„Nem értették meg, vagy nem akarták megérteni, hogy csak az angyal örök életű, aki bennünk létezik, s öröktől fogva volt és megmarad bennünk. És mi egyfolytában tovább teremtjük a teremtést, s az angyal feljegyzi az eredményeket, mint a simléderes a kartárs utolsó szavait, csakhogy az angyal jegyzetei Istenhez kerülnek, s ő rábólint, hogy igen, mégiscsak jól sikerült a teremtés, ha testet adtam az embernek, eszet és lelket is.”

Sigmond István Angyalfalva című regényében egy hangot hallunk. Hol vagyunk? Mi történt? Ki beszél? Szépen formált, érdekes, lendületesen haladó mondatok követik egymást. Szüntelenül felvillan valami, amit értünk, s állandóan rejtve marad mindaz, aminek keresésére indult a beszélő, s most már mi magunk, olvasók is vele tartunk. Jól kitartott, sodró erejű hang – igazi regény.

 

Georges Banu: A felügyelt színpad. Koinónia, Kolozsvár, 2007.

Cormac Mc Carthy: Nem vénnek való vidék. Magvető Kiadó, Budapest, 2008.

Egyed Péter (szerk.): Érték és történelem. Pro Philosophia, Kolozsvár, 2008.

Hankiss Elemér: Ikarosz bukása. Lét és sors az európai civilizációban. Osiris Kiadó, Budapest, 2008.

Király Kinga Júlia: P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007.

Patrick Süskind: A parfüm. Egy gyilkos története. Partenon Könyvkiadó, 2006. Fordította Farkas Tünde.

Polcz Alaine: Éjjeli lámpa. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2008.

Sigmond István: Angyalfalva. Regény. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad. 2008.