November 2006 Újgazdagok— újszegények |
Bevezető Egy bölcső felett; Gyilkos-tó; A megvert lány balladája (versek) Eszteró István Társadalmi változás, térségi rétegződés Biró A. Zoltán „Lecsúsztunk, és egyszerre mindent elveszítettünk” Oláh Norbert-Sándor–Péter László A megtört idő (vers) Bordy Margit Szegénység és depriváció a Székelyföldön Telegdy Balázs Falusi kisvállalkozók életmódja Oláh Sándor Gazdag cigányok, szegény romák Rareş Beuran A Becali-jelenség Cseke Péter Tamás Az „erkölcsi ellenzék” nemzedéke Interjú Láng Gusztávval 1956–2006 Egy 1956-os erdélyi utazás folytatása Gömöri Györggyel beszélget Cseke Péter Toll Merjük az igazságot kimondani Degenfeld Sándor Borbáth Károly történészi alapvonásai Egyed Ákos Vargyasi leltár 1980 tavaszán Demény Lajos Európa szelíd bája Kalinovszky Dezső Barna reménytelenség Csekéné Kolcsár Irén Világablak Integrációs kérdőjelek Pomogáts Béla Mentalitásválság–mentalitásváltás Péntek Imre Világsiker – kérdőjelekkel és új esély a magyar futballnak Frenkl Róbert Közelkép A deprivált népesség Mihály Emőke Európai örökségünk Eckart Wilfried Schreiber Roma holokauszt Nágó Zsuzsa Emese Levelestár A személyi kultusz virágzásának éveiben... K. L. Téka Hol élne ma Ovidius? Gál Andrea Kölcsönfény Rigán Lóránd Dumapolitika Demeter M. Attila Glokális dilemmák Ambrus Attila Árvíztörténet – mentalitástörténeti tanulságokkal Bodó Márta A Korunk könyvajánlata Talló Társadalom- és gazdaságfejlesztési modellek versenye az Európai Unióban Ráduly Zoltán Dan Perjovschi nemzetközi sikereirõl K. E. Gyermekszegénység Cs. K. I. Abstracts Számunk szerzői | Bevezető A letűnt társadalmi rendszer egyneműsítő diktatúrája idején tabutéma volt az országos szegénység; és bár tudtuk, hogy a pártnómenklatúra és az elnyomó apparátus kiváltságosai korántsem fejadagból élnek, vagyonosodásuk mértéke rejtve maradt az átlagpolgárok előtt. A kilencvenes évek elején aztán egyszer csak visszafordíthatatlan folyamatoknak lehettünk szemtanúi: átalakult a korábbi tulajdonszerkezet, jelentős mértékben megváltozott a foglalkozás-struktúra, nagy fokú gazdasági-társadalmi rétegződés indult be, amely mentalitás-válsággal, illetve életmódváltással jár együtt. Az állami vállalatok privatizációja, átszervezése, feldarabolása, a versenyhelyzet kialakulása kedvezőtlenül hatott a lakosság nagy részére. Akik a diktatúra megbuktatása idején még győztesnek hitték magukat, egyik napról a másikra arra ébredtek, hogy a rendszerváltás vesztesei lettek. Jelentős arányú társadalmi rétegek marginalizálódtak, kerültek többszörösen hátrányos helyzetbe. Az újgazdagok vékony rétege mellett megjelent az újszegények megkerülhetetlenül nagy tömbje. Minthogy a nemzetközi pénzvilág és az újgazdagok érdekei közösek, a jómódúak a továbbiakban még nagyobb gazdasági/politikai befolyásra tesznek szert, miközben a szegénység széles tömegek tartós és egyre mélyülő élethelyzetévé válik. Mindez sokféle feszültség forrása máris, és még inkább azzá válik az elkövetkezendőkben. Amikor novemberi számunkat a múlt év végén elterveztük, és az 1989 utáni gazdasági/társadalmi rétegződések feltárásában otthonos szociológus munkatársainktól esettanulmányokat kértünk, nem tudhattuk előre, hogy kutatásaik során a szerzők az újszegények kérdéskörét részesítik előnyben. Azt sem, hogy a Szegénység Világnapjára (október 17.) érkezik be majd a kéziratok többsége. Aligha véletlen mindez. Így legalább nagyobb nyomatékkal és remélhetőleg idejekorán tehetjük szóvá: ne várjunk mindent az európai csatlakoztatástól. A segélyezés önmagában aligha alkalmas a regionális aránytalanságok, a lélekgyilkos szegénység felszámolására. Cs. P. |