Hajdú Sándor
Küzdelem a belső hajtóerővel

Erdélyről mindenkinek van véleménye, amelyet jórészt az újságokból, a híradókból alkotunk. Vannak vidékei, amelyek még a tizenkilencedik századot idézik, és vannak, amelyek fejlődése messze meghaladja az anyaországét. Nyomor és szegénység az egyik, hihetetlen gazdagság és multimilliomosok a másik oldalon. Erdély második legsikeresebb fiatal vállalkozója Kurkó János György, aki közel négymilliárd forintos vagyonával Románia leggazdagabb emberei közé tartozik. „Azt, hogy milyen gazdag vagyok, már nemigen számolom. Egyszerűen nem tudom, hogy mennyi pénzem van. Sokkal inkább izgat a szemétkérdés, meg a természetvédelem, a környezetvédelem” - mondja az új erdélyi generáció harmincnégy éves képviselője. 

Kurkó János. A múlt héten egy napig csak kaszáltam a hegyen, attól lenyugodtam Fotók: H. S.

A csíkszeredai kötődésű vállalkozó az iskolái után Magyarországra jött, ahol először az építőiparban helyezkedett el Akasztón, majd autószerelőként dolgozott Budapesten. Vállalkozásai sorát 1994-ben kezdte: Csíkszeredán épített benzinkutat saját kezével, amit később több kút építése is követett. Komoly sikereket 1998-ban ért el, amikor a privatizáció számára is új lehetőséget hozott. Több üzletlánc, hotel, ipari telek tulajdonosa lett rövid idő alatt. Erdélyi falvak gyerekeinek épít műjégpályát, hogy tanuljanak meg jégkorongozni, mert itt ez a magyarok sportja, amelyben jelentős sikereket érnek el a román hokisokkal szemben.
- Dolgozott Magyarországon, feketemunkás volt? - kérdeztük az erdélyi szerencsefiát. 
- Építkezésen kezdtem, Kiskőrös és Akasztó között egy szőlőföld szélén építettek egy kemping telepet. Egyszerűen pénzt akartam keresni, mindegy, hogy milyen munkával, és az is, hogy feketén vagy fehéren. De nem csak én, sokan gondoltuk ezt így itt a mi vidékünkön. Volt itthon rendes állásom a Dacia-szervizben mint autószerelő, de amikor megláttam, hogy mennyit lehet ott egy hónapban keresni ahhoz képest, mint itt, Romániában, akkor felmondtam, és két évet Magyarországon dolgoztam.
- Visszahúzta a híres erdélyi honvágy?
- Nehezen érti ezt meg egy kívülálló, de tényleg így van, szegényen, de gazdagon is ide vissza kell jönni, ez egy ilyen vidék. Összeszedtem egy kis tőkét, amit bankhitellel megpótoltam, és előbb autószerelő műhelyt, utána benzinkutat építettem.
- Többet akart elérni, vagy csak a kényszer vezette a vállalkozásaiban?
- Többfajta vállalkozó van. Van olyan, akit kirúgtak a munkahelyéről, vagy megszűnt a munkahelye, és muszáj vállalkoznia, kényszervállalkozó. Van olyan, aki szeretné, mint a szomszédja, hogy neki is legyen egy szép háza, legyen szép autója, a gyerekeit tudja külföldi vagy hazai egyetemen taníttatni, és az az álma, hogy legyen egy hétvégi háza valahol a Balatonon vagy akár a Hargitai-hegyekben. Én egyikhez sem tartozom. 
Az a típusú vállalkozó vagyok, akinek a vállalkozás kezdete óta még nincs saját házam, mert nem ez motivál. Egy bérelt tömbházlakásban lakom. Igazából nem tudom elképzelni magamról, hogy leülök egy szép nap, és meg vagyok elégedve a sorsommal. Nálam nem arról szól az egész, hogy megvan-e az a házam, hanem amivel születtél, amit meg kell valósítanom, ez az életem.
- Erre születni kell?
- Nem tudom, de én ezt érzem, hogy a születésemmel együtt valami plusz motiváltság is világra jött velem. Szinte már betegséggé vált a szomjúság bennem. Ezt így mondom, ahogy van, ahogy hallja. Úgy-annyira, hogy lassan olyan extrém helyzetekbe kerülök, és ezt komolyan mondom, hogy sokszor már alig várom, hogy valami nyavalyám legyen - meghűlés, gyomorfájás, fejfájás, de olyannyi, hogy tényleg az ágyat kelljen nyomnom - , mert akkor van esélyem pihenni. Éget valami belülről, nem tudok mással foglalkozni, mindig hajt valami erő. Talán a génekkel örököltem, talán az Isten adta ezt nekem, nem tudom. 
- Otthon ezt látta? A szülei nevelték így?
- Másfél méteres gyerek lehettem, amikor szinte a szó legszorosabb értelmében a családot hajszoltam. Állandóan azt kérdeztem az apámtól, hogy most miért csak két lovunk van, miért nincs hat, miért csak nyolc szekér szénánk van, és miért nincs tizenkettő? Apámat, anyámat belehajtottam volna a munkába, ha engedik. Amióta az eszem tudom, azóta ez úgy működik, hogy jönnek az ötletek, az újabb célok. Éjszakánként jegyzeteket írok, különböző gondolatok jönnek, ez lehet éjjel kettőkor, háromkor, négykor, sőt olyan is van, hogy óránként felébredek valamire.
Naponta rengeteg időt töltök el gazdasági lapok olvasásával. Másfél óra alatt 4-5 gazdasági lapot olvasok át, ami annyira felvillanyoz, hogy a nap hátralévő időszakában alig bírok magammal. Alig tudom magam visszatartani, hogy a világot egy az egyben ne szívjam magamba. 
- Gondolom, Ön is jól él, és a családjának sincsenek napi gondjai, akkor mi motiválja? 
- Olyan nevetséges mondat az, hogy én jól élek. Ezt komolyan mondom. Mit jelent az, hogy jól élek? Nincs még gyermekem, de komoly kapcsolatban élek. Azt, hogy van, amit együnk, és van, ahol lefeküdjünk, ez a jó élet? Nevezhetem-e én jó életnek azt, amit élek, amikor már az előbb említett események kapcsán nem tudok aludni nyugodtan, mert belülről van az a motor, ami hajtja az embert. Mondok egy példát. 
Nagyon ritkán vannak esetek, amikor én magamnak megengedem azt a luxust, hogy elmegyek akár egy Forma-1-es futamot megnézni vagy egy jó hokimeccset vagy a jégkorong vb-re. Nagyon ritka. Órákat foglalkozok azzal, miközben ott vagyok, hogy vajon nekem szabad-e ott lennem, nem inkább máshol kellene valami értelmeset tennem? Remélem, még tartogat az élet számomra olyan boldog pillanatokat, amikor kiderül majd, mit is kell tennem, mi az igazi életcélom, mert a vagyonszerzés nem az. 
A folytonos érdeklődés, a folytonos információszívás már fárasztó a szervezetemnek, de az agyam állandóan pörög. A fizikai munka tud kikapcsolni csak, azt nagyon szeretem. A múlt héten egy napig csak kaszáltam a hegyen, attól lenyugodtam.
- Egy csíki milliomos úgy kapcsolódik ki, hogy kaszálja a hegyeit - ez már-már regényes.
- Amikor a kaszát megfogom, vagy a lovaimat befogom, és elmegyek velük az erdőbe szántani, nekem nem kuriózum. A tehén faránál nőttem fel, ma is úgy fejek, mint bármelyik fejő, vagy úgy kaszálok vagy kapálok, mint bármelyik szomszéd. Csak annyi történt, hogy tíz-tizenöt éve elszakadtam ettől a világtól, de nekem számítanak a gyökerek, az ott tapasztalt értékek, amihez máig erősen ragaszkodok. Van is bennem ezért egy állandó harc úgy két-három éve, ami egyre jobban fokozódik. Amilyen irányba halad a világ, az ország, az nem jó irány, legalábbis ezt érzem a belsőmben. Mindig azon agyalok, vajon mennyi szerep jut ebben a folyamatban az igazi értékeknek, amik ott vannak minden emberben elnyomva. Ezért érzem azt, hogy már ma visszamennék a falumba, Csíkszentdomokosba. Meg kell persze jegyezni, hogy az elmúlt tíz-tizenöt év a vadkapitalizmus ideje volt nálunk, ez azért igénybe vette az embert nagyon. Persze lehet, hogy ez egy pillanatnyi menekülésérzés csupán, és fél év után azt mondanám, hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk.
- Azt mondják, ha pénze van az embernek, könnyen beszél. Egyetért velem?
- Elborul az agyam ilyenkor. Az ilyen embernek, aki így beszél, pénzt a kezébe nem szabad adni. Miről beszél az ilyen ember? Azt állítja, hogy az a papírpénz gondolkozik. Az nem gondolkodik, nem kockáztat, az nincs a megfelelő helyen a megfelelő időben, az nem lapátol, az nem vakol, nem könyvel. Az egy eszköz. Az agya kell az embernek, az ambíciója, a munkaképessége, a kedve, az hozza meg a sikert. A pénz nem formál, csak rossz irányba. A célok, a tervek elérésében segít, de nem szabad, hogy pusztán céllá váljon.
- A természetfelettivel hogy áll?
- Valamikor pap akartam lenni gyerekkoromban, ilyen értelemben nem mondhatom, hogy rosszul kezdtem. Viszont a folytatással már vannak bajok, bevallom, hogy az utóbbi években a templomból inkább hiányzok, nem igazán járok misére. Nem vagyok materialista, de túl vallásos sem.
- Az a hír járja, hogy erős politikai támogatást kapott a szállodaprivatizációhoz Magyarországról.
- Ne hímeljen-hámoljon, kérdezzen konkrétan, mondja, mit akar hallani!
- Azt mondják, főként baloldaliak, hogy egy koffer pénzt, hatmillió dollárt küldött a jobboldal, hogy a privatizáció során megvegyék azt a három szállodát, ami a Danubius hotelláncolat erdélyi részét képezi ma. Aminek aztán a hasznát a Sapientia Egyetem finanszírozására fordította az Orbán-kormány, hogy ne égjen le az erdélyiek előtt az egyetemalapítással. Maguk csupán strómanok voltak, de szép summát kaptak az ügyből. Mit szól ehhez?
- Ezt a mesét már hallottam, főleg magyar újságokban lehetett róla olvasni. Nyílt liciten vásároltuk meg azt a részvénycsomagot Udvarhelyi Lászlóval, ami a három szállodát tartalmazta, bárki utánanézhet a vásárlás részleteinek. Elárulom, nem kellett még hatmillió dollár sem a vásárláshoz. Ehhez nekünk külföldi tőke sem kellett. Ami a Fenyőt, az én szállodámat illeti, ennek egyedül vagyok a tulajdonosa, soha nem volt társtulajdonosa, egyedül fektettem be a megvételébe és a felújításába. A beruházást három bank finanszírozta meg, a részleteket a mai nap is fizetem. Van annyi férfiasság bennem, hogy megmondom az igazat. Magyarországon talán túl sok legenda lengi körül a gazdag embereket, és az újságírók a saját tapasztalatukból indultak ki. A Fidesz vezetői közül Németh Zsoltot ismerem személyesen, ugyan Orbán Viktorhoz már voltam közel, de nem mutattak be neki. A másik két szállodára és annak működésére nincs rálátásom, mert nem vagyok érdekelt egyikben sem. Hát ennyi a legenda, és nem több, de ha nem hiszi, járjon utána.

A Fenyő Hotel. Legendák és a valóság 

- Bejött az elképzelés, sikeres a turizmus ágazat?
- Otthonról nem hoztunk pénzt a szállodaműködtetéshez. A gazdasági igazgatóm is megkérdezte, hogy jól átgondoltam-e a felújítást, hiszen ez csak hosszú távon megtérülő befektetés. Úgy éreztem, tartozom a városnak annyival, hogy legyen egy színvonalas szállodája. A magyarok mellett egyre inkább a nyugati turisták is felfedezik Erdély szépségét. Azonban ez az ágazat csak akkor lesz igazán sikeres, ha mi megtanulunk az értékeinkkel bánni. Nem romboljuk a környezetet, és nem szemét és műanyag flakonok tömege úszik a folyóinkon tavasszal. Egyre több fiatal tanulja meg ezt Nyugaton, és ha hazajön, akkor így gondolkodik, így tanítja a gyerekeit és az unokáit. Az érc, a nemesfém és az ipari nyersanyag előbb-utóbb elfogy, de a táj szépsége, az itt élők vendégszeretete és toleranciája az a tőke, amit a jövőben lehet kamatoztatni.
- Ön szerint egy jó vállalkozó mindenhez ért, mindenben látja a pénzt?
- Az a fontos, hogy a vállalkozónak kitűnő szimatja legyen, nem a szakemberség, hanem a hozzáértés a fontos. Nekem csak szimatom van, de az talán fejlettebb, mint másé. Még egy fontos dolgot megtanultam: jó csapatot kell kovácsolni, velük minden akadályt könnyebb venni.
- A román jégkorongszövetség alelnöke, Csíkszeredán a hokiklub elnöke is. Itt a jégkorong nemzeti sportnak számít, amiben nincs barátság. A román- magyar párharcok vérre mennek a jégen. Mi áll a háttérben, egyféle magyaros virtus vagy a sport szerelme?
- Csíkszeredán évszázados hagyománya van a jégkorongnak, hisz itt ez a foci. Óriási rajongás veszi körül a hokit, és talán benne van valahol a dac is. Itt a gyerekek nagy része korcsolyázni tanul, mert hokis akar lenni. A tömegsportbázis nagy része is a jégkorong körül forog, az amatőr liga tizenhárom csapattal működik. Tizenhárom csapat az nem kevés egy megyében, és lehet, már az idén én is játszok valamelyikben.
Jégkorongozó szerettem volna lenni gyerekkoromban, de a szüleim nem nagyon pártolták, óvtak a játéktól. Nem jött össze a center poszt, de annyira belészerettem, hogy csak idő kérdése volt, mikor kerülök a jégkorong közelébe. Az energiám, pénzem, eszem, kapcsolatom most ezt is szolgálja: a nagy szerelmemet, a jégkorongot.