November 2006
Újgazdagok— újszegények


  Bevezető
  

  Egy bölcső felett; Gyilkos-tó; A megvert lány balladája (versek)
  Eszteró István

  Társadalmi változás, térségi rétegződés
  Biró A. Zoltán

  „Lecsúsztunk, és egyszerre mindent elveszítettünk”
  Oláh Norbert-Sándor–Péter László

  A megtört idő (vers)
  Bordy Margit

  Szegénység és depriváció a Székelyföldön
  Telegdy Balázs

  Falusi kisvállalkozók életmódja
  Oláh Sándor

  Gazdag cigányok, szegény romák
  Rareş Beuran

  A Becali-jelenség
  Cseke Péter Tamás

  Az „erkölcsi ellenzék” nemzedéke
  Interjú Láng Gusztávval


1956–2006
  Egy 1956-os erdélyi utazás folytatása
  Gömöri Györggyel beszélget Cseke Péter


Toll
  Merjük az igazságot kimondani
  Degenfeld Sándor

  Borbáth Károly történészi alapvonásai
  Egyed Ákos

  Vargyasi leltár 1980 tavaszán
  Demény Lajos

  Európa szelíd bája
  Kalinovszky Dezső

  Barna reménytelenség
  Csekéné Kolcsár Irén


Világablak
  Integrációs kérdőjelek
  Pomogáts Béla

  Mentalitásválság–mentalitásváltás
  Péntek Imre

  Világsiker – kérdőjelekkel és új esély a magyar futballnak
  Frenkl Róbert


Közelkép
  A deprivált népesség
  Mihály Emőke

  Európai örökségünk
  Eckart Wilfried Schreiber

  Roma holokauszt
  Nágó Zsuzsa Emese


Levelestár
  A személyi kultusz virágzásának éveiben...
  K. L.


Téka
  Hol élne ma Ovidius?
  Gál Andrea

  Kölcsönfény
  Rigán Lóránd

  Dumapolitika
  Demeter M. Attila

  Glokális dilemmák
  Ambrus Attila

  Árvíztörténet – mentalitástörténeti tanulságokkal
  Bodó Márta

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Társadalom- és gazdaságfejlesztési modellek versenye az Európai Unióban
  Ráduly Zoltán

  Dan Perjovschi nemzetközi sikereirõl
  K. E.

  Gyermekszegénység
  Cs. K. I.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Bevezető

 

A letűnt társadalmi rendszer egyneműsítő diktatúrája idején tabutéma volt az országos szegénység; és bár tudtuk, hogy a pártnómenklatúra és az elnyomó apparátus kiváltságosai korántsem fejadagból élnek, vagyonosodásuk mértéke rejtve maradt az átlagpolgárok előtt. A kilencvenes évek elején aztán egyszer csak visszafordíthatatlan folyamatoknak lehettünk szemtanúi: átalakult a korábbi tulajdonszerkezet, jelentős mértékben megváltozott a foglalkozás-struktúra, nagy fokú gazdasági-társadalmi rétegződés indult be, amely mentalitás-válsággal, illetve életmódváltással jár együtt. Az állami vállalatok privatizációja, átszervezése, feldarabolása, a versenyhelyzet kialakulása kedvezőtlenül hatott a lakosság nagy részére. Akik a diktatúra megbuktatása idején még győztesnek hitték magukat, egyik napról a másikra arra ébredtek, hogy a rendszerváltás vesztesei lettek. Jelentős arányú társadalmi rétegek marginalizálódtak, kerültek többszörösen hátrányos helyzetbe. Az újgazdagok vékony rétege mellett megjelent az újszegények megkerülhetetlenül nagy tömbje.

Minthogy a nemzetközi pénzvilág és az újgazdagok érdekei közösek, a jómódúak a továbbiakban még nagyobb gazdasági/politikai befolyásra tesznek szert, miközben a szegénység széles tömegek tartós és egyre mélyülő élethelyzetévé válik. Mindez sokféle feszültség forrása máris, és még inkább azzá válik az elkövetkezendőkben.

Amikor novemberi számunkat a múlt év végén elterveztük, és az 1989 utáni gazdasági/társadalmi rétegződések feltárásában otthonos szociológus munkatársainktól esettanulmányokat kértünk, nem tudhattuk előre, hogy kutatásaik során a szerzők az újszegények kérdéskörét részesítik előnyben. Azt sem, hogy a Szegénység Világnapjára (október 17.) érkezik be majd a kéziratok többsége.

Aligha véletlen mindez. Így legalább nagyobb nyomatékkal és remélhetőleg idejekorán tehetjük szóvá: ne várjunk mindent az európai csatlakoztatástól. A segélyezés önmagában aligha alkalmas a regionális aránytalanságok, a lélekgyilkos szegénység felszámolására.

Cs. P.