Fizikai Szemle borítólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2007/5. 161.o.

BÚCSÚ KETSKEMÉTY ISTVÁN PROFESSZORTÓL

Tisztelt Gyászoló Család, Tisztelt kollégák!
Hölgyeim és uraim!

Ketskeméty IstvánÖsszeszoruló szívvel, megilletődve, és riadtan állunk itt kiszolgáltatva a fájdalomnak, melyet a könyörtelen természet okoz nekünk mindannyiszor, amikor egy kollégánk örökre elköltözik tőlünk. Itt hagyott bennünket az egyik utolsó, ha nem a legutolsó igazi professzor, akinek nem a köztársasági elnök kinevezése adta ezt a rangot, hanem habitusa, minden mozdulata, minden mondata. Soha egy hangos szava nem volt, leszámítva a Budó tanteremben tartott előadásait. Mindig nyakkendőben, mindig szerényen, mindig megértően fordult embertársaihoz, és mindig volt a fejében az adott helyzethez megfelelő bibliai idézet. Szándékosan nem mondom, hogy beosztottjaihoz, mert a főnök voltát soha nem éreztette senkivel.

Tisztelt Professzor Úr!

Az egész siralmas huszadik század nevében kell elnézést kérnem Tőled, mert ez a század bőven adott alkalmat arra, amit Pál apostol írt a korintusiaknak: "A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek béketűrők". Azt hiszem, egész életed során mindkettőben bőven volt részed, mégis meg tudtál maradni szelíd, udvarias úriembernek. Pedig minden olyan jól indult. 1927-ben a dombegyházi elemi iskola tanítójának fiaként születtél, ezért iskolásként példamutatóan minden tárgyból, így hittanból is kiválóan meg kellett felelni, nyilván innen a Biblia mély ismerete. A Klauzál Gábor Gimnáziumban megkezdett tanulmányok is szebb jövővel kecsegtettek. Időközben az ország belépett a második világháborúba, majd az egyre romló hadi helyzet miatt, amikor a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, leventeként a visszavonuló német/magyar csapatok magukkal vittek. Bekövetkezett az elkerülhetetlen, szovjet hadifogságba estél. A háború miatt a körülmények mindenütt nagyon rosszak voltak, de még mindig sokkal jobbak, mint egy hadifogolytáborban. Az ott szerzett szívizomgyulladás gyógyítására kevés esély volt a táborban, ezért egyszerűen hazaengedtek a szüleidhez. Végül is sikerült ebből meggyógyulni, és a Budapesti Egyetemre beiratkozni, majd 1950-ben matematika-fizika szakos okleveles középiskolai tanári képesítést szerezni Szegeden. Már az egyetemi tanulmányok alatt kiderült tehetséged és vonzalmad a matematika iránt. Így életed első publikációját Fodor Géza barátoddal publikáltad a halmazelmélet tárgyában. Az ígéretes pályakezdés aztán úgy folytatódott, hogy éjjel jött a fekete autó. Az abban ülők egyike közölte Veled: "Ketskeméty elvtárs, fizikus aspiráns leszel" (kandidátus-jelölt, szovjet mintára). A bátortalan ellenkezésre az volt a válasz: "Ketskeméty elvtárs, honnan tudhatnád te azt, mi kell a magyar népnek?" A magyar népnek ekkor a Budó Ágoston által folytatott lumineszcencia-vizsgálatok kellettek, így kerültél a Kísérleti Fizikai Tanszékre. Az aspiránsoknak a tudományos munka mellett ideológiai képzése is fontos volt, erre pedig csak egy hely volt alkalmas, Budapest. A képzés időpontja úgy volt megválasztva, hogy az éjszakai személyvonattal fel kellett utazni, nyitásra már az Állatkert kapujában lehetett lenni, és télen a trópusi állatok istállójában elfogadható hőmérsékleten eltölteni egy órát. A tudományos munkában szerencsésebben alakultak az események, így rövid időn belül a szekunder fluoreszcenciáról és a polarizációról publikált eredmények alapján kandidátus lettél. 1964-ben pedig a fizikai tudomány doktora, egy év múlva pedig egyetemi tanár. Közben, mint dékánhelyettes a Kar hivatalos ügyeivel is foglalkoztál. Oktattál, mint a mechanika, optika és hőtan alapkollégium és a spektroszkópia tárgy előadója. Ekkorra az is látszott, hogy a lumineszcencia-vizsgálatok túl vannak a csúcson, és valamilyen irányváltoztatás szükséges. Sokan vagyunk, Bor Zsolt, Szabó Gábor, Szatmári Sándor és jómagam, akik közvetlenül Neked tartozunk köszönettel, hogy jó érzékkel a rokon terület felfutó ágába kapcsolódhattunk be az 1965-ben megindult lézerfizikai kutatásokba. Az 1965-ben elkezdett irányváltás olyan sikeres volt, hogy 1969-ben, a festéklézerek felfedezése után két évvel már Szegeden is volt működő festéklézer. A sors ismét nem volt kegyes, mert 1969. december 20-án meghalt Budó Ágoston, így a Tanszék szellemi vezetése mellé Rád szakadt az adminisztratív vezetése is. Ezekben az időkben a tudományos közéletben is igen aktív voltál: a SZAB ügyvezető titkára, matematikai és fizikai szakbizottságának az elnöke, a tudományos minősítő bizottság fizikai és csillagászati szakbizottság tagja, az MTA Fizikai Osztály Spektroszkópiai Albizottságnak és az Atomhéjfizikai Albizottságnak a tagja. Közben kitüntettek az Oktatásügy Kiváló dolgozója címmel, a Schmid Rezső díjjal, a Munka Érdemrend ezüst, majd arany fokozatával, az Eötvös Társulat emlékérmével, Április Negyedike érdemrenddel és Eötvös József koszorúval. Időközben életed a Tanszékével és a Kutatócsoportéval eggyé vált. Így folytatódott tovább akkor is, amikor 1987-ben nyugdíjba mentél. Azóta is minden nap bejöttél, dolgoztál, ha mégsem, akkor minden esetben szabadságot vettél ki.

Tisztelt Professzor Úr!

Őszinte fájdalommal búcsúzom Tőled az Egyetem, a Kar és az összes fizikus nevében!

Mit ígérhetünk Neked mi, akik itt maradtunk Nélküled? Azt, hogy minden módon igyekszünk elkerülni azokat a történelmi zsákutcákat, amelyekben Neked volt részed az elmúlt 79 évben. Azt, hogy nem felejtjük el mélyenszántó, sokszor mosolyra fakasztó bölcsességeidet. Azt, hogy az általad elindított kutatási irányt sikeresen fogjuk művelni, amíg csak értelme van. Azt, hogy emlékedet megőrizzük, életed pályáját példának tekintve tesszük azt, amit tenni kell, ahogyan Te is tetted.

Isten Veled Professzor Úr!

Ketskeméty István a Fizikai Szemlében

Ketskeméthy István: Jedlik Ányos István (1800-1895) - 1975/115
Ketskeméty István: A Budó-féle lumineszcencia-iskoláról különös tekintettel a kutatás megszervezésére - 1989/347
Ketskeméty István: Emlékezés Budó Ágoston születésének 75. évfordulója alkalmából - 1989/360
Ketskeméty István: Budó emlékülés - 1989/361
Ketskeméty István, Hilbert Margit: A folyadékok felületi feszültségéről - 1999/412
Ketskeméty István, Farkas Zsuzsa: Az árapályjelenségek fizikai hátteréről - 2003/320

Rácz Béla