Hetek - III. évfolyam, 28. szám, 1999. július 17

Jack Welch, a világ legnagyobb és leggazdagabb iparvállalata, az amerikai General Electric (GE) elnök-vezérigazgatója az Amerikai Kereskedelmi Kamara vendégeként járt Budapesten nemrégiben. A Marriott szálló zsúfolásig telt nagytermében megrendezett üzleti reggeli alkalmából Welch úr rövid előadást tartott a vezetésről és a korunkat meghatározó gazdasági folyamatokról.

Az értékközpontú gondolkodás az a titok, amely 18 éve a „legjövedelmezőbb és legnagyobb vállalat” cím birtokosává teszi a GE-t. Lendületes előadásában Welch úr minden különösebb bevezetés nelkül rátért az üzlet kulcskérdésére, az értékteremtésre: „Az olyan vezető, aki nincs tisztában az értékekkel, csupán teljesíti a számokban megfogalmazott elvárásokat, általában felborítja a vállalatot. Megizzasztja beosztottait, nyomást gyakorol az embereire és nehéz vele kijönni. Ha egy ilyen vezetőt huzamosabb ideig a pozíciójában hagynak, az egész vállalat látni fogja, hogy nem az értékek számítanak. Ez pedig maga a csőd.” A GE 1991-ben óriási lépést tett, amikor 500 dolgozójának nyíltan elmondta, hogy miért kénytelen megválni három felsővezetőjétől. A teremben egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, amikor bejelentették, hogy a három vezető eredményei ugyan csodálatosak, de nincs meg bennük a vállalati értékrend. „Ez az eset örökre meg-változtatta a játékszabályainkat. A számok ugyanis a megfelelő értékek folyományai”- kommentálta az esetet az elnök.
A vállalatvezetéssel kapcsolatosan olyan meglepően egyszerű alapelveket fogalmazott meg a sötétkék öltönyt és bíborszínű nyakkendőt viselő nagypapa korú cégvezető, ami a teremben sokakat meglepett. Tapasztalatai szerint az elsődleges szabály az, hogy „mindenki játszik,” azaz egy cégnél - pozícióra való tekintet nélkül - mindenki egy hajóban evez, ahol mindenkinek kell, hogy legyen szava és méltósága. Az emberi méltóságról, és annak üzleti szerepéről alkotott és bemutatott GE-kép szembeötlően ellenkezik az alkalmazott-vezető viszonyról napjaink posztszocialista Magyarországán élő felfogással.
Welch úr beszámolója alapján szintén lényeges vállalatépítési feladat, hogy „tanuló szervezetet” hozzunk létre, azaz a tanulás, a tanult dolgok megosztása és az erre épülő cselekvés folyamata kell, hogy áthassa a sikeres cégeket. „Ha ugyanis mindig arra kérjük az embereket, hogy a minimumot teljesítsék, a legrosszabbat tesszük velük”- hagsúlyozta az igazgató. A cég mérete is fontos tényező, amivel csak akkor van baj, ha nem használja ki a vállalat. Az azonban, hogy miért Jack Welch ma a világon legjobban respektált cégvezető, az előadás végére tartogatott vezetési hasonlatából vált érthetővé: „Te vagy a kertész. Az egyik kezedben virágmagvak vannak, a másikban öntözőkanna. Elveted a magvakat, majd öntözöd, trágyázod őket és így szép kertet hozol létre. Amelyik mag nem hoz virágot ahelyett újat vetsz és hagyod, segíted, hogy az emberek megvalósítsák álmaikat…”

A Tungsramot még 1989-ben, majd a Budapest Bankot 1995-ben megvásárló GE Magyarországon eddig közel 1 milliárd dollárt fektetett be, ami az elmúlt tíz évben hazánkba érkezett összes külföldi működőtőke egyötödét képviseli. Az elsősorban elektrotechnikával, telekommunikációval és számítástechnikával foglalkozó 125 éves vállalatbirodalom alkalmazottainak száma 330 ezer fő, értéke pedig 352 milliárd dollár.
Részvényeinek értéke évente 20 százalékkal növekszik. Magyarországi befektetéseiket a vállalaton belül sikertörténetként emlegetik és folyamatosan bővítik. A Tungsram mára a GE európai fényforrásgyártó kapacitásának legfontosabb termelési és egyre jelentősebb kutatás-fejlesztési központja. A GE megközelítésmódjában a globalizáció nem arról szól, hogy a termelést ki kell helyezni alacsonyabb költségű országokba, ahol még lehet szennyezni a környezetet. Ennek ékes példái újmexikói és magyarországi telephelyeik, amelyek a világ legmodernebb technológiáját képviselik.