Major Nóra
Az egészségbiznisz mestere
Interjú Schobert Update Norbival

Schobert Norbert, a rendőr századosból lett sikeres üzletember szerint három nagy üzlet van a világon: az olaj, a fegyver és az élelmiszer. Ő már évek óta úttörő módon ez utóbbiban utazik, privatizációs vagyon, ügynökmúlt és párttitkár felmenők nélkül.
Hogyan lesz egy századosból milliárdokat forgató üzletember?
- Véletlenek sorozatának köszönhetően. Ez olyan, mint amikor hegyet mászol, mászol, mászol egyre magasabbra, és amikor már nem kapsz levegőt, megpróbálsz tüdővel alkalmazkodni. Amikor elkezdek fulladni, megnézem, hogyan tudok akklimatizálódni, aztán megyek tovább…

Norbi 2005-ben megnyerte a legrangosabb FMCG Marketing díjat
Fotó: Somorjai László

Várod már azt az időt, amikor hátradőlhetsz a székben, mert már a pénzed dolgozik helyetted?
- Nem akarok hátradőlni. Az elmúlt években több felvásárlási ajánlatot is kaptam. Némelyik milliárdos tétel volt. De nem tudom eladni önmagamat. Ha én abbahagyom, a követőim is dobjanak el mindent?
De tornázni sem lehet a végtelenségig, vannak fizikai korlátok. Hogy lehet ebből a szakmából elegánsan kivonulni?
- Az aerobikóratartó-malomból már kijöttem, már csak exkluzív fellépéseket vállalok, illetve minden hétfő este ingyenes órát tartok a Margitszigeti Atlétikai Centrumban. Továbbra is keményen edzek. Én ezt szeretem csinálni, mellesleg az sem jó image, hogy „Norbi mától csak üzletember”. Remélem, hogy majd ötvenéves koromban, ha felkérnek, képes leszek még megtartani egy bemelegítést egy-egy sportversenyen.
Mi a véleményed a külső és a belső harmóniájáról? Ez az evés- és testközpontúság esetleg eltereli a figyelmet az ember lényegi vonásairól…
- Szerintem, ami egészséges, az szép is. De az sem igaz teljesen, hogy ép testben ép lélek. Sok roncs testben láttam ép lelket, és sok ép testben roncs lelket. Én nyilvánvalóvá teszem, hogy nálam nem egyenemberek faragásáról van szó. Mindenki másképp fogy, és mindenkinek más az ideális testsúlya. Én minden étel mellé megpróbálok egy nem hizlaló alternatívát gyártani. Ha vannak fogyást kedvelő emberek, akik nem akarnak cukrozott, hizlaló ételeket enni, akkor azoknak legyen választási lehetőségük. Demokráciában élünk, vagy nem?
Honnan jönnek az új termékötleteid? Valami külföldi modellt követsz?
- Javarészt én találom ki őket, de sok impulzust kapok a vásárlóktól is. Például: miért nincs olyan túró rudi, amit késő este is lehet enni bűntudat nélkül? Akkor fogtam magam, megkérdeztem a dietetikusokat, élelmiszermérnököket, hogy mit tudnánk tenni az ügy érdekében, majd körbejártam a tejipart, hogy ehhez megfelelő partnerre találjak. Ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet csinálni.
A sajtóban úgy szoktak aposztrofálni téged, mint a McDonald’s fő ellenségét. Bezáratnád a Mekit?
- Én nem akarom, hogy a Meki tönkremenjen, de nem ártana, ha filozófiát váltana. Sajnos, előbb fog az emberiség a saját hájában megfulladni, mint hogy a McDonald’s lehúzza a rolót. Ők legfeljebb csak marketingfilozófiát váltanak, de attól még nem lesz egészséges, hogy a gyerekmenü mellé odacsapnak egy gyümölcskompótot, vagy a cukros-majonézes szósz alá néhány salátalevelet az egyébként is fehérlisztes, cukrozott zsemlében. Egyszer a Spektrumon láttam, hogy ha a világ összes BigMacje színtiszta marhahúsból lenne, akkor fél éven belül az egész marhaállomány kipusztulna a Földről.
Egy internetes portál nemrég valóságos gengszterként mutatott be, aki szándékosan mérgezi az embereket.
- Én a cikkek megjelenése után felmentem az ott idézett és hivatkozott diet.hu oldalra. Láttam, hogy az együttműködő partnerek listájának élén az Édességgyártók Szövetsége áll, amelynek elnökségi tagja az N. H. Kft. Kit vertem meg a piacon az elmúlt fél évben a Cerbona szeletemmel? Az N. Fitnesst. Hát innen fújt a szél… A három legnagyobb üzlet a világon az olaj, a fegyver és az élelmiszer. A cukorlobbi pontosan úgy működik, mint a dohánylobbi. Mondok egy példát: az indiánok évszázadok óta a sztívia nevű növényt használják cukor helyett. Négyszázszor édesebb, mint a finomított cukor, kalóriatartalma viszont elenyésző. Tudod, miért nincs Európában sztívia? Mert a cukorlobbi az összes terjesztési jogát felvásárolta.
Kényszerültél már választásra a filozófiád és a pénz között?
- Sokszor. De mindig megpróbáltam azt az utat megtalálni, ahol a filozófiám sem sérül, és a pénz sem vész el teljesen. Nem szakítottam mindig nagyot, de úgy gondolom, hogy a filozófiához pénz is kell. A hittérítés sem megy pénz nélkül.
Vannak az üzleti életben igaz barátok?
- Régen azt hittem, vannak. Aztán csalódtam. Ma úgy gondolom, hogy nem éri meg kísérletezni. Ha a szerződések rendben vannak, és a számlákat is pontosan fizetik, akkor jöhet a barátság. Egyébként sosem hinném el, hogy érdek nélkül való.

Te hogyan gazdálkodsz? Szoktál hitelt felvenni?
- Nem szeretem a hiteleket. Nincs semmi bajom a bankokkal, én is ott tartom a pénzem, ha kell, de egyszer megjártam egy autólízinggel, úgyhogy már kocsit is csak készpénzre veszek. Ebben a bizonytalan gazdasági környezetben csak termelő beruházásokba fogok, és mindig csak annyit fejlesztek, amit ki tudok termelni. Csak az irodai menedzsmentünk havi költsége ötmillió forint, innen indulunk. Ezt, ha törik, ha szakad, minden hónapban elő kell állítanom. És akkor még nem adtam ki könyvet (plusz tizenkétmillió), és nem dobtam piacra új kazettát (plusz ötmillió gyártási költség)…
Milyen jövőt jósolsz itthon az egészséges életmódnak?
- Szomorút. Amerikában elhasaltak, mert ott akkora érdek az olcsó tömegkaja (fast food) előállítása, hogy a lobbi elnyomta az „egészséges életmód” mozgalmat. Olcsón ugyanis nem lehet minőséget előállítani. De nem is fognak küzdeni, mert úgy gondolják, hogy dögöljenek meg az emberek nyugodtan, úgyis születnek újak… de persze az sem árt, ha előtte még jó sokat költenek a fogyasztószerek és a gyógyszerek piacán. Itthon én szintén kevés vagyok mindez ellen.
Akkor a te küzdelmed is reménytelen?
- Győzni nem lehet, az én életemben legalábbis biztosan nem, csak csatákat nyerni. Talán majd a fiam többre viszi ebben a küzdelemben, akinek szeretném átadni a vállalkozásomat.