Búth Emília
AZ UTOLSÓ NEKIVESELKEDÉSBEN


Mint a Kő-hegyek gyomrában üvöltő
sírni kevés
    kamaszlányok
szavak nélkül kiabálok
artikulálatlan
    üres bölcső
kabátom feslik
hajam lebomlik
mezítláb jutok el
az utolsó gombig
egyenként lehull
bőröm hét-halál
velőtrázó csöndben
árnyékom így talál