Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Zsákutcák a pártban
Miért nem lehet megreformálni az MSZP-t?

A szocialista párt a világjobbító elképzelések sokasága ellenére nem sokat változott az elmúlt években: a megújulásért síkra szálló csoportok közül egyesek működését teljesen ellehetetlenítette a vezetés, míg mások a rossznyelvek szerint „reformelképzelések” címszó alatt valósították meg hatalmi ambícióikat.

Kertész Krisztián a beszédes nevű „Demokratizáljuk az MSZP-t!”, belső használatra szánt könyvében beszél a szocialista párt megreformálására indított mozgalmáról. Az Ésszerűség és Felelősség Platform (ÉFP) alapítójának pártbeli kálváriája a Hetek birtokába jutott füzetecske szerint 2004 elején kezdődött, amikor is Kertész belépett a pártba. Az éppen a Budapesti Corvinus Egyetemen PhD disszertációján is dolgozó fiatal gazdaságpolitikus az általa vallott értékek és elvek mentén kívánt új irányt mutatni a pártnak: „a közgazdaságtan 2×2 józanságát” kívánta az MSZP-be beépíteni. Kertész már akkoriban is az államháztartási reformok szükségességét hirdette. A fiatal szakember és politikuspalánta időt és pénzt nem kímélve küzdötte le a hatodik kerületi pártvezetés által útjába gördített akadályokat, majd alig fél év múlva már ő is köztük foglalt helyet.
Hét-nyolc hónap múlva, 2005 májusában Kertész egy új platform létrehozását jelentette volna be, ha a párt Országos Elnöksége elismerte volna annak megalakulását. Hiába volt meg Kertész szerint minden szükséges aláírás, taglétszám, SZMSZ, az elnökség az MSZP Országos Etikai és Egyeztető Bizottságának (OEEB) állásfoglalását kérte az ügyben. Az igazi csata azonban akkor indult meg a pártvezetés és a már majdnem-platform között, amikor Bokros Lajos a nevét adta a szerveződéshez. Innentől kezdve fenyegető levelek érkeztek, és állítása szerint még kémkedtek is utána. A pártvezetés azóta sem legalizálta a szerveződést: az OEEB kétszer is megtagadta az ÉFP elismerését.
Lapunk kérdésére Simon Gábor, a párt OEEB-elnöke úgy nyilatkozott: a testület azért foglalt állást a platform létrejötte ellen, mivel az nem teljesítette az alapszabályban megjelölt létszámminimumot. „Ráadásul a platform kellő létszámát igazolni hivatott belépőnyilatkozatok között szép számmal akadt olyan, amiről utóbb kiderült: az azt aláírónak fogalma sem volt arról, hogy aláírásával egy platformhoz csatlakozott” - tette hozzá Simon. Néhány hónappal később, 2006 nyarán a szervezetre nézően mégis kedvező határozat születik meg a bizottságban. Ekkor azonban a párt Országos Elnöksége lép közbe - pontosabban: nem lép közbe -, és az OEEB kötelező érvényű határozata ellenére sem veszik az ÉFP-t nyilvántartásba. Természetesen megkerestük Kertész Krisztiánt is az ügyben, aki a leghatározottabban elzárkózott a nyilatkozattétel elől. De nem csak az ÉFP próbálta megváltani az elmúlt évek során a szocialista pártot: a Mozaik Klubot a párt sikeres fiataljai hozták létre 2002 vége felé. „Ekkor már túl voltunk a Medgyessy-kormány első 100 napján, és a pártbeli fiatalok egy része úgy látta: negatív, a lemaradás irányába mutató folyamatok indultak el, amelyet meg kell fékezni” - emlékezett vissza a szerveződés első napjaira az egyik alapító tag.
A pártvezetés ezúttal sem tudta nagyra értékelni a hangsúlyozottan negyven év alatti „államférfiak és -asszonyok” reformtörekvéseit, és hamarosan több pletyka is útnak indult, miszerint a fiatalok nem az MSZP újraszervezésére egyesültek, hanem a párton belüli státusok megszerzésére. Az egyik „beltag” lapunknak úgy nyilatkozott: többek között e szerveződés tehetséges fiataljait is úgy szerelték le a régi motoros pártvezetők, hogy állítólag zsíros pozíciókat ajánlottak fel nekik.
Hevenyészett felsorolásában Mesterházy Attilát, Újhelyi Istvánt, Hagyó Miklóst, Ficsor Ádámot, Arató Gergelyt és Vadai Ágnest említette példaként.
Simon Gábor szerint minden alapot nélkülöznek ezek a híresztelések, mivel a Mozaik Klub és a hasonló szerveződések tagjai már 2004 őszén is komoly pártbeli tisztségekkel rendelkeztek. Ugyanezt erősítette meg lapunknak Arató Gergely, az oktatási tárca államtitkára is, aki ellenpéldaként Botka László szegedi polgármestert
említette.


Simon Gábor


Arató Gergely