1	Dolgozatunk az Adalékok Nagy László pályájához 1918–1922 című, az OTKA T 046693. számú kutatása keretében készült dokumentatív elbeszélés része.
2	Kemény Gábor 1931, 1945; Mérei Ferenc 1967; Ballér Endre 1970; Köte Sándor 1983.
3	Általános utasítást erre később Huszár Károly adott 5283/1919. eln. sz. rendeletével. Magyar Országos Levéltár (MOL) K 46-605-II/5. b.
4	Ezt a címet Imre Sándor szerint Nagy László utólag írta rá az itt közölt dokumentumra. A kezdetben egy írnok által leírt dokumentum utolsó oldalain Nagy László s egy harmadik személy kézírását találjuk, néhány helyen utólagos beszúrásokkal. Az eredeti szövegben aláhúzott szavakat itt döntve közöljük. (Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (RL) C/39 22/a cs.) – Beszámolóját Nagy László Imre Sándor helyettes államtitkárhoz intézte, aki az ideiglenesen megbízott hivatalnokkormányban, az ún. első Friedrich-kormányban 1919. augusztus 7-től 5-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízott vezetője volt, s akit felmentésekor, adminisztratív államtitkárrá neveztek ki. Lásd: Welker Ottó 1919–1944, 27.
5	Vö.: Nagy László közoktatási 1918 reformterve, melléklet; A Gyermek (AGY.) 13. évf. 4–10. sz. 210–220.; Jelentés 1919; Petrák Katalin – Milei György 1959/a, szerk. 7–117.; Kemény Gábor 1986, 254–257.
6	Jelentés 1919, 5. Vö.: Kelen Jolán 1968/10. 886–896.; Ballér Endre 1970, 83–87.
7	Egy hatásköri és koncepcionális viták tüzében keletkezett 1919. július 8-i lemondólevelében Nagy László ezt írta: „A kezdőiskola első osztályának tantervét elkészítettem. ... A tanterv alapvető elveit megállapítottuk, s az első osztály tantervének kb. felét letárgyaltuk. (Gyönyörű tanterv, mellyel nem vallottunk volna sehol szégyent.) A második osztály tantervének elkészítésével megbíztuk Nemesnét [Müller Mártát].” (RL C/39. 24. a.)
8	Imre Sándor hagyatékában megőrződött egy gépelt, a végén vélhetően Nagy László kézírásával kiegészített 14 oldalas tervezet a népiskola 1–4. osztályaihoz. (RL C/39. 27. cs.)
9	V. ö.: AGY, 14. évf. 1–5. sz. 29–70., 6–10. sz. 130–170.
10	Vö.: AGY, 13. évf. 117.; Fáklya (F) 10. évf. 1919. május 13. 5.
11	Vö.: Köte Sándor 1979, 195–197.
12	Vö.: a 28., 30. és 31. KN. számú rendeletekkel: Petrák Katalin – Milei György 1959/a, szerk. 59–60. és 84–86.
13	Vö.: Jelentés 1919, 16–17.
14	Domokos Lászlóné Új Iskolája 1915-től 1949-ig működött. Igazgatója akkoriban a Gyermektanulmányi Társaság vezetőségének tagja volt. Vö.: AGY, 10. évf. 1. sz. 22–31., 2. sz. 285–294., 13. évf. 118.
15	Nemes Aurélné, Müller Márta a Családi Iskolát 1915-ben hozta létre Budapesten. Akkoriban a Gyermektanulmányi Társaság igazgatótanácsának tagja. Vö.: AGY, 13. évf. 116–118.
16	Jelentés 1919, 18.; AGY, 1–3. sz. 113–115.; Ballai Károly 1919. június 3-i előterjesztése a KN-hoz, RL C/39 24/a. cs.
17	AGY, 13. évf. 113–114.
18	Ballai Károly Nagy László közvetlen munkatársa, 1911-ben együtt szervezték a Gyermektanulmányi Múzeumot, melynek – igazgatói kinevezéséig – titkára, a gyűjtőmunka irányítója volt. Vö.: AGY, 13. évf. 116–118.
19	A szövegben a „gyermekvédelmi” szó kétszer a 4. és 6. pontként is szerepel.
20	Vö.: Jelentés 1919, 6. Bővebben lásd erről az alábbiakban.
21	Vö.: Ballai Károly igazgató 1919. június 3-i, a KN-nek írt előterjesztésével. RL C/39. 24/a. cs.
22	Az államosított, a tanítói követeléseknek megfelelően középiskolára építendőnek vélt tanítóképzés helyzete akkoriban igen képlékeny volt. Vö.: Fogarasi Béla 1919, RL C/39. 24/a. cs.; Imre Sándor 1921, 649–652.
23	Magyar Tanítóképző (MT) 34. évf. 28–31.
24	Jelentés 1919, 5. A történelmi kontextushoz: Donáth Péter 2001, 219–234.
25	A Kriminál-pedagógiai Intézet létrehozását az egyetemen kezdeményezték. Vö.: Gratz Gusztáv 1921, szerk., 693.
26	Vö.: A Forradalmi 1919/II. 40–47.; 1919/IV. 9–10., 55.; Jelentés 1919, 15-20.; Petrák Katalin – Milei György 1959/b, szerk., 114–141.; Imre Sándor 1921, 642–643.; Petrák Katalin 1969, 146–171.
27	Vö.: Fogarasi Béla 1919, 62.
28	A szövegben ez áll, bár a tanulókra utalás logikusabbnak tűnne.
29	A zárójelben szereplő szó utólag beírva, s a szöveg mellé írva: „A rendeletet az igazságügyi és közoktatásügyi népbiztosok együtt adták ki.” Vö.: AGY, 13. évf. 117. és az Igazságügyi Népbiztosság 1919. június 18-i rendeletével: Tanácsköztársaság, 71. sz. 2–5.
30	Vö.: Jelentés 1919, 17.; Imre Sándor 1921, 643.
31	Valószínűleg helyesen: betegsegélyző.
32	Kelen Jolán visszaemlékezése szerint az iskolagyámok részére tartott tanfolyamra jelentkezőknek a felvételi vizsgán két kérdésre kellett írásban válaszolniuk: 1. Mi volt a háború legmegrendítőbb következménye? 2. Mi ragadta meg legjobban a Tanácsköztársaság intézkedései közül? Az előadók között szerepelt Nagy László is. Vö.: Petrák Katalin 1969, 155–156.
33	Vö.: Fogarasi Béla 1919, 62.
34	Az igazgatótanács 1919. április 30-i ülésén Nagy László „a proletárgyermekek közül a tehetségesebbek kiválasztásáról” szólt „lélektani tesztekkel”, mely munkát „Révész Géza vezetésével körülbelül 12 pedagógus-pszichológus fogja ellátni”. AGY, 13. évf. 116.
35	Révész Géza, a kísérleti pszichológia első professzora hazánkban, 1918. szeptember 28-tól a budapesti egyetem rendkívüli, december 31-től nyilvános r. tanára. 1909. december 15-től a Gyermektanulmányi Társaság tagja, az 1919. április 30-i ülésről készült beszámoló szerint igazgatótanácsának tagja. A Tanácsköztársaság idején az általa alapított kísérleti lélektani intézet igazgatójává nevezték ki, tagja lett az egyetem adminisztratív ügyeinek legfőbb vezetésével megbízott hattagú bizottságnak. MOL P 1659. 2. t. tagnyilvántartó; AGY, 13. évf. 116.; Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára RH 1884. és 1914/1919–1920., 4923. s 6105/1920–21., 1412. és 1466/1921–22., valamint 8. BTK 4923/1920/21.; RL C/39. 31–35. d. Imre Sándor levelezése.
36	A zárójelben szereplő megjegyzés kihúzva. – Nemes Lipót a hazai gyermekvédelem úttörője, a Gyermektanulmányi Társaság titkára, a második országos tanácskozásuk főtitkára, az igazgatótanács/direktórium tagja. A Tanácsköztársaság alatt az állami gyermekvédelem újjászervezésének egyik irányítója. AGY, 13. évf. 116–118.; MT, 34. évf. 19. és 25.
37	Vö.: az Igazságügyi Népbiztosság 1919. június 18-i rendeletének 27. §-ával: Tanácsköztársaság, 71. sz. 5.
38	Vö.: AGY, 13. évf. 117–118.
39	Révész Margit orvos, gyermekpszichológus. Ranschburg Pál tanítványa, vele a Gyermektanulmányi Társaság kísérleti lélektani szakosztályának vezetője. AGY, 13. évf. 116–118.
40	AGY, 13. évf. 118.
41	Testnevelés (T) 1. évf. 2. sz. 46–51., 4. sz. 107–111.; Kiss Dezső 1918–1919, szerk., 166–167.
42	Vö.: Jelentés 1919, 6.; Kiss Dezső 1918–1919, szerk., 166–167., 192–193., 224. és 233.
43	Vö.: Kiss Dezső 1918–1919, szerk., 166–167., 192–193., 224. és 233.
44	Az Iskolai Reformbizottság 1919. 16.; Kiss Dezső 1918–1919, szerk., 131–132. és 179–183.
45	Vö.: Fogarasi Béla 1919, 51–54. és 61.
46	Vö.: Fogarasi Béla 1919, 54. és 61.
47	Ez – az akkoriban hangoztatott elképzelések szerint – a gyakran alultáplált, felügyelet nélküli, beteg gyermekek fizikai és erkölcsi egészségének védelmét, a róluk való szakszerű gondoskodást célozta. Tette ezt a szülői befolyás csökkentésének szándékával egy olyan iskolarendszer keretében, amely az iskolarendszert is „a szocializmus állami propagandája” eszközének tekintette, ami pedagógiai és politikai-világnézeti szempontból egyaránt problematikus volt. Jelentés 1919, 14–16.; vö.: Rendelet 1918, 983–985.
48	Vö.: Jelentés 1919, 17.
49	Vö.: Jelentés 1919, 18. lásd a témához a 14–17. oldalakat is!
50	Az említetteken kívül Répay Dániel tanítóképző intézeti tanár, a társaság titkára, majd főtitkára (1919-ben a direktórium főtitkára), „a ruszkakrajnai népbiztossághoz osztatott be szolgálattételre, ahol az oktatási osztály vezetésével bízatott meg”. AGY, 13. évf. 116.
51	RL C/39 24/a. cs.
52	Melyen a keletkezésének körülményeire, dátumára vonatkozó utalást nem találunk, ezért eldönthetetlen, hogy vajon mikori, s hogy valós állapotot tükröz-e. A mellétűzött korábbi ügybeosztás valószínűsíti, hogy a lista a Tanácsköztársaság alatt keletkezett, de erre nincs bizonyítékunk. (RL C/39. 25. cs.)
53	Kiemelés tőlem: D. P. A „beadja” talán éppen az elemzett beszámolóra vonatkozik.
54	A Nagy László KN-beli helyzetével kapcsolatos bizonytalan megfogalmazásunk a források hiányosságaiból adódik. Welker Ottó, aki a változó nevű közoktatásüggyel foglalkozó országos irányító hatóság ügybeosztását három kötetben leírta, a Tanácsköztársaság időszakáról szólván elbizonytalanodott: „A KN szervezetéről, személyi és ügybeosztásáról nehéz pontos képet rajzolni. A fellelhető iratok egy részén nincs dátum, a legtöbb adatot a Tanácsköztársaság bukását követő retrospektív jelentések tartalmazzák, amelyekben összemosódik a 133 nap.” Tegyük hozzá: meg sem említi Nagy Lászlót, s a fentiekben említett ügybeosztások egyikét sem. Welker Ottó 1919–1944, 17. (Kiemelés tőlem: D. P.)
55	Lásd erről az Adalékok Nagy László pályájához 1918–1922 című dokumentatív elbeszélés 3.1. fejezetében.
56	Ebben olvashatjuk, hogy minden új iskolatípusra „felállíttatnak oly iskolák, melyek egy hónappal a rendes tanítási idő kezdete előtt munkájukat a jövő évre szóló átmeneti tantervvel kezdik. Ezek az iskolák kidolgozzák a részletes heti tanmeneteket, s minden iskolát ezzel ellátnak,... [amelyek] kötelesek magukat nagyjában ezen tanmenethez tartani. Azon felül minden iskolatípusban megindulnak a mintaiskolák a végleges tantervvel, ezen tanterv kipróbálására...” RL C/39. 22. a. cs.
57	Vö.: Köte Sándor 1979/a, 94–116.
58	MT, 34. évf. 8.
59	Vö.: Jelentés 1919, 14–15.
60	Vö.: Jelentés 1919, 5–6.; Pásztor József 1959, szerk.; Kelen Jolán 1968, 885–900.
61	Vö.: Nagy Péter Tibor 2002, 539–553.
62	RL C/39 24/a. cs.; AGY, 13. évf. 114–115.
63	Vö.: Jelentés 1919, 6.
64	F, 10. évf. 1919. április 29. 4. (Kiemelés tőlem: D. P.)
65	Lásd erről, pl.: a KN 1919. június 10-i, 39. sz. rendeletét „a proletárlelkeket szocialista világnézettel átitató” „szocialista propaganda tanfolyamok” szervezéséről, június 18-i 44. sz. rendeletét a a „tanítóalkalmazottak” végleges alkalmazásához szükséges marxista vizsgájáról. Tanácsköztársaság, 64. sz. 2., 71. sz. 2.
66	Az egység 1919, 13.
67	Jelentés 1919, 14. (Kiemelés részben tőlem: D. P.)
68	A népköztársaság idején Fináczy Ernő még nem utasította el az együttműködés lehetőségét: elfogadta a 20 tagú bölcsészkari reformbizottságba való jelölését. Vö.: Diószegi István 1989, 77.
69	Egy 1919. április 3-i KN leirat értelmében Fináczy Ernő részére, szóban előadott kérelmére, az 1918/1919. tanév második félévére, összes illetményeinek érintetlenül hagyásával szabadságot engedélyeztek, s ahogy ő látta: „a végelbánás hátsó gondolatával rendelkezési állományba helyezték”. Vö.: Fináczy Ernő 1919, 109.; Fináczy Ernő 2000, 124–125.; Jelentés 1919, 27.; Balogh László 1980, 239.
70	Fináczy Ernő 1919, 92–102. (Kiemelések részben tőlem: D. P.)
71	MOL K 502-1929-1931-612-51-2.; RL C/39. 13. cs.
72	RL C/39 XIV. k. – Fináczy Ernő memoárjában így írt Imre Sándor akkori szerepéről, attitűdjéről (kulcsot adva számunkra Nagy László szerepvállalásának értékeléséhez): „Imre a Berinkey-kormány idejében és utóbb egy ideig Kunfi alatt egészen ártatlanul és jóhiszeműen működött közre a tanügyi kormányzatban. Igazán azt hitte, hogy a haza ama kétségbeejtő állapotában neki mintegy kötelessége az új utakon haladókat felvilágosítani, a megmenthetőket megmenteni, a magyar köznevelés ügyét teljes erejével támogatni. Ő sohasem volt forradalmár; ő csak az okos evolúciónak volt híve. Tetőtől talpig becsületes férfi, aki nem értett a görbe utakhoz, s talán túlzott idealizmusának lett áldozata”. Fináczy Ernő 2000, 134–135. (Kiemelés tőlem: D. P.)
73	Fogarasi Béla 1919, 51–58.
74	Kemény Gábor 1931, 39.
75	„Dramaturgiai” okból eltekintettünk attól a lényeges körülménytől, hogy „mindkét” oldal maga is meglehetősen tagolt volt. A Tanácsköztársaság vezetői két párt reprezentánsaiból kerültek ki, s a gyermektanulmányozók pedig – pedagógiai-pszichológia nézeteik hasonlósága mellett is – politikai-világnézeti szempontból igen heterogén társaság voltak: soraikban konzervatív beállítottságúak (Quint József, Molnár Oszkár), polgári radikálisok (Dénes Lajos, Nemes Lipót) s szocialisták (Lechnitzky Gyula) is megtalálhatók voltak. MOL P 1659. 2. t. tagnyilvántartó; MT, 34. évf. 19–21., 25.; AGY, 13. évf. 239–240.
76	Történeti tanulmányaim során hőseim drámájának megértésére, hiteles közvetítésére törekszem, s az olvasóra hagyom, hogy kialakítsa a maga álláspontját Nagy László és munkatársai ilyen „útitársi” szerepvállalásáról. A 20. század pedagógusait szorító kényszerek világát kutató történészként, s több mint három évtizedes tapasztalattal rendelkező tanáremberként, egyaránt elegendő okom van „a hamari ítéletektől” való tartózkodásra s az „az vesse rá az első követ...” igazságának megszívlelésére. Vö.: Glatz Ferenc 1995. 18., 23. és 25.
77	Nagy Péter Tibor 2004, 91–92.
78	Mint mindenben, úgy ebben is – a fentiekben kifejtettek mellett – szerepe lehetett az esetleges személyes kapcsolatoknak is: egyebek között Révész Géza iskolatársi kapcsolatának Gönczy Jenővel, s baráti kapcsolatának Kármán Tódorral.
79	Lásd erről az „Adalékok Nagy László pályájához 1918–1922” címmel a Trezor Kiadónál megjelent kötetben.