Az elmúlt évtizedben az Európai Unión belül központi kérdéssé vált az emberi erőforrások fejlesztése. A csatlakozni kívánó országokban (így Szlovákiában is) azonban nemcsak ezért kell fokozott figyelmet szentelni az emberi erőforrások fejlesztésének, hanem azért is, mert jelenlegi állapotukban már a hazai igényeknek sem mindig felelnek meg. Ennek több oka van, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy az emberi erőforrások minőségének kialakításában kulcsszerepet játszik az iskola. Márpedig "a Munka-, Szociális és Családügyi Kutatóintézet legújabb felmérése is megállapítja, hogy az iskolák elszakadtak a valóságtól. (.) szakmákra vonatkozó tárgyi tudást adnak. A tárgyi tudással viszont az a gond, hogy ebben a gyorsan változó világban nagyon hamar elévül. (.) Mára már egyértelművé vált, hogy az általános és a középiskolák elsődleges célja: megtanítani a gyerekeket tanulni, felkelteni a tudás iránti igényüket, és felkészíteni őket az egész életen át való tanulásra. Úgy tűnik tehát, hogy az általános képzés számít ma a legjobb szakképzésnek."1

Az általános és a középiskolákban az általános műveltségen túl tehát elsősorban olyan készségek és képességek elsajátítását és fejlesztését kellene célul kitűzni, amelyeknek köszönhetően az egyén alkalmazkodni tud a változó társadalmi igényekhez, amelyek leginkább a munkaerő-piaci elvárásokban öltenek konkrét formát. Ezeket a készségeket és képességeket elméletben már sokan definiálták, az elsajátításukat és fejlesztésüket szolgáló követelményeket azonban még nem sikerült maradéktalanul átültetni a gyakorlatba. Jelenleg a szakmunkásképző intézetek és a szakközépiskolák elsősorban az adott szakma elsajátítására helyezik a hangsúlyt. A gimnáziumok ugyan általános képzést nyújtanak, de ők is inkább a tárgyi tudás terén. Vajon tudatosítják-e az iskolák igazgatói, pedagógusai, diákjai és a diákok szülei, hogy ennyi ma már nem elég a boldoguláshoz? Milyen készségek, képességek fejlesztésére fordítanak gondot, mit tartanak nagyon és kevésbé fontosnak? Összhang jellemzi-e az elképzeléseiket, igényeiket, avagy mindenki mást akar?

Ebből az alaphelyzetből indult ki a Fórum Intézet Közéleti Kérdések Intézete, amikor 2000 júniusában regionális szociológiai felmérést végzett Nyugat-Szlovákia 12 városában: Dunaszerdahelyen, Galántán, Szencen, Verebélyen (Vráble), Vágsellyén (Šaľa), Modorban (Modra), Bazinban (Pezinok), Szakolcán (Skalica), Szenicben (Senica), Somorján, Nagymegyeren és Nagyszombatban (Trnava). A felmérések során a gimnáziumokat céloztuk meg. Ezekben a városokban összesen 20 gimnázium működik, ebből 14 szlovák, 6 pedig magyar tanítási nyelvű. Az alapsokaságot ezeknek a gimnáziumoknak az igazgatói, pedagógusai, diákjai és a diákok szülei alkották, a mintasokaságot a közülük kiválasztott2 1220 fő, vagyis a 20 igazgató, 400 pedagógus, 400 diák és 400 szülő. A mintasokaság tervezett és valós eloszlását az 1. táblázat szemlélteti:

1. táblázat: A tervezett és a valós mintasokaság:

Amint azt az 1. táblázat mutatja, eddigi felméréseinknél nem tapasztalt nagyságrendű eltérések vannak a tervezett és a valós mintasokaság között. A 20 igazgató közül csak 17 válaszolt. Ugyancsak kevesebb diák volt hajlandó kitölteni a kérdőívet, 400 helyett csupán 367. A szülőknél is megmutatkozott a válaszadás megtagadása, hiszen 400 szülő helyett csak 317 válaszolt. A legnagyobb ellenállást azonban a pedagógusok tanúsították: 400-ból csak 193 válaszolt, a megkérdezettek 48,2 százaléka. A táblázatból az is kiderül, hogy míg a diákok és a szülők közül a szlovákok3 tagadták meg nagyobb részarányban a válaszadást, a pedagógusok közül a magyarok: a megkérdezett szlovák pedagógusok 53,2 százaléka, a megkérdezett magyar pedagógusok csupán 36,6 százaléka töltötte ki a kérdőívet. Ennek következtében a pedagógusok mintájának standard hibaszázaléka 5, a diákok és a szülők mintájáé 2.

A továbbiakban a "pedagógusok, diákok és szülők mintája" helyett a státusok kifejezést használom.

I. A státusok jellemzése

1. Pedagógusok

A megkérdezett pedagógusok háromnegyede nő, egynegyede férfi. E téren nincsenek számottevő különbségek a magyar és a szlovák pedagógusok között. A korcsoportok szerinti elemzésből viszont az derül ki, hogy a magyar pedagógusok között a fiatalabbak (35 éven aluliak), a szlovák pedagógusok között pedig inkább a középkorúak (36-55 évesek) vannak többségben.5

A pedagógusok 45,5 százaléka a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarának különböző szakjain tanult, 23 százalékuk Nyitrán, az egykori Pedagógiai Főiskolán vagy a jelenlegi Konstantin Egyetemen. A többiek mezőgazdászi, műszaki, közgazdászi diplomával rendelkeznek. Csupán egy szakképesítés nélküli pedagógus volt a válaszadók között. A magyar pedagógusok 93 százaléka szlovák nyelven végezte egyetemi vagy főiskolai tanulmányait (ugyanennyien jártak magyar tanítási nyelvű általános iskolába).

A pedagógusok különböző ideje tanítanak. 60 százalékuk legfeljebb 10 éve, 20 százalékuk 21-30 éve, 15 százalékuk 11-20 éve, 5 százalékuk pedig több mint 30 éve. A rekordot az a pedagógus tarja, aki már 42 éve van a pályán.

A magyar pedagógusok 48 százaléka6, a szlovákok 34 százaléka7 érettségizett ugyanabban a gimnáziumban, ahol most tanít. Mindkét pedagógusgárda egyharmadának a gyermeke is ugyanott tanul.

2. Diákok

Mind a magyar, mind a szlovák diákok között többségben vannak a lányok (70%) a fiúkkal (30%) szemben. A korcsoportos megoszlásban sincsenek különbségek. A válaszadók kora 15-18 év, ebből a 15 évesek képezik a minta 38 százalékát, a 16 évesek részaránya 26,8%, a 17 éveseké 32,6%. Az érettségiző 18 évesek csupán 2,5 százalékát alkotják a mintának, mivel az adatfelvétel idején már az érettségire készültek.

3. Szülők

A válaszoló szülők kétharmada nő, egyharmada férfi. Korcsoportok szerint a 36-55 évesek vannak túlsúlyban (a magyar szülők 87%-a, a szlovák szülők 91%-a). Az első lényeges választóvonal a magyar és a szlovák szülők iskolai végzettsége (1. grafikon):

1. grafikon: A szülők iskolai végzettsége nemzetiségük szerint:

A szlovák szülők között három és félszer több az általános iskolai végzettségű, mint a magyar szülők között. További érdekesség, hogy sem a magyar, sem a szlovák szülők iskolai végzettség szerinti megoszlása nem követi a magyar és a szlovák felnőtt korú lakosság iskolai végzettség szerinti megoszlását, amely mindkét esetben, de főleg a magyaroknál, egyértelműen az alacsonyabb iskolai végzettségben nyilvánul meg. A 18 éven felüli szlovákiai magyarok 43,6 százalékos általános iskolai, 22 százalékos szakmunkásképző intézeti végzettségével, valamint a 20 százaléknyi érettségivel és 3,6 százaléknyi diplomával rendelkezőkkel szemben a mintában magasan felülprezentált az érettségizettek és diplomások részaránya. Feltételezhető tehát, hogy mind a magyar, mind a szlovák szülők közül elsősorban a magasabb iskolai végzettségűek járatják gimnáziumba a gyerekeiket.

A szülő iskolához való kötődése szempontjából fontos lehet, hogy egykor maga is diákja volt-e ennek az iskolának (2. grafikon):

2. grafikon: Ön is ide járt iskolába?

A magyar szülők közül a legtöbben nem helybeliek, majd az odavaló, de más iskolát végzettek következnek, s az iskola volt diákjai vannak a legkevesebben. A szlovák szülők között az odavaló, de más iskolát végzettek vannak többségben, majd a betelepültek. A régi diákok úgyszintén a legkisebb csoportot alkotják. Ugyanakkor a magyar szülők régi diákokból álló csoportja nagyobb, mint a szlovák szülőké.

Az iskolához való kötődés egyik formája lehet az iskolával kapcsolatos valamilyen szervezetben (pl. szülői munkaközösség, iskolatanács) való tagság. Ez az általunk vizsgált szülőkre nem igazán jellemző: a magyarok 85,3 százaléka, a szlovákok 83,5 százaléka nem tagja ilyen szervezetnek. Az iskolához való lazább, kevésbé formális kötődés azonban másképp is kifejeződhet, például különféle (a függönyvarrástól a pénzadományig terjedő) támogatások formájában. E téren újra különbség tapasztalható a magyar és a szlovák szülők között (3. grafikon). A magyar szülők között 30 százalékkal magasabb az iskolát támogatók részaránya, háromnegyedük támogatta már valamilyen formában gyermeke iskoláját, míg a szlovák szülőknek csupán 43,7 százaléka.

3. grafikon: Támogatta már valamilyen formában gyermeke iskoláját?

4. Értékrend

A státusok jellemzéséhez hozzátartozik értékrendjük jellemzése is, hiszen a kutatás megtervezésekor abból indultunk ki, hogy hasonló objektív körülmények, hasonló társadalmi beágyazódás mellett különböző életstratégiák alakulnak ki, s ezek épp az értékrendek köré szerveződnek. Ha tehát vizsgálni akarjuk a megkérdezettek oktatói-nevelői folyamattal kapcsolatos elképzeléseit, elvárásait, tudnunk kell, hogy az egyes területeket választók milyen értékekből építkeznek.
Három értékrend-dimenziót vizsgáltunk: az általános, a nemzeti és a politikai értékrendet. Terjedelmi okok miatt ezúttal csupán az általános értékrend rövid jellemzésével foglalkozom.

A felmérés során 17 értéket soroltunk fel, ezek fontosságát jelölték meg a válaszadók. Az értékek pedagógusok, diákok és szülők általi besorolásában nyomon követhetők az elsődleges különbségek (4. grafikon).

A vízszintes tengelyen az egyes értékek helyezkednek el, a függőleges tengelyen az adott érték rangsorolásának megfelelő szám olvasható le (1-17. hely). A vizsgált értékek a következők: 1 - család; 2 - az emberek közötti jó viszony, jó kapcsolatok; 3 - munka; 4 - szakmai érvényesülés; 5 - a másoknak való segítségnyújtás; 6 - megbecsülés; 7 - mások véleményének tiszteletben tartása; 8 - a hagyományos erkölcsi szabályok megtartása; 9 - a pénz; 10 - a személyes szabadság, kötetlen életmód; 11 - mértékletesség; 12 - siker; 13 - a kitűzött célok mindenkori elérése; 14 - a nemzeti identitás megtartása; 15 - a vallás; 16 - a közösség problémáival való foglalkozás; 17 - a mindig mindent megvenni lehetősége.

4. grafikon: A pedagógusok, diákok és szülők általános értékrendje:

Mindhárom státus értékrendjének élén a család és az emberek közötti jó viszony áll. A felnőtteknek (tehát a pedagógusoknak és a szülőknek) a diákokhoz viszonyítva fontosabb a munka, mások véleményének tiszteletben tartása, a szabad, kötetlen életmód, a nemzeti identitás megtartása, a vallás, a közösség problémái iránti érzékenység és a velük való foglalkozás, valamint az, hogy mindig mindenük meglegyen. A diákok és a pedagógusok azonos helyre sorolták a másoknak való segítségnyújtást, a diákok és a szülők a megbecsülést, sikert és a célok elérését. A pedagógusok mindenki másnál előkelőbb helyre rangsorolták a szakmai érvényesülést, a hagyományos erkölcsi szabályok betartását, a pénzt és a mértékletességet.

Az értékek státusok szerinti megoszlását és csoportosulását többféle módszerrel továbbelemezve kiderült, hogy az egyetlen szignifikáns változó a nemzetiség. Ennek fényében a következőképpen módosul a pedagógusok, szülők és diákok értékrendje.

A pedagógusok némely értékeket nemzetiségre való tekintet nélkül egyformán rangsoroltak Ezek a következő értékek: család, munka, szakmai érvényesülés, mások megsegítése, hagyományos erkölcs, megbecsülés, siker és mindig mindent megszerezni. Ezek az értékek tehát mindannyiuk számára szinte egyforma mértékben fontosak. Mellettük azonban ott van az értékek másik csoportja, amelynek a magyar és a szlovák pedagógusok különböző fontosságot tulajdonítanak (5. grafikon). A magyar pedagógusok fontosabbnak tartják a szabad, kötetlen életet, azt, hogy elérjék céljaikat, megőrizzék nemzeti identitásukat, orvosolják a környezetükben felmerülő közösségi problémákat, valamint a mértékletességet és a vallást. A szlovák pedagógusok inkább a jó emberi viszonyokat, a toleranciát és a pénzt preferálják. Különösen nagy különbség mutatkozik a nemzeti identitásnak, a közösségi problémák orvoslásának, a pénznek, valamint a célok elérésének tulajdonított fontosság között.

5. grafikon: Magyar és szlovák pedagógusok eltérő értékpreferenciái:

A diákok számára nemzetiségre való tekintet nélkül fontos a család, a megbecsülés, az emberekkel való jó viszony, a szabad élet, segíteni másokon, a pénz, a tolerancia és a hagyományos erkölcs. A többi érték közül a szlovák diákok egyedül a munkát tartják fontosabbnak. A magyar diákok számára a munkát kivéve a 6. grafikonon ábrázolt valamennyi érték fontosabb, tehát az, hogy elérjék céljaikat, érvényesüljenek a szakmájukban, sikeresek legyenek, mindig mindent megszerezhessenek, de a vallás is. Ezek mellett azonban a magyar diákoknál különösen nagy hangsúlyt kap a nemzeti identitás megtartása, a mértékletesség és a közösségi problémák orvoslása.

6. grafikon: Magyar és szlovák diákok eltérő értékpreferenciái:

A szlovák és a magyar szülők számára egyformán fontos értékek a család, a jó emberi viszonyok, a szakmai érvényesülés, a pénz, a munka, segíteni másoknak, a tolerancia, a szabad élet, a siker és a vallás. Az eltérő fontosságúnak tartott értékek közül a szlovákok a megbecsülést és a hagyományos erkölcsöt preferálják. A magyar szülők viszont amellett, hogy fontosabbnak tartják céljaik elérését, és hogy mindig mindent megszerezhessenek, a nemzeti identitás, a mértékletesség és a közösségi problémák orvoslásának fontosságát hangsúlyozzák (7. grafikon):

7. grafikon: Magyar és szlovák szülők eltérő értékpreferenciái:

Az értékek vizsgálata alapján tehát a következő összefüggések, tendenciák mutatkoznak:

• a legfontosabb érték mindenki számára a család;
  
• vannak értékek, amelyek preferenciája 10 százalékig terjedő vagy annál is kisebb intervallumon belül mozog, tehát többé-kevésbé mindenki számára fontosak: jó viszonyban lenni az emberekkel (legkevésbé a magyar pedagógusok, leginkább a szlovák pedagógusok számára), segíteni másokon (legkevésbé a szlovák diákok, leginkább a szlovák pedagógusok preferálják), tolerancia (a magyar szülők és a szlovák pedagógusok számára a legfontosabb), szakmai érvényesülés (legkevésbé a szlovák diákok választották);
  
• a munkát inkább a felnőttek (a pedagógusok és a szülők) részesítik előnyben;
  
• a magyar nemzetiséggel korreláló értékek a nemzeti identitás megőrzése, a közösségi problémák orvoslása, a mértékletesség és a vallás, ugyanakkor a szabad, kötetlen élet is inkább magyarok által preferált érték;
  
• a szlovák nemzetiséggel leginkább összefüggő érték a megbecsülés;
  
• némely értékeknél elsősorban a nemzetiségi dimenzió ugrik ki, de azt is láthatjuk, hogy emellett fokozottabb preferencia mutatható ki az egyes státusoknál is: ilyen például a mindig elérni a kitűzött célokat, valamint a mindig mindent megszerezni, amelyek összefüggnek a nemzetiséggel, de ugyanakkor elsősorban a szülőkre és a diákokra jellemzők, méghozzá leginkább a magyar szülőkre és diákokra, majd kisebb mértékben ugyan, de a szlovák szülőkre és diákokra is, s csak azután a magyar, illetve szlovák pedagógusokra. Hasonló a helyzet a hagyományos erkölcsi szabályokkal is, amelyek fontosságát ugyan elsősorban a szlovákok hangsúlyozzák, de ezen belül is főleg a felnőttek;
  
• a pénz és a siker olyan értékek, amelyeket nem lehet "beskatulyázni". A pénz egyértelműen a szülők számára a legfontosabb, közülük is inkább a magyar szülők számára (a magyar pedagógusok 30 százalékkal kisebb fontosságot tulajdonítottak neki). A siker mindenkinek fontos, ám míg valamennyi státus csaknem háromnegyede tulajdonít neki fontosságot, nagy eltérés van a magyar pedagógusok és diákok preferenciája között. A magyar pedagógusok kétharmadával szemben ugyanis a magyar diákok 85 százaléka tartja fontosnak a sikert.

8. grafikon: Az értékek preferenciája a státusok és nemzetiségük szerint:

II. Nevelési területek

1. A nevelési területek preferenciája

Milyen készségek, milyen tulajdonságok fejlesztésére fordítsanak gondot a gimnáziumok? A kérdőívben 23 területet soroltunk fel. Ezek kiválasztásánál nem önkényesen jártunk el. Első lépésben a Millennium tervezetet próbáltuk nevelési területekre lebontani. Az így kapott területekről azután két alkalommal több órán át konzultáltunk pedagógusokkal, akik újabb területek felvételét javasolták. A végső változat a következő nevelési területeket tartalmazta:
1 - tehetségfejlesztés és tehetséggondozás; 2 - drogellenes nevelés; 3 - környezetvédelmi nevelés; 4 - takarékosságra nevelés; 5 - az elméleti oktatás és a hétköznapi gyakorlat összekapcsolása; 5 - az ország más etnikumai iránti tolerancia fejlesztése; 7 - tudásközpontú oktatás; 8 - erkölcsi nevelés; 9 - a világ más fajai és más nemzetei iránti toleranciára való nevelés; 10 - teljesítményorientált oktatás; 11 - a szociális viselkedés fejlesztése; 12 - az alkotókészség fejlesztése; 13 - az egyénnek önmagával szembeni felelősségre nevelése; 14 - a közösséggel, társadalommal szembeni felelősségre való nevelés; 15 - az alma mater iránti tiszteletre való nevelés; 16 - a keresztény hit alapszabályainak elsajátítása; 17 - a társadalmi és szűkebb közösségi normák elsajátítása; 18 - a hazaszeretetre való nevelés; 19 - lokálpatriotizmusra való nevelés; 20 - a nemzeti identitás fejlesztése és ápolása; 21 - az információáradatban való eligazodás fejlesztése; 22 - a kommunikációs készségek fejlesztése; 23 - az iskola szellemi központtá, műhellyé alakítása.

A pedagógusok, diákok és szülők 80 százaléka ezeken a területeken kívül semmi mást nem tartott fontosnak. 20 százalékuk további nevelési területeket is felsorolt: ezek közül a szexuális nevelés, az életre nevelés, a jó partnerkapcsolatok kialakítására való nevelés, a szülői szerepre való nevelés, valamint a "rendes, becsületes embert faragni belőle" dominált.

A vizsgált területeknek a státusok a 2. táblázatban feltüntetett fontosságot tulajdonították.

2. táblázat: A nevelési területek preferenciája a státusok szerint (százalékban):

Az értékek legnagyobb varianciája a diákoknál figyelhető meg, majd a pedagógusok s legvégül a szülők következnek. Ugyanakkor a vizsgált területek majdnem mindegyikét a státusok többsége fontosnak tartja. Kivételt képez a keresztény hit alapszabályainak elsajátítása, amelyet a pedagógusoknak és a diákoknak nem egészen a fele preferál, az alma mater iránti tiszteletre nevelés, amelyet a diákok több mint a fele nem tart fontosnak, továbbá a lokálpatriotizmusra nevelés, amely ugyancsak a diákok nemtetszésével találkozik, hiszen csak kevesebb mint egyharmaduk tartotta fontosnak ezt a nevelési területet.
A legfontosabbnak tartott nevelési területeknek azokat tekintjük, amelyeket státusonként a megkérdezettek legalább 90 százaléka preferált - ezek a 2. táblázatban félkövérrel vannak jelölve.

A pedagógusoknál 11 ilyen terület van, a szülőknél 12, a diákoknál 5. Öt olyan terület van tehát, amelynek mind a három státus legalább 90 százaléka fontosságot tulajdonít: a kommunikációs készségek fejlesztése, a tehetségfejlesztés és tehetséggondozás, az egyén önmagával szembeni felelősségre nevelése, az információáradatban való eligazodás képességének fejlesztése, valamint a drogellenes nevelés.

A továbbiakban azt vizsgáljuk, mennyire közelítenek egymáshoz a pedagógusoknak, diákoknak és szülőknek a nevelési területek fontosságának sorrendjéről alkotott elképzelései. Ez a megközelítés még fontosabb az előzőnél - tehát az egyes területeket preferálók részarányának kimutatásánál -, mert az optimális oktatói-nevelői összmunkának sokkal inkább feltétele az, hogy a folyamat cselekvő alanyainak elképzelései, elvárásai összhangban legyenek, mint a támogatók, illetve ellenzők részaránya, főképp a mi estünkben, amikor is a területek túlnyomó részét státusonként a többség támogatja.

Viszonyítási alap a szülők általi rangsorolás.

9. grafikon: A nevelési területek rangsorolása státusok szerint (1 -10. hely):

10. grafikon: A nevelési területek rangsorolása státusok szerint (10-20. hely):

11. grafikon: A nevelési területek rangsorolása státusok szerint (16-23. hely):

A 9-11. grafikon alapján két alapvető összefüggés szögezhető le:

1. A státusok által leginkább előnyben részesítettek az individuumra, az egyéni képességek fejlesztésére orientált területek. Ezekhez képest az egyén és a közösség kapcsolatára irányuló területek, a szűkebb és tágabb környezettel való együttélés képességének fejlesztése kisebb hangsúlyt kapnak. Ugyanakkor az egyes területek státusonkénti besorolása között különbségeket fedezhetünk fel, ami jelzi, hogy

2. Nincs teljes egyetértés a pedagógusok, diákok és szülők preferenciái között. Egyetlen olyan terület sincs, amelyet mindhárom státus azonosan rangsorolna. A legnagyobb átfedések a következő területeken mutatkoznak:8
- a kommunikációs készségek fejlesztése, tehetségfejlesztés és tehetséggondozás - mindkettő a diákoknak fontosabb, mint a pedagógusoknak és a szülőknek;
- a környezetvédelmi nevelés - a szülőknek fontosabb, mint a diákoknak és a pedagógusoknak;
- a tudásközpontú oktatás - a szülőknek és a diákoknak fontosabb, mint a pedagógusoknak;
- a társadalmi és szűkebb közösségi normák elsajátítása - a szülőknek és pedagógusoknak fontosabb, mint a diákoknak;
- a keresztény hit alapszabályainak elsajátítása - a szülőknek és a diákoknak fontosabb, mint a pedagógusoknak.

A többi terület fontosságának megítélésében még kevésbé egyezik a pedagógusok, a diákok és a szülők véleménye.

Feltételeztük azonban, hogy az egyes nevelési területeknek tulajdonított fontosság nem csupán a pedagógusi, szülői és diákstátus függvénye, s a preferenciák hátterében ennél sokkal bonyolultabb és mélyebb összefüggések is meghúzódhatnak. Azt is feltételeztük, hogy ezeknek van nemzetiségi dimenziójuk, hiszen a három státus értékrendje között olyan lényeges különbségek mutatkoztak - például a nemzeti identitás és a közösségi problémák orvoslása terén -, amelyeknek a nevelési területek kiválasztásánál és rangsorolásánál is elő kellene bukkanniuk. A további elemzések igazolták a hipotézisek helyességét.

Némely nevelési területek preferenciája esetében fontos tényező a nem, a kor, az iskolai végzettség és az, hogy a szülő támogatta-e már az iskolát vagy sem:
- A drogellenes nevelést, a világ más fajai és nemzetei iránti toleranciára nevelést leginkább a diáklányok részesítik előnyben.
- A tehetségfejlesztésnek, az információáradatban való eligazodás fejlesztésének, a tudásközpontú oktatásnak és a drogellenes nevelésnek tulajdonított fontosság a diákok között korral nő. Ezzel szemben a szülők között korral csökken a drogellenes nevelés preferenciája, tehát minél idősebb a szülő, annál kevésbé tartja fontosnak.
- Az erkölcsi nevelést viszont annál fontosabbnak tartja a szülő, minél idősebb. Az erkölcsi nevelésnek az iskolát támogató szülőknél is szignifikáns a preferenciája.
- Az információáradatban való eligazodás fejlesztésének hangsúlyozása egyenes arányban növekszik a szülő iskolai végzettségével, továbbá minél intellektuálisabb foglalkozást űz a szülő, annál fontosabbnak tartja ezt a területet.
- Az iskolát támogató szülők fontosabbnak tartják az ország más etnikumai iránti tolerancia fejlesztését, a közösséggel, társadalommal szembeni felelősségre való nevelést, mint azok, akik még sosem támogatták gyermekük iskoláját.
- A keresztény hit alapszabályainak elsajátítását elsősorban az iskolát támogató szülők, a fiatalabb tanárok és a magyar diáklányok részesítik előnyben.
A felsorolt változók közül szándékosan hagytam ki a nemzetiséget, ugyanis ez bizonyult a legfontosabbnak, s ezért külön foglalkozom vele.

2. Nemzetiségi szempontok a nevelési területek preferenciájánál

A nevelési területek preferenciáinak többféle módszerrel történő elemzésénél a megkérdezettek nemzetisége mindig kiugróan magas szerepet játszik. A nemzetiséggel leginkább összefüggő nevelési területpreferenciákból kiderül, hogy az inkább magyarok által fontosabbnak tartott területek a következők: az ország más etnikumai iránti tolerancia fejlesztése, a világ más fajai és nemzetei iránti toleranciára nevelés, erkölcsi nevelés, a közösséggel és a társadalommal szembeni felelősségre való nevelés, az iskola szellemi központtá alakítása, a társadalmi és szűkebb közösségi normák elsajátítása, a nemzeti identitás fejlesztése és ápolása, az alma mater iránti tiszteletre nevelés, lokálpatriotizmusra nevelés, hazaszeretet. A szlovákok által fontosabbnak tartott területek: kommunikációs készségek fejlesztése, tudásközpontú oktatás, alkotókészség fejlesztése, drogellenes nevelés, tehetségfejlesztés, környezetvédelem, az információáradatban való eligazodás fejlesztése.
Első látásra tehát elmondható, hogy a magyarok számára fontosabbak a szűkebb-tágabb közösségek (iskola, lakóhely, nemzeti közösség, a haza, a világ) megértésére és elfogadására, de egyben saját maguk elfogadására (nemzeti identitás fejlesztése) és elfogadtatására (hiszen az ország más etnikumai közé tartoznak) irányuló nevelési területek. A szlovákok viszont a tudással, szakértelemmel összefüggő egyéni képességek, készségek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Kissé leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy a magyarok valószínűleg inkább a társadalom különböző szegmenseiben való olyan mozgás képességében látják gyermekük jövőbeli érvényesülésének garanciáit, amelynek a szilárd nemzettudat az alapja, a szlovák szülők viszont a tudásban, a szakértelemben. Azonban ez tényleg leegyszerűsítés, hiszen a nevelési területek státusok szerinti rangsorolása megmutatta, hogy a pedagógusok, diákok és szülők szerinti rangsorolások nem fedik egymást, s joggal feltételezhetjük, hogy a magyar pedagógusok, diákok és szülők, valamint a szlovák pedagógusok, diákok és szülők között sincs teljes összhang.
Nézzük előbb a magyarokat!

12. grafikon: A nevelési területek fontossági sorrendje a magyar státusok szerint - I.:

13. grafikon: A nevelési területek fontossági sorrendje a magyar státusok szerint - II.:

A 12. és 13. grafikonon jól látható, hogy egyetlen olyan nevelési terület sincs, amelyet a magyar pedagógusok, szülők és diákok teljes összhangban, tehát ugyanarra a helyre rangsorolnának. A legnagyobb egyetértés (maximum 3 helynyi eltérés) a három csoport között a következő területek rangsorolásánál mutatkozik:
- 16. a keresztény hit alapszabályainak elsajátítása (a rangsorolás átlaga 21,3, tehát az 1-től 23-ig terjedő sorban ez a terület a 21,3. helyen áll);
- 17. a társadalmi és szűkebb közösségi normák elsajátítása (17,6. hely);
- 21. az információáradatban való eligazodás fejlesztése (9,6. hely);
- 20. a nemzeti identitás fejlesztése (15,6. hely);
- 22. a kommunikációs készségek fejlesztése (3,6. hely);
- 2. drogellenes nevelés (7,6. hely);
- 4. a takarékosságra való nevelés (19. hely).

Vannak olyan területek is, amelyeket a státusok közül kettő azonosan vagy legalábbis hasonlóképpen rangsorol:

• a már említett 16., 17., 21. terület, valamint a szociális viselkedés fejlesztése (11) és a lokálpatriotizmusra nevelés (19) - amelyek rangsorolásánál leginkább a szülők és diákok között van összhang;
  
• a tehetségfejlesztés (1), drogellenes nevelés (2), környezetvédelmi nevelés (3), takarékosságra nevelés (4), a világ más fajai és nemzetei iránti toleranciára való nevelés (9), teljesítményorientált nevelés (10), az alkotókészség fejlesztése (12), az egyénnek önmagával szembeni felelősségre való nevelése (13), a társadalommal szembeni felelősségre való nevelés (14), az alma mater iránti tiszteletre való nevelés (15) és az erkölcsi nevelés (8) rangsorolásában inkább a pedagógusok és a szülők közelítenek egymáshoz.

Olyan nevelési terület, amelynek a pedagógusok és a diákok egyforma fontosságot tulajdonítanak, nem létezik.
A magyar pedagógusok, szülők és diákok között a legnagyobb disszonancia a következő nevelési területek rangsorolásánál mutatkozott:

• az elmélet és gyakorlat összekapcsolása (5), az ország más etnikumai iránti tolerancia fejlesztése (6), az iskola szellemi központtá alakítása (23) - mindhárom csoport másként ítéli meg ezek fontosságát;
  
• a szülők és diákok közötti legnagyobb eltérések a tehetségfejlesztés (1), környezetvédelmi nevelés (3), erkölcsi nevelés (8), teljesítményorientált oktatás (10), az alkotókészség fejlesztése (12) és az alma mater iránti tiszteletre nevelés (15) rangsorolásánál mutatkoznak;
  
• a pedagógusok a szülőkhöz és a diákokhoz képest eltérő fontosságot tulajdonítanak a tudásközpontú oktatásnak (7), a szociális viselkedés fejlesztésének (11) és a hazaszeretetre nevelésnek (18).
  

A magyar státusok esetében tehát 7 olyan nevelési terület van, amelynek megítélése megközelítőleg azonos, valamint 3 olyan terület, amelynek rangsorolásánál a státusok teljes mértékben eltérnek egymástól. 5 területre különösen jellemző a szülők és diákok, 11 területre pedig a pedagógusok és a szülők egyetértése.
Mi a helyzet a szlovákoknál?

14. grafikon: A nevelési területek fontossági sorrendje a szlovák státusok szerint - I.:

15. grafikon: A nevelési területek fontossági sorrendje a szlovák státusok szerint - II.:

Amint azt a 14. és 15. grafikon ábrázolja, a nevelési területek rangsorolásánál a szlovák pedagógusok, szülők és diákok között sincs teljes összhang. A legnagyobb egyetértést (maximum 3 helynyi eltérés) a három státus a következő 14 terület rangsorolásánál érte el:
- 1. tehetségfejlesztés (2,3. hely);
- 3. környezetvédelmi nevelés (4. hely);
- 4. takarékosságra nevelés (18,3. hely);
- 6. az ország más etnikumai iránti tolerancia fejlesztése (13,6. hely);
- 7. tudásközpontú oktatás (6,3. hely);
- 8. erkölcsi nevelés (12,3. hely);
- 9. a világ más fajai és nemzetei iránti toleranciára való nevelés (8. hely);
- 11. a szociális viselkedés fejlesztése (10,6. hely);
- 14. a társadalommal szembeni felelősségre való nevelés (13,3. hely);
- 16. a keresztény hit alapszabályainak elsajátítása (22. hely);
- 17. a társadalmi és szűkebb közösségi normák elsajátítása (18,6. hely);
- 18. hazaszeretetre való nevelés (15,6. hely);
- 19. lokálpatriotizmusra nevelés (21,6. hely);
- 20. a nemzeti identitás fejlesztése (19,6. hely).

A nevelési területeket főleg a szülők és a diákok értékelik egyformán. 15 olyan terület van, amelyet azonos vagy csaknem azonos helyre rangsorolnak (az 1., 3., 8., 11., 12. az alkotókészség fejlesztése, 19., 2. drogellenes nevelés, 4., 5.az elmélet és gyakorlat összekapcsolása, 6., 7., 9., 10. teljesítményorientált oktatás, 16., 23. az iskola szellemi műhellyé alakítása). A szülők és pedagógusok közötti egyetértés leginkább a 14., 17., 18. terület, továbbá az információáradatban való eligazodás fejlesztése (14) és a kommunikációs készségek fejlesztése (22) rangsorolásánál mutatkozik meg. Egyetlen olyan nevelési terület sincsen, amelyet a szlovák státusok homlokegyenest ellentétesen ítélnének meg. Két státus közötti kiugró különbség azonban itt is tapasztalható, mégpedig a következő esetekben:

• a pedagógusok a szülőkhöz és a diákokhoz képest másként ítélik meg a drogellenes nevelés (2), az alkotókészség fejlesztésének (12) és az egyéni felelősségre való nevelés (13) fontosságát;
  
• a diákok az alma mater iránti tiszteletre való neveléshez (15) és a kommunikációs készségek fejlesztéséhez (22) viszonyulnak másképpen;
  
• a szülők pedig az iskola szellemi központtá tételéhez (23).

A magyar és a szlovák státusok összehasonlításából az derül ki, hogy a szlovák pedagógusok, szülők és diákok között sokkal nagyobb az összhang a nevelési területek értékelésében, mint a magyarok között. Bár egyetlen olyan nevelési terület sincs, amelyet akár a magyar státusok, akár a szlovák státusok azonosan ítélnének meg, a magyaroknál kimutatott mindhárom státusnál hasonlóan megítélt 7 területtel szemben a szlovákoknál 14 ilyen terület van. Ugyanakkor mind a magyarok, mind a szlovákok közötti egyetértés elsősorban a kevésbé fontosnak tartott nevelési területekre vonatkozik, nem pedig azokra, amelyeket a pedagógusok, diákok vagy szülők külön-külön a leginkább preferálnak.

3. A nevelési területek preferenciája az egyes státusok szerint

Végezetül hasonlítsuk össze státusok szerint, hogyan ítélik meg az egyes nevelési területek fontosságát a magyar, illetve szlovák pedagógusok, szülők és diákok! Az eredményeket a 16-18. grafikon szemlélteti:

16. grafikon: A nevelési területek sorrendje a pedagógusok szerint:

12 olyan nevelési terület van, amelynek a pedagógusok nemzetiségre való tekintet nélkül azonos vagy csaknem azonos fontosságot tulajdonítanak:

• a takarékosságra való nevelés (4), a teljesítményorientált oktatás (10), az egyénnek önmagával szembeni felelősségre való nevelése (13) és a kommunikációs készségek fejlesztése (22) azonos megítélés alá esik;
  
• a drogellenes nevelés (2), a szociális viselkedés fejlesztése (11), a társadalommal szembeni felelősségre való nevelés (14), az alma mater iránti tiszteletre való nevelés (15), a keresztény hit alapszabályainak elsajátítása (16), a szűkebb közösségi normák elsajátítása (17), az információáradatban való eligazodás fejlesztése (21) és az iskola szellemi műhellyé fejlesztése (23) csaknem azonos, vagyis legfeljebb három helynyi eltérést mutató megítélés alá esik.
  

Ugyanakkor a magyar pedagógusok eltérő fontosságot tulajdonítanak az elmélet és gyakorlat összekapcsolásának (5), az erkölcsi nevelésnek (8), a lokálpatriotizmusra való nevelésnek (19), a nemzeti identitás fejlesztésének (20). A felsorolt területeket fontosabbnak tartják, mint szlovák kollégáik. Ám a legnagyobb különbség a magyar és a szlovák pedagógusok között az ország más etnikumai iránti tolerancia fejlesztésének (6) tulajdonított fontosságban rejlik, amelyet a magyar pedagógusok a 2. helyre, a szlovák pedagógusok a 15. helyre rangsoroltak.
A szlovák pedagógusok ezzel szemben jobban preferálják a tehetségfejlesztést (1), a környezetvédelmi nevelést (3), a hazaszeretetre való nevelést (18), s a magyar pedagógusokhoz képest leginkább a tudásközpontú oktatást (7) és az alkotókészség fejlesztését (12) tartják fontosabbnak.

17. grafikon: A nevelési területek sorrendje a szülők szerint:

A szlovák és magyar szülők preferenciái 13 nevelési terület esetében vannak összhangban:

• azonosan ítélik meg a takarékosságra való nevelés (4), az alkotókészség fejlesztésének (12), az egyén önmagával szembeni felelősségre való nevelésének (13), az alma mater iránti tiszteletre való nevelésnek (15) és a szűkebb közösségi normák elsajátításának (17) fontosságát;
  
• a környezetvédelmi nevelés (3), az elmélet és gyakorlat összekapcsolása (5), az ország más etnikumai iránti tolerancia fejlesztése (6), a teljesítményorientált oktatás (10), a keresztény hit alapszabályainak elsajátítása (16), a lokálpatriotizmusra való nevelés (19), az információáradatban való eligazodás fejlesztése (21) és a kommunikációs készségek fejlesztése (22) is csaknem azonos mértékben fontos számukra.
  

A magyar szülőknek fontosabb a világ más fajai és nemzetei iránti toleranciára való nevelés (9), a hazaszeretetre való nevelés (18), a nemzeti identitás fejlesztése (20), az iskola szellemi központtá való alakítása (23), de leginkább az erkölcsi nevelés (8) és a társadalommal szembeni felelősségre való nevelés (14).