kohnbandi
Durvul

- Pista bácsi, igyekezzen!
- Fiam, az én koromban már megárthat a túlzott izgalom...
- Pista bácsi, hallotta az előadót a kör legutóbbi összejövetelén: ha EZEK nyernek, vége a magyarságnak, betiltják a nemzeti érzést, a Himnuszt, a Szózatot, még a pacalt is, soroljam?
- Ezért ez a mostani akció is, tudom.

- Csendesebben! Azok ott nem rendőrök? Lapuljunk a falhoz!
- Elmentek, fiam! Az hogyishíjják, a szpréjes doboz nálad van?
- Hogyne! Nemcsak ideológiailag vagyunk képzettek!
- Akkor... most?
- Még ne! Kifújom az orrom.
- Allergiás vagy, fiam? A kisunokám is.
- Sajnos a mozgalom áldozatokat követel... a folytonos rendezvények a különböző kultúrházakban... porallergiám van.
- Majd a győzelem után kipihenheted magad.
- Hej, azok lesznek a szép idők! AZOK már nem lesznek hatalmon, begyógyul a magyarság minden sajgó sebe!
- Most fújjak?
- Nem! Bakot tartok Pista bácsinak, és aztán...
- Várj, most lépek... miért kell a koromsötét?
- Mert szigorúan bizalmas az akció! A Karcsi ötlete volt, ő már négy évvel ezelőtt is fél kézzel tépte az ellenség plakátjait.
- Értem, fiam! Itt vagyok. Add a fújót. Hol találjam el? Ja, az orra alatt, az állánál. Pont olyan lesz, mint az Adolfnak volt. Emlékszem. Hogy is szólt az a nóta? Vedd le a kalapod a honvéd előtt, hiszen megszolgálta!
- Csendesebben az emlékekkel! Ne felejtse el, kétfős csapatunknak titokban kell tevékenykednie.
- Jó, kész vagyok, emelj le. Megnézzük?
- Rendben, csak egy másodpercre odavilágítok a zseblámpával, vízálló, nagyon pöpec darab... te jó ég, Pista bácsi!
- Mi a baj, fiam?
- Csak az, hogy rossz plakátot fújtunk le! Ez a mi vezérünk!
- Most mit csináljunk?
- Hát, majd azt mondjuk, ezt is ŐK csinálták. Végül is kitelik tőlük, nem?