Művek bontakozóban

Csemiczky Miklós újabb latin kantátái

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2014 július

 Két latin nyelvű egyházi kantátára lel­hetünk Csemiczky Miklós új kompozíciói között.

- Érdekes, ahogyan az embert megtalálják bizonyos témák. Az utóbbi két évtizedben a vokális műfaj, azon belül a latin nyelvű liturgikus szövegek előtérbe kerültek, részben épp felkéréseknek köszönhetően. A Hymni Ambrosiani a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Együtteseinek és karnagyuknak, Sándor Zoltánnak a kezdeményezésére készült szoprán szólóra, nőikarra és vonószenekarra. A másik a Honvéd Művészegyüttes érdekes vállalkozása az I. világháború kezdetének centenáriuma alkalmából. Egy estére ötünket kértek föl önálló, de tartalmilag összekapcsolható művek írására: Vajda János, Orbán György, Selmeczi György és Gyöngyösi Levente a társam, de ezúttal nem egyetlen mű tételein osztozunk, mint a Missa quinque auctorumban. A középpontban természetesen a Honvéd Férfikar áll, de nemcsak zenét kap a közönség, tánc teljesíti ki a produkciót (Strausz Kálmán vezényel, Zsuráfszky Zoltán a koreográfus). Míg az Ambroziánus himnuszokat május 9-én mutatták be, a negyedóra terjedelmű De profundis hangszerelése még munkában van: nagy szimfonikus zenekara a rezek fényein, a fagottok és az altfuvola komorságán túl szárnykürtöket is felvonultat.

- Milyen viszonyban állsz a latin textussal?

- Sajnos latinul nem tanultam, de a Piarista Gimnázium diákjaként korán közel kerültem e tartalmakhoz. Ha valaki nem beszél latinul, fordításokra van utalva, de a szövegértés és szövegmagyarázat terén segítségre szorul. Ezért ilyenkor mindig előveszem nagyanyám első, latintanár férjétől rám maradt, még az 1800-as évek közepén kiadott latin-szlovák-német-magyar szótárt, s minden egyes szót megvizsgálok. Ilyenkor meg is nyílnak a szövegek. Beleszerettem a latin nyelv hangzásába. Persze nem tudjuk rekonstruálni ráadásul különböző korok latin beszédét: c-nek vagy k-nak ejtettek valamit, sőt, ma divatos az olasz ejtés visszavetítése a latinra. Nagyon nehéz az időmértékes hangsúlyozást a későbbi hangsúlyos verseléssel összehozni. Épp az ambroziánus himnuszok jambusai írják át az eredeti hangsúlyokat. Egyesek szerint ma már ennek nincs jelentősége, s hivatkoznak Stravinsky merész szövegkezelésére, mások viszont ezt kevésbé tolerálják. Hogy csak egy példát említsek: a Pater szót magyar „füllel" hosszú á-val mondjuk, zeneileg is úgy kívánkozik, ám eredetileg rövid az első szótagja.

- Miért ezekre a himnuszokra esett a választásod?

- A Szent Ambrus és követői által írt himnuszok jambikus lejtése vonzza a zenét, bár ennek csapdájába nem szabad beleesni. A választás másik oka a versek költőisége, és ősi mivolta, hiszen ezekkel kezdődött a középkori himnuszköltészet Milánóban. Nem mindig veszem át a teljes verset.

- Miképp döntötted el, hogy mely tételben énekel a szólista, és melyek a kóruséi?

- Eredetileg csak női kart terveztünk, de szükség volt az egyén és a közösség megszólalása közötti különbségtételre.

- A férfikar egyértelműen adódik az együttesből, de mezzoszoprán szólistát miért alkalmazol?

- 35 éve is már, hogy elkezdtem egy De profundist. Van egy „dögkutam", amelyben ötletek, vázlatok, félkész darabok nyugszanak, ezeket időnként „katalogizálom". Amikor a rendelést megkaptam, megnéztem a hajdani feljegyzést: abban is férfikar szerepelt és alt szólista. A hangokból nem használtam semmit, de a szólista-koncepciót átvettem.

- Mennyire élnek benned a „dögkútban" nyugvó ötletek?

- Fiatal koromban jobban emlékeztem a korábbi ötletekre, az idő haladtával ezek inkább feledésbe merülnek. De amikor előveszek régi vázlatot, felismerem, hogy mit akartam. Talán néhányból lesz is még darab. Bármi az eszembe jut, följegyzem.

- Soha nem dobsz ki belőle semmit?

- Nagy munka lenne. Majd az idő...

- A De profundisban használtál-e valamit a régi jegyzetekből?

- Egykori ötleteim nem inspiráltak. Ma már tonális nyelvezettel komponálok.

- A szólista milyen dramaturgiai kapcsolatba kerül az egésszel?

- Ő képviseli az áldozatokat: nemcsak a harctéren elpusztultakat, hanem a hátramaradottakat is. Gondolkodtam a szöveg zsoltárrészletekkel való kiegészítésén, de ezt elvetettem. Első megjelenése a kétségbeesés és a fohász, a második a reménykedésé. A darab dramaturgiája elbillen a mélységből a magasság felé. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.