úgy el tudok szomorodni
nincs nyom semmi nyom sehol
kié vagyok ördögé
istené néha örülök
boldog sosem az éjszaka
hatalmas üstjében fő
a telihold kidagad
mint tüdő a fazékból
asztalomon csonkig égett
gyertya füstje épp dalra
fakadok keresem a szót
mely kifejezne mélyemből
egy állat bújik elő
üvöltök árvaságától
Látó Szépirodalmi Folyóirat