←Vissza

Fischer Márta

A többnyelvűség és a nyelvoktatás támogatása az Európai Unióban

A fejlesztés új irányai

A tanulmány áttekintést ad a többnyelvűség értelmezéséről és alapjairól az Európai Unióban, bemutatja az új, a többnyelvűségért felelős európai biztos feladatkörét, a szervezeti és tartalmi változásokat. Áttekinti, milyen kezdeményezések várhatók a többnyelvűség ösztönzésére az Európai Bizottság keretstratégiájában prioritásként megfogalmazott területeken, azaz az uniós polgárokkal való kommunikációban, az oktatásban, a gazdasági életben és a kultúrák közti párbeszédben. Kitér az uniós szinten működő szakértői fórumok munkájára, és ismerteti a fontosabb tanulmányokat. Ennek során nagyban támaszkodik az Oktatás és képzés 2010 nyelvi munkacsoportjának tevékenységére.

2007. január 1-jétől elfoglalta hivatalát a többnyelvűségért felelős európai biztos, Leonard Orban. Bár korábban Jan Figel az oktatás, ifjúság, sport és kultúra mellett felelős volt a többnyelvűségért is, ez utóbbi terület első alkalommal lett kizárólagos, önálló feladatköre egy európai biztosnak. A szervezeti változásokon túl – amelyek eredményeként mind az intézményi szintű fordítással-tolmácsolással, mind a nyelvtanulással és általában a nyelvi sokszínűséggel kapcsolatos ügyeket Leonard Orban1 felügyeli – számos tartalmi változás, fejlesztés is elkezdődött. Ezek egy része a korábbi prioritásokat és ajánlásokat (legalább két idegen nyelv, korai nyelvoktatás, tartalom alapú nyelvoktatás, nyelvtanárképzés) követi, de megfogalmazódott számos (nyelv)oktatáson túlmutató új cél és feladat is. Így nagyobb hangsúlyt kap a nyelvtudás és általában a többnyelvűség gazdaságban és kultúrában betöltött szerepe. A gazdasággal való kapcsolat erősítésének érdekében a tervek között szerepel egy ún. businessfórum, a 2008-as interkulturális párbeszéd évéhez kapcsolódóan pedig egy kulturális-nyelvi fórum létrehozása. Kiemelt feladat egy új többnyelvűségi stratégia kialakítása 2008 második felében, valamint ezt megelőzően egy miniszteri konferencia összehívása a többnyelvűségről. A tanulmány célja, hogy áttekintse a fejlesztési irányokat és bemutassa a többnyelvűség alapjait, ezért az uniós prioritások alapján csoportosítjuk a kezdeményezéseket és a programokat, mindenütt feltüntetve a hivatkozott dokumentumok elérhetőségét is.

A többnyelvűség értelmezése és alapjai az Európai Unióban

Az „egység a sokféleségben” szellemében az Európai Unió a kezdetektől kiemelten támogatta a kulturális és nyelvi sokszínűséget. Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács terminológiája eltér, a két intézmény másképp értelmezi a többnyelvűséget. Míg az Európa Tanács két külön terminust használ az egyéni (többnyelvűség) és a társadalmi (soknyelvűség) szint elkülönítésére,2 addig az Európai Unióban tágabban értelmezik a többnyelvűséget: az egyéni és a társadalmi szintre is vonatkoztatják. Többnyelvűségnek nevezik azt is, amikor az egyén több nyelvet beszél és azt is, amikor több nyelvi közösség él együtt egy adott területen. Különbséget kell tennünk az unióban megjelenő egyes kommunikációs szintek között is, ugyanis más-más hatáskör, mozgástér kapcsolódik az egyes szintekhez. Míg az uniónak lehetősége van az uniós intézményekben folyó, valamint az intézmények és a polgárok közötti nyelvhasználat meghatározására, addig az uniós polgárok közötti kommunikáció befolyásolása tagállami hatáskör.

Az intézményi többnyelvűség alapját az Európai Unió Tanácsának 1958/1. számú rendelete képezi, meghatározva a hivatalos és munkanyelvek számát és egyenrangúságát. E tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy tartalmilag mélyebben elemezzük a rendeletet, mindössze utalunk arra, hogy az egyenrangúság elve egyes nyelvek intézményi dominanciája miatt de facto, az összeurópai őshonos vagy migráns nyelvek jóval nagyobb számát tekintve pedig de jure is egyenlőtlenségeket rejt. Ezt ellensúlyozandó az unió programjaiban, ajánlásaiban, konferenciáinak témái között nagy hangsúllyal szerepel a másik alapelv, a nyelvi sokszínűség támogatása. Az intézményi nyelvhasználattal, többnyelvűséggel összefüggésben a célok között mindenekelőtt az európai polgárokkal való kommunikáció javítása, így a fordítások-tolmácsolások minősége, valamint a honlapok minél többnyelvű elérhetősége szerepel.

Míg az intézményi nyelvhasználat kialakítása uniós szinten történik, addig a harmadik, azaz az európai polgárok közötti kommunikációs szint viszont egyértelműen tagállami hatáskör, hisz annak meghatározása, hogy a polgárok hány és milyen nyelvet tanuljanak, az iskolai nyelvoktatásban történik, mely nem harmonizált közösségi politika. Az unió tevékenysége e téren ezért támogató, kiegészítő lehet. Ugyanakkor a lisszaboni folyamat eredményeként a humán erőforrások, így az oktatás szerepe is felértékelődött, a nyelvtudás pedig – mint a gazdasági versenyképesség, valamint a kultúrák közötti párbeszéd fontos eleme – egyre nagyobb hangsúlyt kap.

Uniós szinten a többnyelvűség ösztönzése (legyen közvetlen vagy kiegészítő jellegű), tehát nemcsak az uniós intézmények többnyelvűségére és az ehhez kapcsolódó fordítási, tolmácsolási tevékenységre, hanem az egyének idegennyelv-tanulására, valamint az Európát jellemző sokszínűségre is kiterjed. Az Európai Bizottság keretstratégiája e szellemben, valamennyi kommunikációs szintet átfogva fogalmaz meg célokat.

Az Európai Bizottság keretstratégiája a többnyelvűségről

Az Európai Bizottság 2005 novemberében jelentette meg első közleményét a többnyelvűség ösztönzésére.3 Ez a stratégia három prioritás köré csoportosítja a célokat: a többnyelvűséget a társadalomban, a gazdaságban és az európai polgárokkal való kapcsolattartásban meg kívánja teremteni. Első lépésként a Bizottság olyan önálló nyelvi portált hozott létre, amelyen a hivatalos nyelvekkel, nyelvoktatással és -tanulással, fordítással, tolmácsolással és nyelvtechnológiával kapcsolatos információk érhetők el.4 Emellett felállított egy ún. magas szintű többnyelvűségi csoportot (High Level Group on Multilingualism) azzal a feladattal, hogy átfogó ajánlásokat fogalmazzon meg a többnyelvűséggel kapcsolatos kutatások, a nyelvek és a média, a nyelvek és az üzleti élet, a tolmácsolás és a fordítás, valamint a nyelvtanulás ösztönzése területén. A Bizottság szakértelmük és sokéves tapasztalatuk alapján kérte fel a tagokat, akik nem képviselhetnek semmilyen nyelvi vagy nemzeti érdeket. A csoport tehát nem azonos az Oktatás és képzés 2010 folyamat keretében működő nyelvi munkacsoporttal, amelybe a tagállamok delegálnak képviselőt.

A tervek szerint a szakértői csoport által megfogalmazott ajánlásokat Leonard Orban többnyelvűségi biztos 2007. szeptember 26-án a Nyelvek Európai Napján ismerette egy sajtótájékoztató keretében. Az ajánlások beépülnek a 2008-ban megjelenő kibővített stratégiába is. Ezt megelőzően a Bizottság 2008 elején miniszteri konferenciát is szervez a többnyelvűségről, és ennek javaslatait is figyelembe veszi a kibővített stratégia kialakításakor. A továbbiakban – a keretstratégiában megfogalmazott prioritásokat követve – áttekintést adunk a fejlesztési célokról.

Nyelvek az európai polgárokkal való párbeszédben

Az egyenrangúság elvének köszönhetően az európai polgárok az unió valamennyi hivatalos nyelvén fordulhatnak az unió intézményeihez. A Bizottság emellett alapvető célként fogalmazta meg, hogy az uniós honlapok is minél több nyelven legyenek elérhetőek. Ebben alapvető szerepet játszik a fordítások minősége. Az Európai Bizottság az uniós igényeknek megfelelő fordítói utánpótlás biztosítása érdekében támogatta egy közös európai mesterszintű fordítóképzés megteremtését.5 Szintén az egységes kommunikációt támogatja az immár nyilvánosan is hozzáférhető intézményközi (IATE) terminológiai adatbázis, amely nemcsak fordítók, hanem szakértők, eurokraták munkáját is segítheti.6 Friss kezdeményezés az unió 50. születésnapja alkalmából 2007 novemberében rendezendő fordítási verseny, amelyen középiskolás diákok vehetnek részt.7

Nyelvek az oktatásban

A nyelvoktatás fejlesztése az Oktatás és képzés 2010 keretében

A magas színvonalú oktatási és képzési rendszerek kiemelt szerepet játszanak a lisszaboni célok megvalósításában, amelyek szerint 2010-re az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő gazdaságává kell válnia. A célkitűzéseket és az együttműködés alapjait az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramban rögzítették, melynek egyik konkrét célkitűzése az idegennyelv-oktatás fejlesztése.8 Emellett a dokumentum több eleme is érinti a nyelvi készségek fejlesztését a tanárképzéstől kezdve a tudás alapú társadalomban szükséges alapkészségekig.9

E folyamattal párhuzamosan és a kitűzött célokkal összhangban az Európai Bizottság 2003-ban – a Tanács felhívására – cselekvési tervet fogalmazott meg a nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség ösztönzése érdekében a 2004–2006-os időszakra.10 E dokumentum jelentősége abban áll, hogy már a 2005-ben megjelent keretstratégia előtt igyekezett egy dokumentumban összefoglalni és meghatározott célok, prioritások köré csoportosítani a bizottság jövőbeni tevékenységét. A tagállamokkal folytatott konzultáció eredményeként három fejlesztési területet – az egész életen át tartó tanulást, a nyelvtanítás fejlesztését és a nyelvbarát környezet kialakítását – jelölte meg, a már létező programok (Socrates, Leonardo) hatékonyabb kihasználása érdekében pedig negyvenöt feladatot határozott meg. Ezek között több tanulmány is szerepelt, amelyek egy része már megjelent (a legfrissebbeket alább ismertetjük), más része (pl. a feliratozás hatása a nyelvtanulásra) a közeljövőben készül el.11 A kiemelt témákban (tartalom alapú nyelvoktatás, regionális és kisebbségi nyelvek) a bizottság konferenciát is szervezett. Jelenleg a cselekvési terv megvalósításáról szóló tagállami jelentéseket összesítik.

A cselekvési terv előkészítésében nagy szerepet játszott az Oktatás és képzés 2010 keretében 2002-ben felállított nyelvi munkacsoport, amelynek munkájában tagállamonként egy delegált vesz részt.12 A munkacsoport 2004-ben ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára, mindenekelőtt a tanárképzés, a korai nyelvoktatás, a tartalom alapú nyelvoktatás és a felsőoktatás számára.13 A munkacsoportok többsége időközben egy-egy téma köré szerveződve ún. klaszterekké alakult át, a nyelvi munkacsoport azonban változatlan formában, évente három-négy alkalommal ülésezik, és a továbbiakban is ajánlásokat fogalmaz meg, valamint a jó gyakorlatokat azonosítja. A legfontosabb feladatok között szerepel a 2008 elején rendezendő miniszteri konferencia tartalmi előkészítése és a bizottság új keretstratégiájának megvitatása.

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram elfogadásával egyidejűleg az Európai Tanács 2002. márciusi barcelonai találkozóján az állam- és kormányfők további lépéseket szorgalmaztak az idegen nyelvi készségek fejlesztése érdekében. Ennek értelmében felszólítottak legalább két idegen nyelv igen korai életkorban kezdődő tanítására, valamint egy egységes európai nyelvi kompetenciamutató kidolgozására.14 A korai nyelvoktatás jelentőségét hangsúlyozandó a bizottság tanulmányt jelentetett meg, mely szerint a nyelvoktatás korai megkezdése egyértelműen pozitív hozadékkal jár, de szükség van további kutatásokra is e területen.15

Az európai nyelvi kompetenciamutató kidolgozásakor hosszas vita előzte meg a nyelvek köréről, a mérendő készségekről és szintekről szóló döntést. A nehézséget az okozza, hogy – lévén az oktatás tagállami hatáskör – egymástól nagymértékben eltérő oktatási rendszerekre kell kialakítani egy egységes mérőeszközt. A Bizottság legutóbbi közleménye szerint a mérés első fordulójában, várhatóan 2010 elején három készséget, a hallott szöveg értését, az olvasott szöveg értését és az íráskészséget mérik.16 A beszédkészség mérésére – annak nehézsége miatt – csak egy következő fordulóban kerül sor. Az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeretét (KER) követve az alapszintű (A1–A2) és az önálló nyelvhasználói (B1–B2) szintet mérnék a középiskola alsó tagozatán/az alapfokú oktatás második szintjén (ISCED 2) vagy a középfokú oktatás felső szintjén (ISCED 3) abban az esetben, ha az ISCED 2 befejezése előtt még nem tanítanak második idegen nyelvet. Első körben az EU hivatalos nyelvei közül a leggyakrabban oktatott nyelvekre, azaz az angol, a francia, a német, a spanyol és az olasz nyelvre dolgozzák ki a teszteket, de a tagállamok lehetőséget kapnak arra, hogy a meglévő kerettesztekkel más nyelveket is mérjenek. A bizottság munkáját mindvégig egy nemzeti szakértőkből álló tanácsadó testület segíti. A nyelvi kompetenciamutató szervesen illeszkedik az Oktatás és képzés 2010 folyamatához kapcsolódó indikátorok és referenciaértékek új keretrendszerébe, amelynek célja, hogy az oktatás és képzés kulcsfontosságú területein elért eredmények egységesen mérhetők legyenek.17 Fontos hangsúlyozni, hogy európai szinten valóban nincsenek egységes, összehasonlítható adatok a tényleges nyelvtudásról. A gyakran hivatkozott eurobarométer-jelentések csak részben pótolják ezt a hiányt, mert önbevalláson alapulnak, azaz nem a tényleges nyelvtudást mérik.18 Az adatok értékelését torzíthatja az is, hogy – különösen a többnyelvű – országokban eleve adott lehet egy másik idegen nyelv ismerete. Az Eurydice-hálózat kiadványai hasznos információkat nyújtanak az oktatás központi szabályozásáról, de ezek sem tükrözik a tényleges nyelvtudást.19

Az Oktatás és képzés 2010 folyamat hangsúlyos állomása volt a kulcskompetenciák meghatározása. Ebben az idegen nyelven zajló kommunikáció az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges nyolc kulcskompetencia egyikeként szerepel.20

Az egész életen át tartó tanulás programja

Az Európai Unió programjai közvetlen vagy közvetett módon hozzájárultak a nyelvtanulás és a nyelvi sokszínűség ösztönzéséhez, az 1990-ben indított Lingua-programtól kezdve a Socrates- és a Leonardo da Vinci-programon át egészen a Kultúra és a Kutatásfejlesztési programig. Az unió oktatást és képzést támogató programjai 2007 és 2013 között megújult formában, az egész életen át tartó tanulás jegyében folytatódnak tovább.21 A nyelvoktatás és a nyelvi sokszínűség támogatása a program teljes vertikumában megjelenik. A négy szektorális program, azaz a közoktatási programok (Comenius), a szakképzés (Leonardo da Vinci), a felsőoktatás (Erasmus) és a felnőttoktatás (Grundtvig) mellett egy transzverzális alprogram („kulcstevékenység: nyelvek”) keretében is támogathatóak multilaterális projektek, hálózatok és egyéb tevékenységek. Ez utóbbi program keretében van lehetőség tanulmányok, információs kampányok, az Európai Nyelvi Díj22 és a nyelvi kompetenciamutató finanszírozására is. Jól mutatja az uniós prioritásokat, hogy az elbírálásban előnyt élveznek a korai nyelvoktatást, az európai versenyképesség számára kiemelt nyelvek oktatását, a nyelvi sokszínűséget, a tartalom alapú nyelvoktatást és a többnyelvű megértést elősegítő pályázatok. A tartalom alapú nyelvoktatás elősegítése érdekében az eddig kizárólag nyelvtanárjelöltek számára megpályázható programok a szaktanárjelöltek előtt is megnyíltak, a nyelvi felkészítés lehetőségét pedig valamennyi mobilitásra kiterjesztették. Változás van abban is, hogy bővült a pályázható nyelvek köre, nemcsak az unió hivatalos nyelvei és nemcsak európai nyelvek szerepelnek, hanem kiemelt helyet kapnak az európai versenyképesség szempontjából is jelentős nyelvek, mint a kínai, a japán, vagy az arab.

Nyelvek a gazdasági életben

A többnyelvű gazdaság megteremtése a bizottság keretstratégiájának egyik prioritása. A bizottság tanulmányt készíttetett a nyelvi készségek szerepének vizsgálatára a gazdasági versenyképességben,23 mely mind mikro-, mind makroszinten elemezte a nyelvismeret hiányának gazdaságra gyakorolt hatását. Arra próbált választ találni, hogy a munkavállalók nyelvismerete milyen mértékben felel meg a gazdaság igényeinek, ez hogyan befolyásolja a versenyképességüket, és mindez hogyan hat az EU belső piacára. A brit National Centre for Languages (CILT) kétezer kis- és középvállalatot vizsgált meg Európában és vetette össze az adatokat harminc multinacionális vállalattal. Eszerint a kis- és középvállalatok többsége tervezi ugyan a külföldi terjeszkedést, ennek nyelvi feltételeibe azonban keveset fektet. A számítások szerint a kis- és középvállalatok tizenegy százaléka vesztett már üzletet a nyelvismeret hiánya miatt. Holott – ahogy a tanulmány megállapítja – a kisvállalatok számára kitörési lehetőséget jelenthetne ez a befektetés. A többnyelvű oktatás jelentőségét támasztja alá, hogy az angol kitüntetett szerepe mellett fontos üzleti nyelvként jelenik meg a német, a spanyol, a francia, illetve a mandarin, az arab és az orosz. Az említett tanulmány ajánlásokat is megfogalmaz. Javasolja az oktatás és a gazdasági élet közötti kapcsolatok erősítését, a tanulható nyelvek körének bővítését, a külföldi gyakorlatok számának növelését, valamint a fordítók és tolmácsok képzését a kevésbé oktatott nyelvek esetében is.

E szellemben tervezi az Európai Bizottság egy ún. businessfórum felállítását 2007 szeptemberére, amelyben a nyelvoktatás terén eredményeket elért multinacionális cégek, valamint kis- és középvállalkozások képviselői is részt vennének. A bizottság 2007 szeptemberében konferenciát is szervez az oktatás és a gazdasági élet szereplői számára a gazdaság, a nyelvek és az interkulturális készségek témában. A konferencia célja az együttműködés és a párbeszéd elősegítése az oktatás és a gazdasági élet szereplői között.

Nyelvek a kultúrák közötti párbeszédben

Az oktatási programokhoz hasonlóan a kulturális programok is támogatják a nyelvi sokszínűséget. A Kultúra 2000 program keretében több ezer irodalmi mű fordítását támogatták, és ez folytatódik a programok új generációjában is. Az európai filmek szinkronizálását, feliratozását a Media-program támogatja. A feliratozás nyelvtanulásra gyakorolt hatásairól, valamint az interkulturális és nyelvi készségekről hamarosan átfogó tanulmány jelenik meg. A többnyelvűség és a kultúrák közötti párbeszédet ösztönzi a német EU-elnökség 1001 vers című projektje is (a projekt védnöke Leonard Orban), amelynek keretében európai költők verseit és azok fordítását teszik közzé plakátokon a metróban és a buszmegállókban.

Az unióban 2008 a kultúrák közötti párbeszéd európai éve lesz. Ehhez kapcsolódóan az Európai Bizottság egy kulturális fórum (group of intellectuals) felállításáról döntött. Ennek egyik célja meghatározni, hogyan segíti a többnyelvűség az interkulturális párbeszédet, másik célja ajánlásokat megfogalmazni különböző projektekre, rendezvényekre a kulturális év keretében. E fórum tagjai is független, nem tagállami érdekeket képviselő, de mind a kultúrát, mind a többnyelvűséget támogató neves személyek lennének. A csoport 2007 végére fogalmazná meg ajánlásait a 2008-ban induló interkulturális párbeszéd évére.

Összefoglalás

A fenti kezdeményezések arra engednek következtetni, hogy a többnyelvűség és a nyelvoktatás támogatása – nem utolsósorban az önálló biztosi feladatkörnek köszönhetően – a korábbinál koncentráltabban jelenik meg az uniós elképzelésekben, programokban, és az oktatáson kívüli területeken, például a gazdaságban és a kultúrában is nő a nyelvtudás jelentősége. Az oktatás, a gazdaság és a kultúra összekapcsolása – az uniós ajánlásoknak megfelelően – az egyes tagállamok kezdeményezéseiben is megjelenik, így Ausztriában már az uniós tervek előtt fórumot teremtettek az oktatás és a gazdasági élet szereplői számára. Magyarország szempontjából példaértékűnek számít nemcsak az uniós ajánlásoknak, hanem a tagállamok jó gyakorlatának a megismerése is, amelyre az uniós szintű szakértői csoportok biztosítanak lehetőséget. A szakértői csoportok munkájában való részvétel és az uniós kezdeményezések megismertetése tehát mindenképpen hasznos lehet.