Muzsika 1998. szeptember, 41. évfolyam, 9. szám, 48. oldal
Malina János:
Mise egy hajdani millecentenáriumra
A jubiláló Deutsche Grammophon ünnepi kiadványa - Biber: Missa Salisburgensis
 

Bizonyos tekintetben - a számos újdonság és különbözőség ellenére - a barokk kor egyenes folytatása volt a reneszánsznak, mégpedig a kiemelkedő alkalmakhoz kapcsolódó grandiózus zenei produkciók kultiválásában. Olyan, országrésznyi területekre kiható, emberek tízezreit megmozgató és zenészek százait foglalkoztató - sokszor napokig tartó - ünnepségek, amilyen például Lorenzo de' Medici 1489-es firenzei esküvője volt, megkoronázását jelentették egy több évszázados gyakorlatnak, tovább éltek az olyan monumentális udvari ünnepségekben, mint I. Lipót császár 1667-es bécsi esküvője, amely Cesti Il pomo d'oro című, pazar kiállítású operájának megírásához szolgáltatott alkalmat, vagy az aacheni béke alkalmával rendezett londoni ünnepségek, melyek során többek között Händel Tűzijátékzenéjét adta elő egy monstre fúvósegyüttes.
Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a (római katolikus) egyház puritánabb volt e tekintetben a világi uralkodóknál. Cavalieri nagy apparátusra írt, híres színpadi oratóriuma, az 1600-ban Rómában bemutatott Rappresentazione di anima e di corpo ugyanúgy példázza ezt, mint a salzburgi érsekség megalapításának 1100. évfordulóját ünneplő "szupermise", az 1682-ben bemutatott Missa Salisburgensis.
A millecentenáriumi ünnepi mise most egy nevezetes centenárium fényéhez is hozzájárul. A százéves fennállását ünneplő Deutsche Grammophon egy hatvan CD-ből álló, átfogó retrospektív sorozat kibocsátásával lepte meg híveit, s ebben az egyébként ugyancsak jubiláló, ötvenéves Archiv Produktion márkát - többek között - a Missa Salisburgensis új felvétele képviseli. A tíz trombitát és clarinót nem számítva hat vokális és hangszeres kórust, valamint continuót megszólaltató, 53 szólamú alkotás előadására két jelentős egyéniség, Reinhard Goebel és Paul McCreesh egyesítette erejét, illetve együttesét, a Musica Antiqua Kölnt és a Gabrieli Consort & Playerst. Nem véletlen, hogy a mise - és a hozzá tartozó, ugyancsak 53 szólamú motetta, a Plaudite tympana, amely, megfelelő kiegészítő hangszeres tételekkel együtt, szintén szerepel a felvételen -, tehát hogy a mise szerzőjének nevét még nem említettük. Történeti és stiláris okok kézenfekvővé teszik ugyan a feltételezést, hogy a mű szerzője Heinrich Ignaz Franz Biber, a 17. század második felének kiemelkedő osztrák komponistája, aki 1682-ben érseki másodkarnagy volt Salzburgban; ezt a feltételezést közvetlen filológiai bizonyíték azonban nem erősíti meg. (E tekintetben Goebel és McCreesh kísérőszövege feddhetetlen, viszont a borítószöveg és a műsoroldal sajnos semmilyen módon nem utal a bizonytalanságra.) Mindenesetre Biher (?) Missa Salisburgensisének sorsa szomorú és tipikus. A barokk egyházi zene egyik csúcspontját jelentő, reprezentatív kompozíció, a Gabrieli-Monteverdi-féle többkórusos stílus délnémet-osztrák betetőzője főleg azért nem került be a zenei köztudatba és a koncertgyakorlatba, mert annyira nagyszabású a darab, hogy az előadásához különleges helyszínre, különleges szervező munkára van szükség.
A mise valóban lenyűgöző: a körkörös térélmény, az érces trombitahang által meghatározott, érzékien gazdag hangszínek, a pompa és ragyogás mellett a szűkebb értelemben vett zenei kifejezés is mesteri, és számos szuggesztív pillanattal ajándékozza meg a hallgatót. Példa erre az Incarnatus csodája a Credóban, vagy az Agnus Dei szívbemarkoló harmóniai fordulatainak sora.
A nagy mű tehát mesteri módon kidolgozott, kiegyensúlyozott, részegítő hangzás- és térélménnyel szolgáló előadásban szólal meg Paul McCreesh pálcája alatt. A mise nem alkalmaz későbbi értelemben vett kiemelt énekszólókat - a két énekkar mindegyikéhez 8-8 szólista tartozik -, ám a kórusok gyönyörűen, kristályosan szólnak, a hangszeresek pedig a kontinens élvonalából kerültek ki, csak természetes, hogy remekelnek. A karmesternek pedig sikerül a legnehezebb: a valódi ünnepi atmoszféra megteremtése, a rengeteg zengő forte szakasz mellett a mű finomabb rétegeinek aláhúzása, a hallgató figyelmének szüntelen ébrentartása.
Valóban méltó, ünnepi CD ez a százéves ünnepen.