Július 2006
Poszt? Modern?


  Bevezető
  

  Poszt? Modern?
  Rigán Lóránd

  A posztmodern gondolkodás története és logikája
  Kiss Endre

  A diplomás rohamosztag; Fehér Hajó a Vörös Tengeren
  Karácsonyi Zsolt

  Hamvas Béla: posztmodern
  Odorics Ferenc

  A posztmodern-probléma
  Kis Béla

  Talált vendég
  Müllner András

  Az irodalom határhelyzetétől az eminens szövegig és vissza
  Orbán Gyöngyi

  Posztmodern: izmus vagy -itás?
  Milián Orsolya

  A hermeneutika a modern és a posztmodern határán
  Veress Károly

  Ideológia és rítus Paul de Man kritikai olvasataiban
  Berszán István

  Fúj – nem tudom, hová, mi végből; A fák emlékére; Tökéletes merénylet
  Boda Edit

  Posztmodernológia
  Pethő Bertalan

  Egy mondat a zsarnokságról
  Pomogáts Béla


Világablak
  Giovanni Gentile (1875–1944) és Julius Evola (1898–1974) magyar recepciójának történetéhez
  Egyed Péter


História
  A kolozsvári magyar egyházi iskolák államosításának körülményei (I.)
  Lakatos Artúr


Levelestár
  Valóság-közelben
  Kántor Lajos


Téka
  Menő a vagányok között
  Gál Andrea

  Jegyzetek egy új történelemszemlélet margójára
  Murádin János Kristóf

  Meghívó kontextusváltásra
  Andorkó Júlia

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Posztmodern jelenkor
  Szabó Annamária



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Bevezető

Lapszámunk e havi szálai a posztmodern már születése óta vitatott, sokszor csak afféle divatjelenségnek kikiáltott, mégis meglepően szívósnak bizonyuló fogalma felett futnak össze, anélkül, hogy megpróbálnák teljes egészében lefedni azt. A terminus használatát problematizáló tanulmányok vezérfonala mellett, ami egy vezérfonal működésével kapcsolatos elvárásainkhoz képest eléggé fura módon éppen egy ilyesfajta koherens szövet lehetőségét kérdőjelezi meg, a domináns megközelítés irodalomelméletinek mondható, hiszen épp ez a közeg az, ahol a posztmodern amőba szemmel láthatólag a legjobban érzi magát.

Kellemes, hevített álmokat, jótékony eufóriát okoz-e, miközben a giccs és a fenséges, a populáris és az akadémikus közötti határokat áttörjük? Vagy parazita volna-e csupán, mely a szövegeken, hagyományokon, és legfőképpen a modernitáson élősködik, anélkül, hogy neki bármiféle önléte volna?

Poszt? Modern?

A klasszikusokat és moderneket olvasó posztmoderneket olvasó posztmodernek szövegeinek olvasása közben kiderülhet itt – ha nem is a válasz, legalább az, hogy mit tegyünk, ha esetleg robbanást észlelünk séta közben, és hogy miként űzzünk posztmodern módra kísérteteket.

R. L.