már születésem óta
bolyong bennem egy hajó
az éjbe burkolózva
vacogó egek alatt
holdbóját ringat a víz
bujdosik menekül jaj
miféle partok felé
ithakám nincs párizsom
floridám se velencém
a kapitány már szétnyűtte
szíve lantját hallgat a
semmit bámuló dermedt
legénység mind arra vár
valaki elkiáltsa: föld
Látó Szépirodalmi Folyóirat