Júliusi számunkban Kocsis Zoltán és Kovács Géza (Nemzeti Filharmonikusok),
szeptemberben Fischer Iván (Budapesti Fesztiválzenekar) mondta el nézeteit a
Nemzeti Hangversenyterem helyzetéről. Ezúttal egy hangversenyrendező és egy
fesztiváligazgató véleményét tárjuk Olvasóink elé.
A fővárosi hangversenyélet egyik fontos szereplője a Filharmónia Budapest
Kht. Igazgatója, Igric György meglehetősen borúlátóan beszélt az új koncertteremmel
kapcsolatos kérdésekről.
- Elég régóta várakozó állásponton vagyunk - mondta. - A kezdet kezdetén,
amikor eldőlt, hogy megépül a terem, mindenki lelkesedett. Mi is megfogalmaztuk
vágyainkat, elképzeléseinket, milyen is lehet a koncertélet a terem megszületése
után, és ebben milyen szerephez juthat a Filharmónia. Azóta sok minden megváltozott.
Rengeteg idő telt el, és gazdagabbak lettünk - ám leginkább csak tapasztalatokkal.
- Senki sem volt kíváncsi az elképzeléseikre?
- De igen, a történet elején a minisztérium tőlünk is kért koncepciót. Készítettünk
is több vázlatos, majd részletesebb tervet, amelyekben megfogalmaztuk a véleményünket.
Később azonban nem láttuk jelét, hogy elgondolásainkat komolyan vennék. Nem
érzékeltük, hogy igényt tartanának azoknak a szakembereknek a javaslataira,
akiket megkérdeztek. Máig nincs hivatalos koncepció, a lelkesedés megtorpant,
és egyre inkább úgy lehet fogalmazni: baj van.
- Azért egy szép új terem csak nem fog ártani?...
- Dehogyis! Mindenki örül, hogy megépül, és reméljük, megpezsdíti a koncertéletet,
csak mi, akik kicsit jobban belelátunk a dolgokba, élesebben érzékeljük a problémákat.
Figyeljük, hogy megy az idő, és aggódunk. Hiszen már régen tudni kellene, ki
játszik majd a jövő októberi nyitóhangversenyen... Ötletek jönnek-mennek, önjelöltek
pályáznak nem létező posztokra, lobbik mozognak, s közben nem történik semmi.
A falak felépültek, de a tartalmi kérdések csak sokasodnak.
- A terem ügyében teljesen megszűnt a kommunikáció a tárca és a Filharmónia
között?
- Én egy kis cég vezetője vagyok. A magam részéről természetesnek veszem,
hogy csak akkor kérdeznek meg vagy tájékoztatnak valamiről, ha szélesebb körű
az egyeztetés. De abban biztos vagyok, hogy hozzánk is eljutott volna a híre,
ha bármi eldőlt volna. Annyi bizonyos, hogy a Filharmónia az új teremben is
rendez hangversenyeket, de hogy mennyit, kikkel, hogyan, mikor, milyen körülmények
között, boldogan vagy kicsit kényszeredetten, arról fogalmunk sincs. Nem is
lehet.
- És rendez hangversenyeket a másik teremben, a Hagyományok Házában is, hiszen
állítólag az a kortárs zene egyik új otthonának készül.
- Erre nem látok semmilyen garanciát. Nem vagyok biztos abban, hogy a Hagyományok
Háza vezetői ugyanúgy gondolkodnak a termükről, mint a koncertrendezők. Nem
tudom, őket megkérdezte-e valaki. Nem tudom, lesz-e hely, idő kortárs zenei
hangversenyekre vagy kamaraoperai előadásokra abban a teremben, amely technikailag
is elsősorban néptáncra, népzenére, folklórműsorokra lesz berendezkedve. Legfeljebb
reménykedhetünk.
- Egyes koncertrendezők nem siránkoznak, hanem terveznek: már le is kötöttek
művészeket, együtteseket a leendő terembe. Külföldi sztárokról is hallottam.
- Szerintem ez felelőtlenség. Hiszen nincs ember, aki tiszta lelkiismerettel
bármelyik rendezőnek megígérhetné: a terem ezen és ezen a napon biztosan a tiéd
lesz. Ennél sokkal alapvetőbb kérdések sincsenek tisztázva. Csak egyet tudunk:
felépül egy új, jó minőségű koncertterem. Semmi okunk kétségbe vonni, hogy kiváló
lesz az akusztikája, és a magam részéről a helyszínt sem tartom rossznak. Én
inkább a fővárosi hangversenyélet jövője miatt vagyok pesszimista.
- Nem lesz elég rangos hangverseny az új teremben, netán nem lesz közönség?
- Ez nem ilyen egyszerű. Bécsben kollégáim elmesélték, miként működik teljes
összhangban a Konzerthaus és a Musikverein (mondjuk mint a Zeneakadémia és az
új hangversenyterem). Szomorúsággal töltött el, amikor rádöbbentem, hogy a hangversenyélet
szervezettségét tekintve fényévekre vagyunk a bécsiektől. Nem lemaradtunk, hanem
tévúton járunk. Bécsben minden este több tízezer ember jár koncertre vagy zenés
színházba, és valamennyi terem tele van. Nálunk ez elképzelhetetlen. Nemcsak
azért, mert nincs meg a fizetőképes kereslet, hanem amiatt a káosz miatt is,
amely a honi hangversenyéletben uralkodik. Nem tudom elképzelni, hogy mondjuk
a Nemzeti Filharmonikusok, a Budapesti Fesztiválzenekar, a Filharmóniai Társaság
vagy a Matáv Szimfonikusok együtt, egymás vagy mások véleményét meghallgatva
alakítsák ki például az évadtervüket. Ma minden együttes csak a saját feje után
megy, kitalálja a programját, meghirdeti, aztán lesz, ami lesz.
- Úgy értsem: az új koncertterem jó működése lehetetlen zenekaraink összehangoltabb
tervező munkája nélkül?
- Valószínűleg. Az a tapasztalatom, hogy a hangversenyélet képviselőiben
csekély a kompromisszumkészség. Pár éve született egy kezdeményezés, hogy a
Zeneakadémia is megjelentessen egy önálló programfüzetet a csak ott zajló rendezvényekről.
Az ötlet hamvába holt.
- Kell tehát valaki, aki irányít és dönt. De kire, kikre kellene bízni az
új intézmény vezetését?
- Valóban nagy kérdés, hogy lesz-e az új teremnek, illetve a vele együtt
megszülető múzeumnak és a Hagyományok Házának valamiféle intendatúrája, egy
vezető, akit mindenki elfogad, aki elég határozott, és képes közvetíteni. Kérdés,
hogy lesz-e a teremnek műsorszerkesztése, befogadó helyszín lesz-e, vagy saját
produkciókat hoz létre. Azt mindenki tudja, hogy a Zeneakadémia miként működik.
Létezik egy nagy könyv, amelybe bejegyzik, hogy melyik koncertrendező melyik
időpontra bérelte ki a termet. Ilyen könyvre az új teremben is mindenképpen
szükség lesz.
- Holnap meg lehetne vásárolni...
- Régóta mondjuk, hogy mindentől függetlenül szükség lenne rá, méghozzá
azonnal.
- Visszatérve az irányításra: ki lenne az, aki bejegyez? Intendáns? Miniszteri
biztos? Művészeti vezető? Gazdasági igazgató? Titkár? Szervezési osztályvezető?
Pályázattal vagy anélkül kerülne a posztjára?
- Az, hogy minek hívják, teljesen mindegy. A döntő, hogy mekkora lesz a
hatásköre, de ami még fontosabb, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat, ha egyáltalán
gazdálkodhat valamiből. Mert a másik alapvető kérdés, amelyre eddig nincs válasz:
miből, milyen pénzből lesz a hangversenyteremben rendezvény? Nincs tisztázva
ugyanis, hogy a terem önfenntartó vállalkozásként fog-e működni, ne adj' Isten
olyan feladattal, hogy termelje ki azt a pénzt (ötvenmilliárdot!), amit az állam
az építkezéshez megelőlegezett, és amellyel adós, vagy nemzeti kulturális intézményként,
állami finanszírozásban. E kérdésben eddig senki sem foglalt állást. Állítom,
hogy ha a leendő intézménynek el kell tartania önmagát, akkor a terem nem lesz
életképes. Egy koncerttermet csak akkor érdemes működtetni, ha pezsgő, rendszeres
hangversenyélet zajlik benne. Ez pedig igen sok pénzbe kerül. Elképzelhetetlennek
tartom állami szerepvállalás nélkül.
- Miért, ha a terem nemzeti intézmény lenne, mindig meg lehetne tölteni?
- Nem... Látja, éppen ezért vagyok tele kétségekkel. Persze hosszabb távra
nem látok előre. A szubkultúra romboló hatása mindenesetre nagyon erősen érezhető
a magyar komolyzenei életben.
- Egyes vélemények szerint sztárokat kell hívni, s akkor majd tódul a közönség.
- Ez a legegyszerűbb, dobálózni a nevekkel. Aki ezt teszi, nincs tisztában
a realitásokkal. A fővárosi hangversenyélet működését nem az az évi - legjobb
esetben - ötven sztárművész fogja meghatározni, hanem a többi háromszáz napon
fellépő, itthon élő és működő magyar művész és együttes. Szóval elképzelhetetlen
a termet napról napra megtölteni - állami támogatás nélkül. Az már részletkérdés,
hogy magát a termet támogatják-e, vagy azokat a produkciókat, amelyek ott helyet
kapnak.
- Egy neves koncertrendező szerint a tárca egymilliós terembérrel kalkulál.
- Nem tudok átgondolt számításokról. Azt viszont tudom, kulcskérdés a terem
jövője szempontjából, hogy a terembér mindenki számára elérhetővé váljon. Hogy
minél több koncertrendezőnek, művésznek esélye legyen ott fellépni, sőt érdekelt
legyen ebben. Mert miközben a főváros valóban régóta áhítozott egy új teremre,
a hangversenyélet kialakította a maga helyszíneit, és lehet, hogy ha túl magas
lesz az új helyen a terembér, sokan maradnak az olcsóbb, jól bevált pódiumoknál.
- Hiszen a művészek alig várják az új termet!
- Ez sem olyan egyértelmű. Minden a körülményektől függ. Két-három éve azzal
kellett volna kezdeni, hogy megkérdezik a művészeket, milyen teremre vágynak,
milyen körülményeket szeretnének, azután ki kellett volna kérni a közönség véleményét.
Erről ma már lekéstünk. A tárca láthatóan vívódik, képtelen dönteni. Nem is
csoda, hiszen nem lehet tőle elvárni, hogy szakmai kérdésekben tökéletes koncepciót
dolgozzon ki. Ezt a szakmának kellett volna megtennie. A végső döntéseket persze
mégiscsak a minisztériumban kell meghozni. Úgy tűnik, rettentő a tanácstalanság,
a bizonytalanság, de a döntés most már elkerülhetetlen.
A hangversenyélet pirosbetűs ünnepei közé tartoznak a Budapesti Tavaszi
Fesztivál koncertjei, amelyeken az elmúlt évtizedben világhírű művészek, együttesek
tucatjai léptek fel, külföldi és hazai sztárok egyaránt. A tavaszi seregszemlét
is rendező Budapesti Fesztiválközpont Kht. a fővárosi zeneélet egyik kulcsszereplője,
amely nyilvánvalóan jelen lesz hangversenyeivel az új teremben. A Kht. igazgatója,
Zimányi Zsófia azonban úgy véli, addig lehetetlen konkrét elképzelésekről
nyilatkozni, amíg nem születtek meg alapvető döntések a terem jövőjéről, és
amíg nincsenek adatok arról, hogy az új teremben milyenek lesznek a feltételek.
- Azt mindenki érzi, hogy nagy a bizonytalanság, és mindenki tudja, hogy
a minisztérium nagy késésben van a koncepció kidolgozásával - mondja Zimányi
Zsófia. - Miközben mi már a 2005-ös, 2006-os Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégművészeivel
tárgyalunk, még nem dőlt el, hogy 2004. október 23-án kik és milyen programmal
lépnek majd fel a terem ünnepélyes megnyitóján. Az előzetes tárgyalásokon, amelyeken
én is ott voltam, arról volt szó, hogy valamilyen "világra szóló" koncerttel
kell megnyitni a termet, de tudomásom szerint a mai napig nem tisztázták a nyitó
előadás körülményeit.
- Feltétlenül külföldi együttesre van szükség?
- Egyáltalán nem. Ha én rendezném a koncertet, valószínűleg magyar előadókat
hívnék meg. Persze halkan hozzáteszem, a fellépők és a műsor összeállításakor
nagyon körültekintően kell eljárni, mert nem lenne jó, ha az ünnepélyes megnyitó
a harag napjává válna.
- A termet valamiből, valakinek működtetni is kell.
- Természetesen. Ez talán a legfontosabb kérdés. Milyen formában működjön
a hangversenyterem, amelynek létrejöttét legalább ötven éve várja a magyar zenésztársadalom?
Európában az ilyen termek többféle módon működnek: (A) befogadóként (például
a Royal Festival Hall), ahol a ház menedzsmentje nem szervez koncerteket, csak
más szervezők által hozott programoknak ad helyet; (B) koncepció és preferenciák
alapján saját programköltségvetéssel és rendezvényekkel (ilyen a bécsi Musikverein).
Véleményem szerint a terem tulajdonosának el kell döntenie, mit akar, és fel
kell mérnie a lehetőségeit. Az A koncepció esetében a terem fenntartása lényegesen
olcsóbb lesz, mint a B esetében, hiszen a bérlők a magyar hangversenyélet szereplői,
akik egyszer már kaptak támogatást a koncertek rendezéséhez. Tehát amennyiben
az alapító nem tudja jelentős forrásokkal ellátni a termet, a legjobb, amit
tehet, hogy befogadó teremként működteti. Az új terem méreteiben a Budapest
Kongresszusi Központhoz hasonlít, tehát pillanatnyilag csak a BKK vezetésének
tájékoztatására támaszkodhatunk, akik szerint az elmúlt években náluk 12-15
komolyzenei hangversenyt rendeztek egy-egy évadban. Ehhez jön még 5-10 zártkörű
és mintegy 25 könnyűzenei rendezvény. A 12-15 komolyzenei koncertből évek óta
3-5 eseményt szervez a Budapesti Tavaszi Fesztivál.
- Mennyibe kerül egy nagyzenekari koncert?
- Adott esetben több tízmillió forint is lehet, ebben benne van a honorárium,
a jogdíj, a terembér, a propagandaköltség, minden. A bérleti díj általában az
összköltség hét-nyolc százaléka, s reméljük, hogy az új teremé sem lesz több,
mint a Kongresszusi Központé. Tudomásom szerint a koncertterem mellett konferenciaközpont
és szálloda is épül. A konferenciaturizmus nagyon fontos Magyarország számára,
hiszen a konferenciák vendégei magasan kvalifikált, sokat költő turisták, s
vélhetően látogatni fogják a kulturális tömb koncertjeit és más előadásait,
kiállításait. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a termet elsősorban a magyar közönségre
kell tervezni. Emiatt hiszem, hogy a jegyárak - bármilyen műsorokat rendezzenek
is ott - nem szakadhatnak el a mai vagy a jövőbeni magyar valóságtól. Nagyon
jó lenne, ha az itt megrendezésre kerülő koncertek száma 40-60-ra emelkedne.
Ehhez lesz majd szüksége az alapító segítségére vagy a háznak magának, vagy
a magyar zenekaroknak, hangversenyrendezőknek, megint csak attól függően, hogy
az A vagy a B variáció valósul meg.
- Van e szükség intendánsra?
- Itt is az a kérdés, hogy a korábban általam említett A vagy B üzemeltetési
módból melyik megoldást választja a fenntartó. Amennyiben befogadó terem lesz,
gyorsan meg kellene bízni valakit, hogy vegye meg azt a bizonyos füzetet, amelybe
be vannak írva a dátumok 2008-ig, és kezdje el bejegyezni, hogy mikor, kik szeretnék
a termet bérbe venni. Ha pedig a B variációnak megfelelően van rá igény, és
a pénz is rendelkezésre áll önálló koncepció kialakítására és koncertek szervezésére,
pályázatot kell kiírni az intendánsi tisztségre. A helyzetet az sem egyszerűsíti,
hogy a kulturális tömbben tudomásom szerint három egymástól független intézmény
fog működni. Olyan művészeti vezető, aki a Hagyományok Háza és a Magyar Modern
Művészeti Múzeum szakmai munkájába beleszól, elképzelhetetlen. Jó, ha valaki
koordinálja az intézmények működését és a gazdálkodást irányítja. Persze valamilyen
együttműködés mindenképpen lesz például a Hagyományok Háza és a koncertterem
között. Hasznos az is, hogy tudomásom szerint nagy előcsarnoka lesz az épületnek,
ahol jegyiroda, kávéház, könyvesbolt nyílhat, ahol videóvetítők lehetnek.
- Önök már terveznek koncerteket az új terembe?
- A Budapesti Tavaszi Fesztivál azokat a hangversenyeit, melyeket 2005-ben
és 2006-ban a Budapest Kongresszusi Központba szánt volna, nyilvánvalóan az
új teremben szeretné megrendezni. És persze azokat is, amelyeket nem tudunk
a Zeneakadémiára vinni, ha majd bezárják a felújítás miatt. Bízunk benne, hogy
az az elsőbbségünk, amit a fesztivál idejére a Zeneakadémián is mindig megkaptunk,
az új terem- ben is megmarad.
- Elképzelhető, hogy az új terem új fesztivált is kíván?
- Ez elhatározás kérdése. Magyarországon februárban elkezdődik a fesztiválok
sora, és jóformán még be sem fejeződik az egyik, kezdődik a következő. Nagyon
kellene vigyázni arra, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására, tehát
új fesztivált szerintem nem a terem miatt, hanem akkor érdemes létrehozni, ha
az a magyar vagy egyetemes művészetről a többi fesztiválhoz képest újat tud
mondani. De az sem kizárt, hogy az új kulturális központ a Budapesti Tavaszi
Fesztivált is újításokra ösztönzi.
|