Muzsika 2003. október, 46. évfolyam, 10. szám, 5. oldal
Devich Márton:
Van-e élet a termen túl?
Igric György és Zimányi Zsófia az épülő Nemzeti Hangversenyteremről
 

Júliusi számunkban Kocsis Zoltán és Kovács Géza (Nemzeti Filharmonikusok), szeptemberben Fischer Iván (Budapesti Fesztiválzenekar) mondta el nézeteit a Nemzeti Hangversenyterem helyzetéről. Ezúttal egy hangversenyrendező és egy fesztiváligazgató véleményét tárjuk Olvasóink elé.

A fővárosi hangversenyélet egyik fontos szereplője a Filharmónia Budapest Kht. Igazgatója, Igric György meglehetősen borúlátóan beszélt az új koncertteremmel kapcsolatos kérdésekről.
- Elég régóta várakozó állásponton vagyunk - mondta. - A kezdet kezdetén, amikor eldőlt, hogy megépül a terem, mindenki lelkesedett. Mi is megfogalmaztuk vágyainkat, elképzeléseinket, milyen is lehet a koncertélet a terem megszületése után, és ebben milyen szerephez juthat a Filharmónia. Azóta sok minden megváltozott. Rengeteg idő telt el, és gazdagabbak lettünk - ám leginkább csak tapasztalatokkal.
- Senki sem volt kíváncsi az elképzeléseikre?
- De igen, a történet elején a minisztérium tőlünk is kért koncepciót. Készítettünk is több vázlatos, majd részletesebb tervet, amelyekben megfogalmaztuk a véleményünket. Később azonban nem láttuk jelét, hogy elgondolásainkat komolyan vennék. Nem érzékeltük, hogy igényt tartanának azoknak a szakembereknek a javaslataira, akiket megkérdeztek. Máig nincs hivatalos koncepció, a lelkesedés megtorpant, és egyre inkább úgy lehet fogalmazni: baj van.
- Azért egy szép új terem csak nem fog ártani?...
- Dehogyis! Mindenki örül, hogy megépül, és reméljük, megpezsdíti a koncertéletet, csak mi, akik kicsit jobban belelátunk a dolgokba, élesebben érzékeljük a problémákat. Figyeljük, hogy megy az idő, és aggódunk. Hiszen már régen tudni kellene, ki játszik majd a jövő októberi nyitóhangversenyen... Ötletek jönnek-mennek, önjelöltek pályáznak nem létező posztokra, lobbik mozognak, s közben nem történik semmi. A falak felépültek, de a tartalmi kérdések csak sokasodnak.
- A terem ügyében teljesen megszűnt a kommunikáció a tárca és a Filharmónia között?
- Én egy kis cég vezetője vagyok. A magam részéről természetesnek veszem, hogy csak akkor kérdeznek meg vagy tájékoztatnak valamiről, ha szélesebb körű az egyeztetés. De abban biztos vagyok, hogy hozzánk is eljutott volna a híre, ha bármi eldőlt volna. Annyi bizonyos, hogy a Filharmónia az új teremben is rendez hangversenyeket, de hogy mennyit, kikkel, hogyan, mikor, milyen körülmények között, boldogan vagy kicsit kényszeredetten, arról fogalmunk sincs. Nem is lehet.
- És rendez hangversenyeket a másik teremben, a Hagyományok Házában is, hiszen állítólag az a kortárs zene egyik új otthonának készül.
- Erre nem látok semmilyen garanciát. Nem vagyok biztos abban, hogy a Hagyományok Háza vezetői ugyanúgy gondolkodnak a termükről, mint a koncertrendezők. Nem tudom, őket megkérdezte-e valaki. Nem tudom, lesz-e hely, idő kortárs zenei hangversenyekre vagy kamaraoperai előadásokra abban a teremben, amely technikailag is elsősorban néptáncra, népzenére, folklórműsorokra lesz berendezkedve. Legfeljebb reménykedhetünk.
- Egyes koncertrendezők nem siránkoznak, hanem terveznek: már le is kötöttek művészeket, együtteseket a leendő terembe. Külföldi sztárokról is hallottam.
- Szerintem ez felelőtlenség. Hiszen nincs ember, aki tiszta lelkiismerettel bármelyik rendezőnek megígérhetné: a terem ezen és ezen a napon biztosan a tiéd lesz. Ennél sokkal alapvetőbb kérdések sincsenek tisztázva. Csak egyet tudunk: felépül egy új, jó minőségű koncertterem. Semmi okunk kétségbe vonni, hogy kiváló lesz az akusztikája, és a magam részéről a helyszínt sem tartom rossznak. Én inkább a fővárosi hangversenyélet jövője miatt vagyok pesszimista.
- Nem lesz elég rangos hangverseny az új teremben, netán nem lesz közönség?
- Ez nem ilyen egyszerű. Bécsben kollégáim elmesélték, miként működik teljes összhangban a Konzerthaus és a Musikverein (mondjuk mint a Zeneakadémia és az új hangversenyterem). Szomorúsággal töltött el, amikor rádöbbentem, hogy a hangversenyélet szervezettségét tekintve fényévekre vagyunk a bécsiektől. Nem lemaradtunk, hanem tévúton járunk. Bécsben minden este több tízezer ember jár koncertre vagy zenés színházba, és valamennyi terem tele van. Nálunk ez elképzelhetetlen. Nemcsak azért, mert nincs meg a fizetőképes kereslet, hanem amiatt a káosz miatt is, amely a honi hangversenyéletben uralkodik. Nem tudom elképzelni, hogy mondjuk a Nemzeti Filharmonikusok, a Budapesti Fesztiválzenekar, a Filharmóniai Társaság vagy a Matáv Szimfonikusok együtt, egymás vagy mások véleményét meghallgatva alakítsák ki például az évadtervüket. Ma minden együttes csak a saját feje után megy, kitalálja a programját, meghirdeti, aztán lesz, ami lesz.
- Úgy értsem: az új koncertterem jó működése lehetetlen zenekaraink összehangoltabb tervező munkája nélkül?
- Valószínűleg. Az a tapasztalatom, hogy a hangversenyélet képviselőiben csekély a kompromisszumkészség. Pár éve született egy kezdeményezés, hogy a Zeneakadémia is megjelentessen egy önálló programfüzetet a csak ott zajló rendezvényekről. Az ötlet hamvába holt.
- Kell tehát valaki, aki irányít és dönt. De kire, kikre kellene bízni az új intézmény vezetését?
- Valóban nagy kérdés, hogy lesz-e az új teremnek, illetve a vele együtt megszülető múzeumnak és a Hagyományok Házának valamiféle intendatúrája, egy vezető, akit mindenki elfogad, aki elég határozott, és képes közvetíteni. Kérdés, hogy lesz-e a teremnek műsorszerkesztése, befogadó helyszín lesz-e, vagy saját produkciókat hoz létre. Azt mindenki tudja, hogy a Zeneakadémia miként működik. Létezik egy nagy könyv, amelybe bejegyzik, hogy melyik koncertrendező melyik időpontra bérelte ki a termet. Ilyen könyvre az új teremben is mindenképpen szükség lesz.
- Holnap meg lehetne vásárolni...
- Régóta mondjuk, hogy mindentől függetlenül szükség lenne rá, méghozzá azonnal.
- Visszatérve az irányításra: ki lenne az, aki bejegyez? Intendáns? Miniszteri biztos? Művészeti vezető? Gazdasági igazgató? Titkár? Szervezési osztályvezető? Pályázattal vagy anélkül kerülne a posztjára?
- Az, hogy minek hívják, teljesen mindegy. A döntő, hogy mekkora lesz a hatásköre, de ami még fontosabb, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat, ha egyáltalán gazdálkodhat valamiből. Mert a másik alapvető kérdés, amelyre eddig nincs válasz: miből, milyen pénzből lesz a hangversenyteremben rendezvény? Nincs tisztázva ugyanis, hogy a terem önfenntartó vállalkozásként fog-e működni, ne adj' Isten olyan feladattal, hogy termelje ki azt a pénzt (ötvenmilliárdot!), amit az állam az építkezéshez megelőlegezett, és amellyel adós, vagy nemzeti kulturális intézményként, állami finanszírozásban. E kérdésben eddig senki sem foglalt állást. Állítom, hogy ha a leendő intézménynek el kell tartania önmagát, akkor a terem nem lesz életképes. Egy koncerttermet csak akkor érdemes működtetni, ha pezsgő, rendszeres hangversenyélet zajlik benne. Ez pedig igen sok pénzbe kerül. Elképzelhetetlennek tartom állami szerepvállalás nélkül.
- Miért, ha a terem nemzeti intézmény lenne, mindig meg lehetne tölteni?
- Nem... Látja, éppen ezért vagyok tele kétségekkel. Persze hosszabb távra nem látok előre. A szubkultúra romboló hatása mindenesetre nagyon erősen érezhető a magyar komolyzenei életben.
- Egyes vélemények szerint sztárokat kell hívni, s akkor majd tódul a közönség.
- Ez a legegyszerűbb, dobálózni a nevekkel. Aki ezt teszi, nincs tisztában a realitásokkal. A fővárosi hangversenyélet működését nem az az évi - legjobb esetben - ötven sztárművész fogja meghatározni, hanem a többi háromszáz napon fellépő, itthon élő és működő magyar művész és együttes. Szóval elképzelhetetlen a termet napról napra megtölteni - állami támogatás nélkül. Az már részletkérdés, hogy magát a termet támogatják-e, vagy azokat a produkciókat, amelyek ott helyet kapnak.
- Egy neves koncertrendező szerint a tárca egymilliós terembérrel kalkulál.
- Nem tudok átgondolt számításokról. Azt viszont tudom, kulcskérdés a terem jövője szempontjából, hogy a terembér mindenki számára elérhetővé váljon. Hogy minél több koncertrendezőnek, művésznek esélye legyen ott fellépni, sőt érdekelt legyen ebben. Mert miközben a főváros valóban régóta áhítozott egy új teremre, a hangversenyélet kialakította a maga helyszíneit, és lehet, hogy ha túl magas lesz az új helyen a terembér, sokan maradnak az olcsóbb, jól bevált pódiumoknál.
- Hiszen a művészek alig várják az új termet!
- Ez sem olyan egyértelmű. Minden a körülményektől függ. Két-három éve azzal kellett volna kezdeni, hogy megkérdezik a művészeket, milyen teremre vágynak, milyen körülményeket szeretnének, azután ki kellett volna kérni a közönség véleményét. Erről ma már lekéstünk. A tárca láthatóan vívódik, képtelen dönteni. Nem is csoda, hiszen nem lehet tőle elvárni, hogy szakmai kérdésekben tökéletes koncepciót dolgozzon ki. Ezt a szakmának kellett volna megtennie. A végső döntéseket persze mégiscsak a minisztériumban kell meghozni. Úgy tűnik, rettentő a tanácstalanság, a bizonytalanság, de a döntés most már elkerülhetetlen.

A hangversenyélet pirosbetűs ünnepei közé tartoznak a Budapesti Tavaszi Fesztivál koncertjei, amelyeken az elmúlt évtizedben világhírű művészek, együttesek tucatjai léptek fel, külföldi és hazai sztárok egyaránt. A tavaszi seregszemlét is rendező Budapesti Fesztiválközpont Kht. a fővárosi zeneélet egyik kulcsszereplője, amely nyilvánvalóan jelen lesz hangversenyeivel az új teremben. A Kht. igazgatója, Zimányi Zsófia azonban úgy véli, addig lehetetlen konkrét elképzelésekről nyilatkozni, amíg nem születtek meg alapvető döntések a terem jövőjéről, és amíg nincsenek adatok arról, hogy az új teremben milyenek lesznek a feltételek.
- Azt mindenki érzi, hogy nagy a bizonytalanság, és mindenki tudja, hogy a minisztérium nagy késésben van a koncepció kidolgozásával - mondja Zimányi Zsófia. - Miközben mi már a 2005-ös, 2006-os Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégművészeivel tárgyalunk, még nem dőlt el, hogy 2004. október 23-án kik és milyen programmal lépnek majd fel a terem ünnepélyes megnyitóján. Az előzetes tárgyalásokon, amelyeken én is ott voltam, arról volt szó, hogy valamilyen "világra szóló" koncerttel kell megnyitni a termet, de tudomásom szerint a mai napig nem tisztázták a nyitó előadás körülményeit.
- Feltétlenül külföldi együttesre van szükség?
- Egyáltalán nem. Ha én rendezném a koncertet, valószínűleg magyar előadókat hívnék meg. Persze halkan hozzáteszem, a fellépők és a műsor összeállításakor nagyon körültekintően kell eljárni, mert nem lenne jó, ha az ünnepélyes megnyitó a harag napjává válna.
- A termet valamiből, valakinek működtetni is kell.
- Természetesen. Ez talán a legfontosabb kérdés. Milyen formában működjön a hangversenyterem, amelynek létrejöttét legalább ötven éve várja a magyar zenésztársadalom? Európában az ilyen termek többféle módon működnek: (A) befogadóként (például a Royal Festival Hall), ahol a ház menedzsmentje nem szervez koncerteket, csak más szervezők által hozott programoknak ad helyet; (B) koncepció és preferenciák alapján saját programköltségvetéssel és rendezvényekkel (ilyen a bécsi Musikverein).
Véleményem szerint a terem tulajdonosának el kell döntenie, mit akar, és fel kell mérnie a lehetőségeit. Az A koncepció esetében a terem fenntartása lényegesen olcsóbb lesz, mint a B esetében, hiszen a bérlők a magyar hangversenyélet szereplői, akik egyszer már kaptak támogatást a koncertek rendezéséhez. Tehát amennyiben az alapító nem tudja jelentős forrásokkal ellátni a termet, a legjobb, amit tehet, hogy befogadó teremként működteti. Az új terem méreteiben a Budapest Kongresszusi Központhoz hasonlít, tehát pillanatnyilag csak a BKK vezetésének tájékoztatására támaszkodhatunk, akik szerint az elmúlt években náluk 12-15 komolyzenei hangversenyt rendeztek egy-egy évadban. Ehhez jön még 5-10 zártkörű és mintegy 25 könnyűzenei rendezvény. A 12-15 komolyzenei koncertből évek óta 3-5 eseményt szervez a Budapesti Tavaszi Fesztivál.
- Mennyibe kerül egy nagyzenekari koncert?
- Adott esetben több tízmillió forint is lehet, ebben benne van a honorárium, a jogdíj, a terembér, a propagandaköltség, minden. A bérleti díj általában az összköltség hét-nyolc százaléka, s reméljük, hogy az új teremé sem lesz több, mint a Kongresszusi Központé. Tudomásom szerint a koncertterem mellett konferenciaközpont és szálloda is épül. A konferenciaturizmus nagyon fontos Magyarország számára, hiszen a konferenciák vendégei magasan kvalifikált, sokat költő turisták, s vélhetően látogatni fogják a kulturális tömb koncertjeit és más előadásait, kiállításait. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a termet elsősorban a magyar közönségre kell tervezni. Emiatt hiszem, hogy a jegyárak - bármilyen műsorokat rendezzenek is ott - nem szakadhatnak el a mai vagy a jövőbeni magyar valóságtól. Nagyon jó lenne, ha az itt megrendezésre kerülő koncertek száma 40-60-ra emelkedne. Ehhez lesz majd szüksége az alapító segítségére vagy a háznak magának, vagy a magyar zenekaroknak, hangversenyrendezőknek, megint csak attól függően, hogy az A vagy a B variáció valósul meg.
- Van e szükség intendánsra?
- Itt is az a kérdés, hogy a korábban általam említett A vagy B üzemeltetési módból melyik megoldást választja a fenntartó. Amennyiben befogadó terem lesz, gyorsan meg kellene bízni valakit, hogy vegye meg azt a bizonyos füzetet, amelybe be vannak írva a dátumok 2008-ig, és kezdje el bejegyezni, hogy mikor, kik szeretnék a termet bérbe venni. Ha pedig a B variációnak megfelelően van rá igény, és a pénz is rendelkezésre áll önálló koncepció kialakítására és koncertek szervezésére, pályázatot kell kiírni az intendánsi tisztségre. A helyzetet az sem egyszerűsíti, hogy a kulturális tömbben tudomásom szerint három egymástól független intézmény fog működni. Olyan művészeti vezető, aki a Hagyományok Háza és a Magyar Modern Művészeti Múzeum szakmai munkájába beleszól, elképzelhetetlen. Jó, ha valaki koordinálja az intézmények működését és a gazdálkodást irányítja. Persze valamilyen együttműködés mindenképpen lesz például a Hagyományok Háza és a koncertterem között. Hasznos az is, hogy tudomásom szerint nagy előcsarnoka lesz az épületnek, ahol jegyiroda, kávéház, könyvesbolt nyílhat, ahol videóvetítők lehetnek.
- Önök már terveznek koncerteket az új terembe?
- A Budapesti Tavaszi Fesztivál azokat a hangversenyeit, melyeket 2005-ben és 2006-ban a Budapest Kongresszusi Központba szánt volna, nyilvánvalóan az új teremben szeretné megrendezni. És persze azokat is, amelyeket nem tudunk a Zeneakadémiára vinni, ha majd bezárják a felújítás miatt. Bízunk benne, hogy az az elsőbbségünk, amit a fesztivál idejére a Zeneakadémián is mindig megkaptunk, az új terem- ben is megmarad.
- Elképzelhető, hogy az új terem új fesztivált is kíván?
- Ez elhatározás kérdése. Magyarországon februárban elkezdődik a fesztiválok sora, és jóformán még be sem fejeződik az egyik, kezdődik a következő. Nagyon kellene vigyázni arra, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására, tehát új fesztivált szerintem nem a terem miatt, hanem akkor érdemes létrehozni, ha az a magyar vagy egyetemes művészetről a többi fesztiválhoz képest újat tud mondani. De az sem kizárt, hogy az új kulturális központ a Budapesti Tavaszi Fesztivált is újításokra ösztönzi.


Igric György
Felvégi Andrea felvétele


Zimányi Zsófia
A Fesztiválközpont archívumából