Kása Zoltán Egy amerikai és a Bolyai-kultusz
Bolyai János zseniális művét, az Appendixet, csak halála után kezdte értékelni a tudományos világ. Az eredetileg latinul írt művet előbb fordították le olaszra, franciára, angolra, mint magyarra. Az angol fordítás, amely 1891-ben jelent meg, Halsted texasi professzor műve, aki úgy nyilatkozott róla, hogy az emberi gondolkodás történetének legcsodálatosabb kéttucatnyi oldala.
George Bruce Halsted (1853–1922) a texasi egyetem matematikaprofesszora volt 1884 és 1903 között, amikor Amerikában még kevés nemzetközileg ismert matematikus élt. Neki sikerült ismertté válnia. Még a doktori tanulmányai idején járt Berlinben, valószínűleg ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy érdeklődött a nemeuklidészi geometria iránt. Fontosnak tartotta a matematika tanítását és eredményeinek népszerűsítését is. Bolyai János, Lobacsevszkij, Saccheri és Poincaré műveiről több értekezést írt, lefordította azokat angolra.
Különcködő viselkedéséről több anekdota terjeng. Kortársai valószínűleg azt is csodálkozva vették tudomásul, hogy 1896 nyarán látogatást tesz Erdélyben és Oroszországban, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol Bolyai János (1802–1860) és Nyikolaj Lobacsevszkij (1793–1856), a nemeuklideszi geometria két óriása élt és alkotott. Marosvásárhelyen arra buzdítja Bedőházi Jánost, a kollégium matematikatanárát, hogy írjon könyvet a két Bolyairól. Ez a könyv el is készül, sajnos elég sok ellenőrizetlen pletykával teletűzdelve. Halsted megróvóan ír az akkori magyarországi tudományos világról, amely megelégszik annyival, hogy megjelölje Bolyai János beroskadt sírját Marosvásárhelyen, és nem állít méltó emléket a kor egyik legzseniálisabb matematikusának. Moszkvában elintézi, hogy a cár életjáradékot fizessen Lobacsevszkij igen szerény körülmények között élő lányának, és közbenjár a nagy matematikus Szibériába száműzött fiának a kiszabadításáért. A magyar és az orosz tudományos társadalom nem lehet elég hálás ennek a nemes lelkű, önfeláldozó embernek.
Amerikába való visszatérte után az egyetem havonta megjelenő lapjában, a The
Köszönet illeti Filep László (Nyíregyháza) és Albert C. Lewis (