Augusztus 1-én immár harmadik alkalommal népesült be a nyár másfél hetére a Szombathely
oladi városrészében álló egykori nemesi kúria, az Ernuszt-kastély, amely "civilben"
mezőgazdasági szakközépiskolának ad otthont, s ahol ilyenkor a Régi Zene Nyári
Akadémiájának legtöbb eseménye zajlik.
Már a fiatal rendezvény hároméves története is egyértelművé teszi, hogy a Régi
Zene Nyári Akadémiája nem egyszerűen hézagpótló, hanem egyszersmind koncepciózus
és magas színvonalú vállalkozás. Közhelynek számít immár, hogy mind a historikus
felfogást képviselő legkiválóbb magyar előadóművészek rangja, nemzetközi elismertsége,
mind pedig a fiatal zenészek részéről megnyilvánuló érdeklődés indokolttá tenné
a historikus oktatás megindítását a Liszt Ferenc Zeneakadémia szintjén. A régizenei
tanszék tapintható hiányát a nyolcvanas évektől egy sereg egyszeri vagy rendszeres,
rövidebb vagy hosszabb életű, vidéki és fővárosi kurzus megszervezői, vendégelőadók
meghívói próbálták meg feledtetni. E próbálkozások közül kétségkívül a szombathelyi
kezdeményezés a legátfogóbb és legambiciózusabb. Különleges - ha nem is teljesen
egyedülálló - vonása a vállalkozásnak, hogy teljességgel magánkezdeményezésre
jött létre: Békefi Antal, a kitűnő szombathelyi zenetanár és néhány külföldön
tanult magyar zenész - Kónya István, Spányi Miklós és Csalog Benedek
- indította útjára 1996-ban. Ez a helyzet sok nehézséget rejt ugyan magában,
és sok egyéni áldozatvállalást, fáradhatatlan szervező munkát feltételez; viszont
a koncepció kialakításához és megvalósításához teljes szabadságot biztosít. (Persze,
ha kiemeljük a magánkezdeményezés jelentőségét, azt is hangsúlyoznunk kell, hogy
a különböző támogató testületek és intézmények között van egy: Szombathely város
önkormányzata, amely kezdettől fogva magáénak tekinti az Akadémia ügyét, és különösen
hathatós segítséget nyújt a szervezőknek.
Hazai viszonyok között valóban egyedülállóvá mégis az teszi a Nyári Akadémiát,
hogy a különböző szakkurzusok magasabb rendű, szerves egységgé ötvöződnek, és
az érdeklődő résztvevőnek igen komplex és rugalmas lehetőséget kínálnak érdeklődése
kielégítésére. Már a kurzusok kínálata is bőséges, meghaladja az előző évekét
is. Soroljuk csak! Ének, kórus (illetve tulajdonképpen énekegyüttes, a nyíregyházi
Banchieri-együttessel, mint "szemléltető anyaggal"), furulya (két professzorral),
hegedű, gordonka, viola da gamba, lant és rokonai, orgona, csembaló, klavikord,
continuo-játék és tánc. Ehhez jönnek azután a kiegészítő jellegű - és a résztvevők
között mintegy horizontális kapcsolatokat kiépítő - további foglalkozások. Ízelítő
azokból, amelyekkel az első három napon találkoztam: szabad játék a professzor
hangszerein; előadások a hangszer kezeléséről, a hangolás problémáiról és stílusbeli,
történeti kérdésekről; orgonanéző túra; kamarazenei, sőt zenekari produkciók.
Maurice van Lieshout jelenléte az időbeli határokat kitágította a középkori
zenéig; miközben a másik irányban nagyjából Carl Philipp Emanuel Bach vonja meg
a határt.
Igazi pezsgés volt tehát az Ernuszt-kastélyban, az egyik eseményről a másikra
loholó növendékekkel, a tanítványait "szülőként" elkísérő, velük izguló, a historizmussal
már gyakorló tanárként kapcsolatba került zenepedagógusokkal, a szűknek bizonyuló
termekből kiszoruló, a parkban gyakorló hegedűssel.
A kurzusokra be-belátogatva örömmel tapasztaltam, hogy olyan itthon jól ismert,
kiváló tanáregyéniségek mellett, mint a furulyás Anneke Boeke, a fuvolás
Csalog Benedek vagy több billentyűs hangszer mestere, Spányi Miklós, néhány további
nagyszerű professzor van jelen, mint a már említett holland furulyás, Maurice
van Lieshout, Emilio Moreno spanyol hegedűs vagy Léon Berben holland
csembalista-orgonista, Csalog régi kamarapartnere. Egyébként a Csalog és Berben
által előadott C. Ph. E. Bach-fuvolaszonáta a maga csiszolt tökélyével és tisztaságával
valósággal kimagaslott a Bartók Teremben tartott tanári nyitókoncert produkciói
közül. Jól esik leírni: Csalog mára hangszerének nagy művészévé érett.
Hasonlóképpen emelkedett ki Spányi Miklós teljesítménye az orgonakoncertek sorából
(bár ezek közül az egyiket sajnos nem hallhattam). Ebben az évben ugyanis orgonanapok
illeszkedtek a rendezvénysorozatba, s erre az adott lehetőséget az "ötletgazda"
Spányinak - Kónya Istvánnal együtt a Nyári Akadémia művészeti vezetőjének -, hogy
a Kálvária-templomnak immár 12 év óta különleges orgonája van: egy kópiának nem
tekinthető, de lényeges megalkuvás nélkül a későbarokk német orgonaépítési gyakorlat
megoldásait követő, Bautzenban készített hangszer, amelynek születésénél az akkori
Hungaroton, valamint Spányi és Németh Pál bábáskodott. Ez az orgona - amelynek
temperatúrája is korhű, sőt már a 18. század első felében is kissé konzervatívnak
számított, különösen alkalmas a Bachorgonaművek és a korabeli hangszerek összefüggéseinek
megmutatására. Ez adta az ötletet a lipcsei mester műveire koncentráló orgonanapok
megrendezéséhez, amely négy egyórás koncertet, előadásokat és beszélgetéseket,
továbbá egy mesterkurzust foglalt magában. (A meghívottak között olyan nevek szerepeltek,
mint az Ulmban működő Kelemen József, Léon Berben - ezúttal orgonista minőségben
-, vagy Zászkaliczky Tamás.) Összefoglalva: a Régi Zene Nyári Akadémiája
nem csupán fontos és komoly vállalkozás, hanem változik, fejlődik, bővül is. Csak
remélhetjük, hogy a következő években is lesz miből megrendezni.
|