Brácsa és életművész

Konrád György 90. születésnapjára

Szerző: Fejér András
Lapszám: 2014 október

Nehéz ügy Gyuri bácsi szülinapi köszöntőjét megírni.

Mit mondhatok arról a nagy nyilvánosság előtt, aki az utolsó ötven évemnek - mint barát, pótapa, kolléga - ennyire domináns és meghatározó része volt? Hol húzódik a vékony határvonal, melyen innen az olvasót talán még érdekli a téma, de nem váltja ki a „hát én ezt bizony kihagytam volna" típusú rosszallást?

Süldő kiskölyök voltam még, amikor a festői Lenin körútról öcsémmel, az ő feles hegedűjével, jómagam pedig a háromnegyedes csellómmal átköltöztünk Zuglóba, mindössze egy utcányira Konrádéktól. Itt lettem először kíváncsi a vonósnégyesre, majd itt habarodtam bele a műfajba - a Konrád és Fejér család profi felnőttjeinek hétvégi kvartettezései okozhatták -, majd jött az izgalom, hogy beugorhatunk-e öcsémmel egy-egy Mozart- vagy Haydn-kvartettre a nagyok közé. Jóllehet, ami igazán fontos volt: az édesanyánk hihetetlen desszertjei a játék szüneteiben. Rendszerint Gyuri bácsi volt a primárius - mind a mai napig irigylésre méltó, hangszerre született, istenadta természetes technikával és gyönyörű hangon játszott, viccelt, bátorított - és elnézett, megbocsátott...

Húsz évvel később a világ legkézenfekvőbb döntésének tűnt, hogy őt hívjuk magunkkal hegedülni Ausztriába es Németországba, mikor is Schranz Karcsinak - a Takács Vonósnégyes másodhegedűsének - be kellett vonulnia a Néphadsereg „operettszázadába", egyhónapos kiképzésre. (Ennek befejeztével több - egyébkent erős és egészséges - törzsőrmester kérte korai nyugdíjazását...) Rettenetesen élveztük Gyuri bácsi vagány és biztos vezetését az osztrák-német autópályákon - mint kezdő vonósnégyesnek, nekünk még az ő kétütemű Wartburgja is imponált -, és az ő nagyvonalúsága tette lehetővé számunkra a „pénzünknél levés" és a minimális profit közti igen komoly különbséget.

Columbus utcai házuk és autójuk mindig pontosan mutatta, mi a fontos az életben: hangszertokok szerteszét; könyvek garmadával a legszokatlanabb helyeken; a szoba közepén, a nagyasztalon kirakós; az utcai szobában biliárdasztal néhány kóbor kottatartóval; a kocsi tele teniszütőkkel és -labdákkal, focival, úszógatyával. A kákán is csomót kereső, ignoráns elemek ezt valószínűleg mérhetetlen rendetlenségnek bélyegeznék - de számunkra mindez maga volt az ideális és egyedül lehetséges életforma. Magam - most már mint felelős nagyapa - szintén ezt próbálom követni hosszú évek óta; szerencsés vagyok, több helyem van - ezért a rend is nagyobb egy picit...

Gyuri bácsi hivatalosan, a nagyközönség számára brácsaművész, Érdemes és Kiváló Művész, de sokunknak egyszerűen csak ÉLETművész, hiszen már az a pár összetevő, ami számunkra is látható: a derű, energia, humor, családcentrikusság, örökös zenélni, játszani, sportolni akarás - legyen az tenisz, pingpong, foci, úszás, biliárd, kártya vagy gyanús állagú tárgyak távoli kukákba hajigálása -, továbbá az ebből eredő kondíció csupa olyan dolog, amire egész életünkben mindannyian törekszünk, rendszerint nála kevesebb sikerrel. S hogy ő 90 évesen is ilyen imponáló mentális és fizikai állapotban van, dacára a leírhatatlan rémségeknek, melyeket mint fiatalember és később mint apa átélt, attól egész élete még inkább csodálatra méltó.

Gyuri bácsi, sok-sok szeretettel és öleléssel kívánok - kívánunk -
boldog születésnapot!

András }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.