövetségesek kezében marad, azután demilitarizálják, és német haderő nem teheti be oda a lábát. Nem is tették: Hitler katonái egy hétvégén biciklin érkeztek, és visszafoglalták a területet. Mire az angol kormány hétfőn összeült, már kényelmesebb volt elfogadni a kész helyzetet. Aztán kitört a második világháború, és a környéken rengeteg amerikai, angol és kanadai esett el, a németekről nem is beszélve. Itt ültem akkor is, de az énekemet elnyomták a bombázórepülők, a fésűm pedig elsodródott az egyik víz alatti egységgel; évekig kerestem, végül egy lelkiismeretes lazac hozta vissza, szegény, alig bírta el - mosolyog.
- A lazacokra akkoriban nehéz idők jártak, pedig 1885-ben egy nemzetközi egyezményben a folyó menti országok megállapodtak a védelmükről. Aztán erről valahogy megfeledkeztek, csatornákat és gátakat építettek, meg rengeteg gyárat, amikből ömlik a szenny. Mire az emberek észbe kaptak, a halak sorra kipusztultak, a víz ihatatlanná vált. Hatalmas összegeket költöttek a megtisztítására, de 1986-ben egy Bázelhez közeli vegyipari telepen tűz ütött ki. Az oltáshoz használt, mintegy harminc tonna vegyszerrel keveredett víz a folyóba került, a környéken fojtogató szag terjengett, a hajam pedig megzöldült, mintha moszat borítaná - és megborzong a hideg vízben. - Akkora volt a felháborodás, hogy szigorú rendszabályokat kellett bevezetniük, és több mint egymillió fiatal lazacot telepítettek a folyóba. Problémás hal: csak ott ívik, ahol született, és ha a gátak miatt nem tud visszajutni a megfelelő helyre, újra kihal. De azért egyre többen vannak, és mostanában kevesebb mocsok kerül a vízbe. A hajam is kiszőkült  - büszkélkedik. - Csak ezek a mai hajómotorok? olyan hangosak, hogy hiába énekelek torkomszakadtából, a kutya se hallja? arról nem is beszélve, milyen nehéz üvöltve elbájolni valakit - morog elégedetlenül, majd visszacsúsztatja az aranyfésűt a vízbe, int, és utána ugrik. A haja egy pillanatra még szétterül a víz felszínén, mintha a nap csillana meg, aztán eltűnik az is.    

Megváltoztunk. Az is, ki jár hajón.
A Rajna keskeny gátak közt folyik.
Ma senki sem borul a vízbe, mert
Egy szőke nő folyton fésülködik.

HORGAS JUDIT