Busa Viola
Apokalipszis most?
Teherán tovább taktikázik

Alig száradt meg a tinta a libanoni tűzszünetről szóló ENSZ-határozaton, a Közel-Keleten máris újabb rakétakilövések zaja hallatszik: ezúttal Irán kezdett egy demonstratív, öthetes hadgyakorlatba. Közben augusztus 22-én - amint az várható volt - Teherán bejelentette, hogy nem hagy fel az urándúsítással, de hajlandó „komoly tárgyalásokba” kezdeni nyugati partnereivel. Mivel a bejelentés egybeesett több fontos iszlám évfordulóval, az időzítésnek többen apokaliptikus jelentőséget tulajdonítottak.

Iráni ajatollahok képe egy Hezbollah-bunkerben. Példaképek
Fotók: AP

Iránt az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) öt állandó tagja és Németország szólította fel még júniusban, hogy adjon választ az Amerika, Oroszország és Kína támogatását is élvező uniós javaslatra. Ennek keretében az urándúsítás azonnali beszüntetéséért cserébe Teherán pénzügyi, politikai és technológiai ösztönzőket kapott volna, beleértve egy könnyűvizes reaktor leszállítását is. Bár az ENSZ az urándúsítás leállítását és a nukleáris létesítmények ellenőrizhetőségét követeli Irántól, a perzsa állam szemmel láthatóan folytatni kívánja időhúzó taktikáját, amellyel folytonosan kitér a követelések elől, miközben teljes erővel folytatja atomprogramját. Amint azt iráni szóvivők jelezték, Teherán most új megoldást javasolt a kérdés tárgyalásos úton történő rendezésére, de nem fogadta el a dúsítás leállítását a tárgyalások előfeltételeként.
Washington ugyanakkor továbbra is szorgalmazza a BT öt állandó tagjánál, hogy amennyiben Irán augusztus 31-ig nem tesz eleget az ENSZ felszólításának, vessenek ki rá nemzetközi szankciókat. Izraelben pedig Rafi Eitan kabinetminiszter arra figyelmeztetett: a zsidó államnak fel kell készülnie egy esetleges iráni rakétatámadásra, és az óvóhelyek előkészítését sürgette. Eitan szerint nem szabad azt feltételezni, hogy a múlt heti libanoni tűzszünet nyomán megszűnt az ország fenyegetettsége.

Szavait igazolni látszik, hogy a teheráni bejelentés előjátékaként Irán nem engedte meg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreinek, hogy megvizsgálják a natanzi reaktor föld alatti létesítményeit. A legfőbb iráni vallási vezető, Ali Khamenei ajatollah pedig az állami televízióban bejelentette, hogy „az Iráni Iszlám Köztársaság meghozta a maga döntését, és az atomprogram ügyében, ha Allah is úgy akarja, továbblép”. A feszültséget csak fokozta, hogy a perzsa állam mindeközben öthetes hadgyakorlatba kezdett, amely az ország harminc tartományának közel a felére kiterjed. A „Zulfikar csapása” névre keresztelt gyakorlat - az elnevezés Ali imám szent kardjára utal - keretében sor került egy 80-250 kilométeres hatótávolságú rakéta, a Szaje - vagyis Villám - tesztelésére is.
Bár egyes elemzők szerint az iráni hadsereg kevés modern eszközzel rendelkezik, mások úgy vélik, maga a libanoni konfliktus is felfogható volt az iráni fegyverek egyfajta tesztelésének. Az egyik magát megnevezni nem kívánó európai diplomata szerint „az irániak rendkívül magabiztosak lettek az izraeli konfliktus kimenetelének láttán. A Szíria-Irán-Hezbollah-tengely résztvevői most mellékszereplőkből hirtelen az arab utcák hőseivé váltak”. Nicholas Burns amerikai külügyminiszter-helyettes (képünkön) szerint pedig „most sokkal nagyobb aggodalomra ad okot Irán közel-keleti szerepe, mint bármikor ezelőtt”.