1947

1947. január 9.
- Robert Pobožný rozsnyói megbízott püspök levelet küld Josef Berán prágai érseknek, amelyben közbenjárását kéri, hogy legalább a szokatlanul erős téli hidegben szüneteltessék a magyarok csehországi deportálását: "Embertelenség, amit teszünk, még a rendőröket és a katonákat is elgondolkoztató embertelenség."

1947. január 19.
- Érsekújvárban tanácskozást tart az illegális Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége. A tanácskozás résztvevői úgy határoznak, hogy a szlovákiai magyarok csehországi deportálása elleni tiltakozásul írt memorandumukat, melyet korábban már eljuttattak Edvard Beneš köztársasági elnökhöz, Klement Gottwald miniszterelnökhöz, a CSKP elnökéhez; Jan Masaryk külügyminiszterhez, Vladimír Clementis külügyi államtitkárhoz, Viliam Široký miniszterelnök-helyetteshez, az SZLKP elnökéhez, Gustáv Husákhoz, a Megbízottak Testülete elnökéhez és Mikuláš Ferjenčík belügyi megbízotthoz, de amelyet a címzettek válasz nélkül hagytak, elküldik Sztálin, Molotov, Visinszkij és Vorosilov szovjet állami és pártvezetőknek, Tito jugoszláv vezetőnek, a belgrádi Borba című lapnak és a Tanjug jugoszláv hírügynökségnek. A dokumentum 18 aláírója a következő: Pénzes József (Érsekújvár), Fábry József (Kassa), Pálenyik Ferenc (Érsekújvár), Bozsóky Lajos (Komárom), Kapacska István (Érsekújvár), Molnár János (Tornalja), Máté István (Gúta), Kuczik József (Királyhelmec), Nagy Béla (Řezno), Barczay János (Kamocsa), Csutor Ede (Rimaszombat), Madarász Vince (Řezno), Ölvecky József (Érsekújvár), Major Sándor (Szécsénke), Győri János (Csúz), Marusinetz István (Érsekújvár), Baltay Pál (Érsekújvár) és Szalay István (Diószeg).

1947. január 22.
- A Szlovák Szakszervezeti Tanács (Slovenská odborová rada) tisztségviselői a szakszervezeti tagság jogát javasolják a munkaviszonyban lévő magyar és német dolgozók számára. A Szakszerzetek Központi Tanácsa (Ústredná rada odborov) elutasítja a javaslatot, inkább lemond arról az erőről, amit a 80 000 magyar dolgozó felvétele jelentene.

1947. január 25-26.
- Gyöngyösi János magyar külügyminiszter és Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár Pozsonyban titkos tárgyalásokat folytat a lakosságcsere megkezdéséről. A magyar fél ennek előfeltételéül a magyarok csehországi deportálásának leállítását szabja, a csehszlovák álláspont szerint viszont előbb meg kell egyezni a lakosságcsere gyakorlati lebonyolításáról, s csak utána kerülhet sor a deportálások leállítására.

1947. január 30.
- Mivel a csehországi deportálás elől a szlovákiai magyarok tömegesen menekülnek át Magyarországra, Mikuláš Ferjenčík belügyi megbízott elrendeli a Csehszlovákia és Magyarország közötti kishatárforgalom leállítását. A rendelet célja nem a menekülés, hanem a vagyontárgyak kivitelének a megakadályozása.

1947. február 1.
- Pavol Jantausch nagyszombati püspök memorandummal fordul Edvard Beneš köztársasági elnökhöz, Jan Masaryk külügyminiszterhez és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, melyben a Szlovák Katolikus Püspöki Kar nevében a szlovákiai magyarok csehországi deportálása ellen tiltakozik: "A toborzást olyan módon végzik, amellyel nem értek egyet sem úgy, mint az érintett terület egyházi elöljárója, sem mint az ország állampolgára." A törvény betartását kéri, mivel a 88/1945. sz. elnöki dekrétum, amelyre hivatkozva a "toborzást" végzik, nem ad lehetőséget egész családok, köztük aggastyánok, terhes nők és gyermekek erőszakos elhurcolására és a deportáltak vagyonának elkobzására. A püspök szerint a magyarok zöme nyugodtan várta Csehszlovákia felújítását, s ha némelyek közülük bűntettet követtek el, "még nem következik, hogy vád alá kell helyezni az egész nemzetet, nemzetcsoportot, kisebbséget". Az emberségesség és igazságosság elvének betartására kéri az ország vezetőit: "Ne tedd másnak, amit nem kívánsz magadnak."

1947. február 4.
- Mikuláš Ferjenčík belügyi megbízott utasítja a járási és helyi rendőrparancsnokságokat, hogy "ne akadályozzák a magyar nemzetiségű személyek illegális távozását Magyarországra".

1947. február 5.
- Mindszenty József esztergomi hercegprímás rádiógramot (rádiótáviratot) küld VI. György angol királynak és Harry S. Truman amerikai elnöknek, amelyben beavatkozásukat kéri a szlovákiai magyarság csehországi deportálásának leállítása érdekében.

- Gyöngyösi János magyar külügyminiszter átadja az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió budapesti képviselőinek a magyar kormány hivatalos jegyzékét, amelyben beavatkozásukat kéri a szlovákiai magyarok érdekében.

1947. február 7.
- A Szent György Kollégium memorandumban tiltakozik a magyar egyetemi és főiskolai hallgatóknak a csehszlovák felsőfokú oktatási intézményekből való kitiltása ellen. A memorandumot Szalatnai Rezső javaslatára annak szerzői megküldik többek között Edvard Beneš köztársasági elnöknek, Ladislav Novomeský oktatásügyi megbízottnak, Jozef Lettrichnek, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének, Karol Kmeťko nyitrai érseknek, Vladimír Čobrda liptószentmiklósi evangélikus püspöknek és Fedor Ruppeldt zsolnai evangélikus püspöknek.

1947. február 10.
- Párizsban a Szövetséges Nagyhatalmak, köztük Csehszlovákia, aláírják Magyarországgal a békeszerződést. A békeszerződés semmissé nyilvánítja az 1938. november 2-i első bécsi döntést, a csehszlovák-magyar határ visszaáll az 1938. január 1-jei állapotba, azzal a változással, hogy Magyarország átengedi Csehszlovákiának Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár községet. Magyarország továbbá kötelezi magát, hogy tárgyalásokat kezd Csehszlovákiával azon magyarok kérdésének a rendezéséről, akik a lakosságcsere-egyezmény alapján nem lesznek áttelepítve Magyarországra. Ha a békeszerződés érvénybe lépésétől számított 6 hónapon belül nem sikerülne megállapodniuk, Csehszlovákiának jogában áll az ügyben a Külügyminiszterek Tanácsához fordulnia.

- A magyar kormány újabb jegyzéket intéz a nagyhatalmakhoz a szlovákiai magyarok üldözése miatt.

1947. február 17.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja a 31/1947. sz. törvényt, amely az 108/1945. sz. elnöki dekrétum alapján elkobzott "ellenséges vagyon" elosztását szabályozza. A törvény alapján a határövezetekben fekvő kisipari vállalatok és családi házak kiutalásánál csakis azoknak a csehszlovák állampolgároknak az igénye vehető figyelembe, akik cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségűek, és nem él velük közös háztartásban német vagy magyar nemzetiségű személy.

1947. február 20.
- A Kalvínske hlasy közlése szerint 1946. december 31-én a szlovákiai református egyház 195 aktív lelkésze közül 172 volt magyar nemzetiségű, s közülük 80 kérte reszlovakizálását.

1947. február 25.
- Az általános nyugat-európai és magyarországi tiltakozás miatt, a jugoszláv kormány közbenjárására a csehszlovák hatóságok leállítják a szlovákiai magyarok csehországi deportálását. A hivatalos adatok szerint 1946-47 telén Dél-Szlovákia 17 magyarok lakta járásának 393 községéből összesen 41 640 személyt (9610 családot) telepítettek át erőszakkal Csehországba, akik 6596 lakóházat és 14 149 katasztrális hold földet hagytak hátra. A deportáltak száma járásonként: Somorjai - 3951, Dunaszerdahelyi - 3551, Komáromi - 6748, Galántai - 3972, Érsekújvári - 1391, Vágsellyei - 2877, Ógyallai - 3960, Párkányi - 3956, Zselizi - 3282, Lévai - 649, Korpona-Ipolysági - 716, Kékkői - 437, Feledi - 2156, Tornaljai - 2634, Rozsnyói - 380, Szepsi - 390, Királyhelmeci - 590. Az erőszakkal áttelepítetteken kívül további 2489 személy (2154 család) önként költözött át a cseh országrészekbe, összesen tehát 44 129 magyar (11 764 család) távozott Szlovákiából Cseh- és Morvaországba, ahol többségüket Mladá Boleslav, Kolín, Žatec, Plzeň és Kladno térségében telepítették le.

- Egyházi személyiségek azonban 70-100 ezer közöttire, a pozsonyi magyar meghatalmazott a kirendeltségei által beküldött jelentések alapján 60 ezerre becsüli a deportáltak számát.

1947. február 27.
- Jozef Čársky kassai püspök levélben értesíti Szlovákia római katolikus püspökeit, hogy tudatta a politikai pártok titkárságaival, miszerint a pártoknak nincs joguk beavatkozni az istentiszteleti nyelv kérdésébe. A nemzeti bizottságoknak a szlovák istentiszteleti nyelv bevezetésére vonatkozó felhívására pedig azt válaszolta, hogy ameddig itt magyarok élnek, az Isten igéjét magyarul kell számukra hirdetni.

1947. március 2-7.
- Újabb csehszlovák-magyar tárgyalások folynak Prágában a lakosságcsere megkezdéséről és módozatáról. Mivel a csehszlovák fél nem hajlandó a Csehországba deportált magyarok hazatelepítésének és kártérítésének ügyét megvitatni, Gyöngyösi János magyar külügyminiszter a tárgyalásokat megszakítja.

1947. március 14.
- A csehszlovák kormány titkos határozatában elrendeli, hogy a magyar fél elutasító válasza, illetve a lakosságcsere megkezdésének a csehszlovák fél által elfogadhatatlan időpontja esetén a csehszlovák hivatalok folytassák a szlovákiai magyarok csehországi deportálását.

- A csehszlovák kormány ülésén határozat születik az 1946 óta szünetelő reszlovakizáció folytatásáról is.

1947. március 23.
- Sebestyén Pál rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetésével 23 tagú magyar delegáció érkezik Pozsonyba a lakosságcsere körüli vitás kérdések megtárgyalása céljából. Végleges megegyezés nem szüleik, annyit azonban a csehszlovák fél elér, hogy a magyar kormány beleegyezzen a lakosságcsere mielőbbi megkezdésébe.

1947. március 24.
- A csehszlovák-magyar vegyes bizottság meghozza 26. sz. véghatározatát, amely semmisnek nyilvánítja a 16. sz. véghatározatot, s újra lehetővé teszi, hogy a kitelepítésre jelölt személyek magukkal vihessék minden ingóságukat.

1947. március 25.
- A Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége levelet intéz Sebestyén Pál magyar követhez, amelyben kifogásolja, hogy a magyar fél feladta korábbi álláspontját a Csehországba deportált magyarok hazatelepítése és kártérítése ügyében, s ezzel "elárulta és eladta a szlovákiai magyarok létérdekeit".

1947. április 7.
- A Magyar Végrehajtó Bizottság, a Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége, illetve több kisebb szervezet szövetségre lép egymással, és megalakítják a Csehszlovákiai Magyarok Végrehajtó Bizottságát (fő szervezője Szalatnai Rezső). Az alakuló ülésen elfogadott és Tildy Zoltán magyar köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Gyöngyösi János külügyminiszter, valamint Sebestyén Pál pozsonyi rendkívüli magyar követ számára megküldött jegyzőkönyvben a Csehszlovákiai Magyarok Végrehajtó Bizottsága sérelmezi, hogy a magyar kormány a szlovákiai magyarság megkérdezése nélkül kötötte meg a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt. Leginkább azt kifogásolja, hogy míg a szlovákok számára a csere önkéntes jelentkezés alapján vált lehetségessé, addig a szlovákiai magyarokat a csehszlovák fél saját tetszése szerint kényszerítheti áttelepülésre. Sérelmezi továbbá a magyarok széttelepítését Cseh- és Morvaországba, a reszlovakizációt, a vagyonelkobzás folytatását, a magyarok elleni népbírósági pereket és a magyar kormány felkészületlenségét a csehszlovák féllel folytatott tárgyalásokon. Végül követeli a felsorolt sérelmek orvoslását, mindenekelőtt a lakosságcsere azonnali hatálytalanítását. (Az új szerveződés nem bizonyul hosszú életűnek, s noha elkészít és kiad néhány dokumentumot, egyes összetevői rövid idő elteltével ismét önállóan folytatják tevékenységüket.)

1947. április 8.
- Az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal megtiltja, hogy magyar és német nemzetiségű lelkészek az iskolákban hittant oktathassanak.

1947. április 9.
- A Csehszlovákiából elmenekült magyarok kezdeményezésére megalakul Budapesten az "Otthon" Beszerző és Értékesítő Szövetkezet. Célja a lakosságcsere-egyezmény keretén belül áttelepítendő és a már átmenekült magyarok összefogása és gazdasági megsegítése. Elnöke Bólya Lajos. Tagjai között ott található az egykori galántai "Hanza" Szövetkezet több vezetője.

1947. április 11.
- A lakosságcsere továbbra is tisztázatlan nyitott kérdései (a személyi és vagyoni kvóta, a társadalmi rétegződés, az ún. háborús bűnösök áttelepítése) miatt lemond hivataláról Jócsik Lajos magyar áttelepítési kormánybiztos. Utóda Hajdu István.

1947. április 12.
- A hajnali órákban elindul az első két vonatszerelvény Magyarország felé, s ezzel a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretén belül kezdetét veszi a szlovákiai magyarok kitelepítése. Eddig azonban Magyarország már 46 083 magyar menekültet volt kénytelen befogadni Csehszlovákiából. A csehszlovák fél ezt megelőzően már egyoldalúan hazatelepített 8612 vagyontalan magyarországi szlovákot.

1947. április 15.
- A pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság ítéletet hirdet a volt Szlovák Köztársaság háborús bűnökkel vádolt vezetőinek perében. Jozef Tisót és a külföldre emigrált Ferdinand Ďurčanskýt halálra, Alexander Machot 30 évi börtönbüntetésre ítélik. (Jozef Tisót három nap múlva Pozsonyban kivégzik.)

1947. május 8.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés jóváhagyja a 90/1947 sz. törvényt, amely szabályozza a németek, magyarok és az "ellenség" elkobzott földbirtokainak telekkönyvezését és a földjuttatásokkal kapcsolatos néhány jogviszony rendezését.

1947. május 14.
- A Magyar Áttelepítési Kormánybizottság gondozásában megjelenik Budapesten az "Otthon" Beszerző és Értékesítő Szövetkezet értesítőjének, az Új Otthon című hetilapnak az első száma. Felelős szerkesztője Sándor Dezső, felelős kiadója Horváth Ferenc. Munkatársai között ott találhatók a Csehszlovákiából elmenekült vagy áttelepített magyar értelmiségiek, publicisták, mint pl. Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Dobossy László, Krammer Jenő, Kovács Endre, Vass László stb.

1947. május 20.
- Július Kochan, a Demokrata Párt párkányi járási titkára körlevelet ad ki, amelyben kezdeményezi a reszlovakizált magyaroknak a pártba való felvételét. Egyben ígéretet tesz egy magyar nyelvű pártlap ("Demokrata párt újság") kiadására is, melyet a párt összes reszlovakizált tagja megkapna. (A Demokrata Párt Központi Titkársága a kezdeményezésre járási titkárának elbocsátásával válaszol.)

- Pozsonyligetfalu közelében, a csehszlovák-osztrák határ térségében húzódó légvédelmi futóárkokban 90 holttestet rejtő tömegsírra bukkannak. Az áldozatok a háború végén Németországban amerikai fogságba esett magyar leventék, akiket hazatérőben 1945 augusztusában Pozsonyligetfalunál eddig tisztázatlan körülmények között feltartóztattak, kifosztottak, majd agyonlőttek. (Az esetről csupán a Demokrata Párt lapja, a Čas közöl tudósításokat, a kommunista Pravda tudomást sem vesz róla. Hamarosan azonban a Čas számára is megtiltják a hírszolgáltatást.)

1947. május 30.
- Az úgynevezett "Pöstyéni jegyzőkönyv" aláírásával véget érnek a lakosságcsere gyakorlati lebonyolításáról folytatott csehszlovák-magyar tárgyalások. A két fél megegyezik abban, hogy az áttelepülők által birtokolt földek összterjedelme nem haladhatja meg az egy gazdasági egységre (egy földművesre) eső 2,37 katasztrális holdat. Megállapodás születik az áttelepülők társadalmi rétegződéséről (67,7%-uk legyen földműves, 14,5%-uk iparos, 3,4%-uk kereskedő, 3,9%-uk értelmiségi, 10,6%-uk pedig egyéb foglalkozású) és a cserekvótába beszámítandó menekültekről is. Nem születik viszont megegyezés a csehszlovák fél által kitelepítésre jelölt háborús bűnösök átvételének ügyében.

1947. június 12.
- A Reszlovakizációs Bizottság memorandummal fordul a Megbízottak Testületéhez, amelyben kéri, hogy a magyarok által lakott vidékek közigazgatásába kizárólag magyarul nem tudó személyeket nevezzen ki. A nemzeti nevelés hatásfokának növelése érdekében javasolja, hogy ezeken a területeken a politikai pártok átmenetileg függesszék fel tevékenységüket, hogy a szlovák erők egységesen dolgozhassanak a déli határvidék elszlovákosításán.

1947. június 17.
- Az elkobzott kisipari vállalatok kiutalását szabályozó törvény végrehajtására a kormány kiadja 106/1947. sz. rendeletét, amely csak azoknak az igénylőknek teszi lehetővé, hogy hozzájussanak egy-egy elkobzott kisipari vállalathoz, akik igazolják, hogy csehszlovák állampolgárok, cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségűek, nemzetileg és államilag megbízhatóak, és velük közös háztartásban élő családtagjaik nem német vagy magyar nemzetiségűek.

1947. június 20.
- A Reszlovakizációs Bizottság dél-szlovákiai szlovák tanítók közreműködésével megkezdi az első reszlovakizációs kampány során reszlovakizálást kérő személyek "szláv eredetének" felülvizsgálatát. A kérvények elbírásánál figyelembe veszik többek között a kérelmező családjának érintkezési nyelvét, vagyoni helyzetét, az ellenállásban való részvételét, szervezetekben való tagságát, továbbá azt, hogy milyen nyelvű iskolát látogatott ő maga, illetve a család többi tagja.

1947. június 23-25.
- Prágában Edvard Beneš és Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetői tárgyalásokat folytatnak Rákosi Mátyás magyar miniszterelnök-helyettessel, az MKP főtitkárával és Farkas Mihállyal, a párt Politikai Bizottságának tagjával.

1947. július 11.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés jóváhagyja a 142/1947. sz. törvényt "az első [1919. évi] földreform revíziójáról". A törvény 8. §-a értelmében földjuttatásban csak azok az igénylők részesülhetnek, akik igazolják, hogy csehszlovák állampolgárok, cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségűek, nemzetileg és államilag megbízhatóak, és velük közös háztartásban élő családtagjaik nem német vagy magyar nemzetiségűek.

- A Szlovák Telepítési Hivatal 69. számú körlevelével elrendeli a hazaszökött magyar kényszerközmunkások visszatoloncolását csehországi munkahelyükre. (A deportált magyarok 1947 tavaszától tömegesen szöknek haza Szlovákiába.)

1947. július 18.
- Több szlovák társadalmi szervezet, többek között a Szlovák Partizánok Szövetsége (Zväz slovenských partizánov), a Matica slovenská, a Szlovák Nőszövetség (Slovenský zväz žien), a Szlovák Ifjúsági Szövetség (Zväz slovenskej mládeže), a Parasztszövetség (Roľnícky zväz) közös memorandummal fordul a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, amelyben Nógrád magyarországi részének és a Tokaj-vidéknek Csehszlovákiához csatolását követelik.

1947. július 26.
- A prágai Dnešek című lapban Karel Taraba cseh szerző az elkobzásokkal kapcsolatban illetékes forrásokra hivatkozva a következőket írja: "A szlovákiai zsidó hitközségek szövetsége megállapította, hogy Szlovákiában a zsidó származású polgárok földbirtokainak 90%-át kobozták el a felszabadulás után. Az indoklás: németek, magyarok, árulók voltak."

1947. augusztus 14.
- A Belügyi Megbízotti Hivatal felkéri Vladimír Clementis külügyi államtitkárt, hogy a csehszlovák külügyminisztérium hivatalos úton kérje ki Esterházy Jánost a Szovjetuniótól, amennyiben ott "tartózkodik".

1947. augusztus 16.
- A budapesti Új Otthon című hetilap Mi volt a szlovákiai magyarság? címmel rövid részletet közöl Fábry Zoltán A vádlott megszólal című memorandumából.

1947. augusztus 22.
- A Reszlovakizációs Bizottság határozata alapján megkezdődik a szlovák nemzetiséget igazoló végzések átadása azon személyek számára, akik reszlovakizációs kérelmét elfogadták.

1947. szeptember 2.
- Az elkobzott családi házak kiutalását szabályozó törvény végrehajtására a kormány kiadja 163/1947. sz. rendeletét, amely csak azoknak az igénylőknek teszi lehetővé, hogy hozzájussanak egy-egy elkobzott családi házhoz, akik igazolják, hogy csehszlovák állampolgárok, cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségűek, nemzetileg és államilag megbízhatóak, és velük közös háztartásban élő családtagjaik nem német vagy magyar nemzetiségűek.

1947. szeptember 3.
- A Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal kiadja 696/1947. Ú. v. sz. körlevelét, mely szerint "a német vagy magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának meghagyása vagy visszaadása nincs hatással mezőgazdasági vagyonuk elkobzására".

1947. szeptember 16.
- Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Bíróság kerületi tanácsán Karol Bedrna tanácselnök elnökletével lefolytatják a háborús bűnökkel vádolt Esterházy János perét. Az ellene felhozott vád többek között a következő: tevőlegesen hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétveréséhez, a fasizmus eszméinek terjesztéséhez, tagja volt a fasiszta szlovák törvényhozásnak. Hivatalból kirendelt védője, a cseh M. Čikvanová-Stará hiába érvel azzal, hogy Esterházy többször is szót emelt magyarországi vezető államférfiaknál az ottani szlovákok sorsának javítása érdekében; hogy közreműködött szlovákiai zsidók és hazafiak megmentésében (többek között ő tette lehetővé, hogy Budapesten keresztül Londonba távozzon Rudolf Viest tábornok, az emigráns csehszlovák kormány nemzetvédelmi minisztere, a szlovák nemzeti felkelés katonai vezetője); hogy ő volt a szlovák törvényhozás egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt, a bíróság háromórás tanácskozást követő 15 percnyi gondolkodás után távollétében kötél általi halálra ítéli.

1947. szeptember 27.
- Pozsonyban Berecz Kálmán teljes jogú meghatalmazottként átveszi a lakosságcsere irányítását. Wagner Ferencet, a Meghatalmazotti Hivatal korábbi vezetőjét Magyarország pozsonyi főkonzulává nevezik ki.

1947. október 1.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ratifikálja a Magyarországgal megkötött párizsi békeszerződést. (Hivatalosan 1947. október 15-én lép életbe, amikor az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányai kicserélik a megerősítő okiratokat. A csehszlovák törvénytár 1947. november 22-én közli 192/1947. számmal.)

1947. október 3.
- A Megbízottak Testületének ülésén határozatot hoznak a reszlovakizáció második, az 1947-es év végéig terjedő szakaszának a megkezdéséről. Ebben a szakaszban területileg azokra a járásokra összpontosítanak, ahol az első kampányt követően a magyarok számaránya még mindig meghaladja az összlakosság 25%-át, de a jelentkezés lehetőségét területileg nem korlátozzák. A kiemelten kezelendő járások a következők: Dunaszerdahelyi, Komáromi, Párkányi, Feledi, Tornaljai, Zselizi, Somorjai, Ipolysági, Vágsellyei, Ógyallai és Galántai járás.

1947. október 10.
- A Megbízottak Testülete utasítja a központi szerveket, hogy az alkalmazásukban lévő reszlovakizált személyeket, akik korábban magyar nemzetiségűnek vallották magukat, helyezzék át Szlovákia északi területeire, helyükre pedig magyarul nem beszélő szlovák alkalmazottakat hozzanak.

1947. október 14.
- A csehszlovák kormány ülésén Vladimír Clementis külügyi államtitkár felveti, hogy a reszlovakizáció, csehországi deportálás és a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó mintegy 100-120 ezer magyart úgy kellene széttelepíteni, "hogy ne alkossanak homogén egységet". A széttelepítés és a külföldi szlovákok reemigrációja teljesen megváltoztatná Dél-Szlovákia etnikai összetételét, ami lehetővé tenné, hogy a magyar lakosság egy-két év múlva "megkapja polgári (nem pedig nemzetiségi) jogait".

- A magyar hatóságok elhagyják a párizsi békeszerződés értelmében Csehszlovákiának ítélt Dunacsún, Oroszvár és Horvátjárfalu községet. (A csehszlovák katonaság és rendőrség másnap birtokba veszi a három községet.)

1947. október 25.
- A cseh Obzory című lap a magyarországi reemigránsok szlovák nemzeti öntudatát és kellő szlovák nyelvismeretét hiányoló cikkében beszámol arról, hogy a Nyitrabányára települt magyarországi szlovák bányászok "gyermekeik részére magyar iskolákat követeltek".

1947. október 28.
- A Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége tiltakozó levelet intéz a Magyar Rádió igazgatójához, amiért ünnepi műsorszámot közölt a Csehszlovák Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. (Hasonló tartalmú tiltakozó levelet intéz a Magyar Rádió Igazgatóságához a pozsonyi magyarok egy csoportja is.)

1947. november 17-18.
- A kommunista vezetésű Nemzeti Front nyomására újjáalakul a Megbízottak Testülete, melyben a Demokrata Párt elveszti vezető szerepét. Az új Megbízottak Testületében a Demokrata Pártnak 6, Szlovákia Kommunista Pártjának 5, a Szlovákiai Szociáldemokrata Pártnak és a Szabadságpártnak 1-1 képviselője kap helyet, 2 tagja pártonkívüli. Tagjai többek között: Gustáv Husák (SZLKP) elnök, Mikuláš Ferjenčík (pártonkívüli) belügyi megbízott, Ladislav Novomeský (SZLKP) oktatás- és népművelésügyi megbízott, Jozef Styk (DP) földművelés- és földreformügyi megbízott. A testület rekonstrukciója jelentős kommunista siker a politikai hatalom megszerzéséért vívott harcban.

1947. december 10.
- F. Černý, Csehszlovákia II. világháború utáni első budapesti követe átadja megbízólevelét Tildy Zoltán magyar köztársasági elnöknek.

1947. december 18.
- A Belügyi Megbízotti Hivatal kiadja 2/1948. Ú. v. sz. hirdetményét "a nyelvileg hibás vagy helytelen szláv szövegű különféle feliratok és hirdetések nyilvános használatának tilalmáról", amelynek 1. §-a megtiltja, hogy a nyilvános vagy a nyilvánosság számára hozzáférhető helyeken olyan szlovák vagy más szláv nyelvű cég- és reklámtáblákat, falragaszokat, feliratokat, figyelmeztető és tájékoztató táblákat helyezzenek el, amelyek hibás helyesírással készültek vagy nyelvi szempontból kifogásolhatóak, és így felháborodást válthatnak ki, illetve veszélyeztetik a szlovák nyelv tisztaságát.

1947. december 19.
- Az SZNT 89/1947. sz. rendeletével tovább szigorítja a vagyonelkobzásról hozott korábbi rendelkezéseit. A jogszabály I. cikkelye szerint azt a mezőgazdasági vagyont is el kell kobozni, amelyet a német és magyar nemzetiségű személyek, valamint a szlovák és cseh nemzet, illetve a Csehszlovák Köztársaság árulói és ellenségei 1938. szeptember 29-e után adtak el, s olyan személyek tulajdonát képezi, akik vagyona egyébként nem esne konfiskáció alá. A II. cikkely elrendeli, hogy a Konfiskációs Bizottság legkésőbb 1948. június 30-ig mondja ki, kit kell magyarnak vagy németnek tekinteni, s kit a szlovák és cseh nép, valamint a Csehszlovák Köztársaság árulójának és ellenségének.

1947. december 20.
- A karácsony közeledtével és a nagy hidegre való tekintettel a csehszlovák és a magyar fél megegyezik a lakosságcsere szüneteltetésében. Eddig az időpontig a lakosságcsere keretén belül 37 696 szlovák önkéntes jelentkező telepedett át Magyarországról Csehszlovákiába, és 31 184 magyart telepítettek ki Szlovákiából. Ezenkívül a cserekvótába beszámítandó a lakosságcsere-egyezmény megkötéséig Magyarországra menekült 25 925 szlovákiai magyar.

1947. december 23.
- Bolgár Elek, Magyarország II. világháború utáni első prágai követe átadja megbízólevelét Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnöknek. Beneš a fogadáson kijelenti, hogy a kölcsönös bizalom és jóakarat alapján számol a két ország közötti vitás kérdések megoldásával.

1947. december 31.
- Szlovákiában befejezi tevékenységét a pozsonyi Nemzeti Bíróság és a 77 járási népbíróság. A bíróságok eddig az időpontig 11 945 ítéletet hoznak, amelyek 20 550 vádlottat érintenek, közülük 8055 (39,2%) személyt elítélnek, 12 495-öt (60,8%) felmentenek. Halálos ítélet 65 vádlott ügyében születik, de azt csak 29 személy esetében hajtják végre. 127 személyt 20-tól 30 évig terjedő szabadságvesztésre, 202 személyt 10-től 20 évig, 294 személyt 5-től 10 évig, 593 személyt 2-től 5 évig, 619 személyt 1-től 2 évig, 2950 személyt pedig egy évig terjedő szabadságvesztésre ítélnek, 2737 személyt nyilvános megrovásban részesítenek. Az elítéltek nemzetiségi megoszlása a következő: 4812 (59,74%) magyar, 2295 (28,49%) szlovák, 848 (10,53%) német, 100 (1,24%) egyéb nemzetiségű. (Janics Kálmán kimutatása szerint amíg a szlovák lakosság 0,08%-át, a szlovákiai németek 0,5%-át ítélték el, addig a szlovákiai magyarok 0,8 %-át találták bűnösnek.)

1947 decemberében
- Komáromban a felettes egyházi hatóságok engedélyével Kalendárium 1948 címmel magyar nyelvű római katolikus naptárt jelentetnek meg. Felelős kiadója Bíró Lucián. (A Demokrata Párt tiltakozása miatt azonban hamarosan kivonják a forgalomból.)

1948

1948. január 1.
- A Reszlovakizációs Bizottság kiadja zárójelentését, amelyben ismerteti a reszlovakizáció első és második szakaszának összesített eredményeit. A jelentés szerint 435 264 személy nevében 120 636 családfő írta alá a reszlovakizációs kérvényt, vagyis kért szlovák nemzetiséget. Közülük 282 594 fő kapta meg a szlovák nemzetiséget, 99 401 személy kérelmét elutasították, 41 269 személy kérelme pedig különböző okok miatt (német nemzetiség, csehországi munkaszolgálat, kitelepítés, visszalépés, elhalálozás stb.) elintézetlen maradt. Ettől némileg eltérő adatokat közöl a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége számára 1950. január 6-án készült jelentés, amely szerint 410 820 személy nevében 135 317 családfő nyújtott be reszlovakizációs kérvényt, akik közül 326 679-et ismertek el szlováknak, 84 141 személy kérelmét pedig elutasították.

1948. január 9-10.
- A csehszlovák hadsereg véglegesen birtokba veszi a Magyarországgal aláírt békeszerződés értelmében Csehszlovákiának ítélt három dunántúli községet.

1948. január 24-25.
- Pozsonyban tartja II. kongresszusát a Demokrata Párt. A január 25-én elfogadott kongresszusi határozataiban demokráciát ígér a Csehszlovákiában maradó magyarok és németek számára: "Kívánjuk, hogy az itt maradó németek és magyarok minden problémáját az emberiesség, a jogrend és a demokrácia alapján oldják meg."

1948. február 10.
- Az első földreform revíziójának végrehajtására alakult bizottság elkobozza az esztergomi káptalan 17 ezer hektár kiterjedésű szlovákiai földbirtokát.

1948. február 20.
- A Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt és a Demokrata Párt miniszterei benyújtják lemondásukat. Így tiltakoznak a kommunista Václav Nosek belügyminiszter döntése ellen, aki törvénytelenül elbocsátotta a Nemzetbiztonsági Testület nyolc nem kommunista tisztjét.

1948. február 23.
- Gustáv Husák, a Megbízottak Testületének elnöke értesíti Klement Gottwald miniszterelnököt, hogy a testület demokrata párti tagjainak helyére új, kommunista vagy a kommunista párthoz közel álló megbízottakat nevezett ki.

1948. február 25.
- Kommunista hatalomátvétel Csehszlovákiában. Edvard Beneš köztársasági elnök a kommunisták nyomására elfogadja a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt és a Demokrata Párt minisztereinek február 20-i lemondását, s Klement Gottwalddal az élen kinevezi az új kormányt, amelyben tizenkét tárcát a kommunisták birtokolnak, a többi párt együttesen tizet, két miniszter pártonkívüli. A kormány tagjai többek között: Viliam Široký (SZLKP), Antonín Zápotocký (CSKP) és Bohumil Laušman (Csehszlovák Szociáldemokrata Párt) miniszterelnök-helyettesek, Jan Masaryk (pártonkívüli) külügyminiszter, Ludvík Svoboda (pártonkívüli) nemzetvédelmi miniszter, Václav Nosek (CSKP) belügyminiszter, Zdeněk Nejedlý (CSKP) oktatás- és népművelésügyi miniszter, Július Ďuriš (SZLKP) földművelésügyi miniszter, Vladimír Clementis (SZLKP) külügyi államtitkár.

1948. február 26.
- Lemond tisztségeiről Jozef Lettrich, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Demokrata Párt elnöke. Az SZNT új elnöke a kommunista Karol Šmidke.

1948. március 1.
- Folytatódik az 1947. december 20-a óta szünetelő csehszlovák-magyar lakosságcsere.

1948. március 2.
- Az Államvédelem Országos Hivatala (Zemská úradovňa štátnej bezpečnosti) leiratban figyelmezteti a Belügyi Megbízotti Hivatal Titkárságát, valamint 28 dél-szlovákiai járás rendőrparancsnokát, hogy a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok nyíltan a nemzetiségi jogok megszerzéséért küzdenek. A reszlovakizációt viszszautasító magyarok gúnyolják a reszlovakizáltakat, s csak magyarul hajlandók velük beszélni. Ezeket igazoltatni kell, mert a hivatal tudni akarja, kik azok, "akik nehezítik a reszlovakizáltak asszimilációját".

1948. március 6.
- A kommunista hatalomátvétel következtében újjáalakul a Megbízottak Testülete, melyben Szlovákia Kommunista Pártjának 8, a Demokrata Pártnak 2, a Szabadságpártnak, a Szlovákiai Szociáldemokrata Pártnak és a szakszervezeteknek 1-1 képviselője kap helyet, 1 tagja pártonkívüli. Elnöke Gustáv Husák (SZLKP), tagjai többek között Daniel Okáli (SZLKP) belügyi megbízott, Michal Falťan (SZLKP) földművelés- és földreformügyi megbízott, Ladislav Novomeský (SZLKP) oktatás- és népművelésügyi megbízott, Július Viktory (pártonkívüli) igazságügyi megbízott.

1948. március 7.
- Daniel Okáli belügyi megbízott elrendeli, hogy a nemzeti bizottságok a vegyes lakosságú járásokban a hirdetményeket magyar nyelven is kötelesek közzétenni.

1948. március 8.
- A Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal kéri a Megbízottak Testületének Elnökségét, hogy gyorsítsák meg a magyarok birtokainak elkobzását.

- A pozsonyi magyar református és a pozsonyi magyar evangélikus egyház presbiterei és tagjai közös tiltakozó emlékiratot állítanak össze abból az alkalomból, hogy egyházi főhatóságuk 1948. február 28-án, illetve március 8-án kormánytényezőkre hivatkozva elrendelte a magyar istentiszteletek betiltását.

- A szétbomlasztott Demokrata Párt kommunistabarát csoportja megalakítja a Szlovák Megújhodás Pártját (Strana slovenskej obrody), melyet még aznap felvesznek a Nemzeti Frontba. Elnöke: Ján Ševčík.

1948. március 12.
- Az SZNT kiadja 5/1948. sz. rendeletét "a magyar állam területén tett némely bírói és ügyvédi vizsga elismeréséről". A rendelet 1. §-a elismeri az 1938. november 2-a és 1944. szeptember 1-je között Magyarországon tett bírói és ügyvédi vizsgát, kivéve a német és magyar nemzetiségű személyek esetében.

1948. március 14.
- A Nemzeti Front ülésén Ivan Frlička, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt elnöke kéri pártja feloszlatását.

1948. március 15.
- Az SZNT ülésén két határozatot fogadnak el a magyarlakta területek belső telepítéssel történő további elszlovákosítása érdekében. Az ún. rövid lejáratú terv szerint mivel a magyar lakosság számaránya a Pozsony és Párkány közötti térségben a legnagyobb, s az itt élő jómódú magyar parasztság "mindig is csehszlovákellenes volt", a terület nemzetiségi összetételét további szlovák telepítéssel kell módosítani. Az ún. távlati terv a magyarlakta területekre betelepült szlovákok és a reszlovakizáltak nemzettudata megerősítésének szükségességét sürgeti, s hangsúlyozza, hogy az elszlovákosítás folyamatába be kell vonni a szlovákiai magyar társadalom minden rétegét.

- Az SZNT Elnöksége elrendeli, hogy azokon a településeken, ahol a reszlovakizációt követően a szlovák lakosság száma meghaladja a magyarokét, az istentiszteletek ne magyarul, hanem szlovákul folyjanak.

1948. március 19.
- A csehszlovák kormány ülésén a magyar lakosság állampolgári jogai visszaadásának kérdésével foglalkoznak, ez a jog azonban csupán azokat illetné meg, akik a cseh országrészekben munkatáborokban dolgoznak, s kötelezik magukat, hogy nem kívánnak visszatérni Szlovákiába. Ugyanakkor elrendelik a Csehországba deportált magyar közmunkások hátrahagyott ingatlan vagyonának gyorsított eljárással történő elkobzását és átadását a szlovák "bizalmiaknak". (A deportáltak vagyonába 16 dél-szlovákiai járás 260 településén 2767 ún. bizalmi telepedett be, közülük 1709 bizalmi 3884 katasztrális hold földterület és a hozzá tartozó lakóház tulajdonjogát kapta meg. A magyarok hazatérése után 427 bizalmi önként eltávozott.)

1948. március 21.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elfogadott 45/1948. sz. törvény a mezőgazdasági ingatlanok elidegenítését az illetékes járási nemzeti bizottság engedélyéhez köti, és kimondja, hogy az engedély csak annak adható meg, aki igazolja, hogy csehszlovák állampolgár, cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű, nemzetileg és államilag megbízható, és vele közös háztartásban élő családtagjai nem német vagy magyar nemzetiségűek.

- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megszavazza az "új földreformról" rendelkező 46/1948. sz. törvényt, amely értelmében az állam felvásárol (valójában: kisajátít) és az arra rászorulók között szétoszt minden 50 hektárt meghaladó földbirtokot. Földjuttatásban azonban a 16. § szerint csupán azok részesülhetnek, akik igazolják, hogy csehszlovák állampolgárok és mind ők, mind velük egy háztartásban élő családtagjaik cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségűek.

1948. március 25.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a 33/1948. sz. törvénnyel felújítja és 1948. december 31-ig meghosszabbítja Edvard Beneš retribúciós dekrétumának, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács népbíróságokról szóló rendeletének érvényességét.

1948. április 13.
- A kormány kiadja 76/1948. sz. rendeletét "a német és magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának visszaadásáról". A rendelet 3. §-a lehetővé teszi a csehszlovák állampolgárság visszaadását annak a kérelmezőnek, "aki nem szegte meg a csehszlovák állampolgár kötelességeit, nem szerzett más állampolgárságot, és akinek állandó lakóhelye a Csehszlovák Köztársaság területén van".

1948. április 16.
- Václav Nosek belügyminiszter kiadja 77/1948. sz. hirdetményét, amely értelmében azok a csehszlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok, akik legalább egy éve Csehországban tartózkodnak vagy a hirdetmény hatályba lépését követően áttelepülnek Csehországba, hat hónapon belül kérvényezhetik csehszlovák állampolgárságuk visszaadását. (A csehországi kényszerközmunkán lévő 11 764 család közül 2200 család kéri állampolgársága visszaadását.)

1948. április 21.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja a 95/1948. sz. "iskolatörvényt", mellyel államosítja az ország valamennyi oktatási intézményét. A kilencéves iskolalátogatást kötelezővé tevő rendszer első lépcsőjét a nemzeti (elemi) iskola 1-5. osztálya, a másodikat a középiskola (polgári) 1-4. osztálya, a harmadikat a gimnázium és a szakiskola alkotja. A törvény 2. §-a szerint az iskolák küldetése, hogy a nevelés "család-, nemzet-, szlávság- és emberiségközpontú" legyen. 3. §-a értelmében a cseh országrészekben cseh, Szlovákiában szlovák az oktatás nyelve, amely alól kivételt csak a kormány adhat. Nemzetiségi iskolák létesítésének a lehetőségét a törvény nem említi.

1948. április 27.
- A csehszlovák kormány ülésén elhatározzák a belső telepítés folytatását, s hangsúlyozzák, hogy ez továbbra is országosan irányított, közös tervek alapján megvalósított egységes folyamat lesz, a magyarlakta területek szlovákokkal való betelepítését azonban a jövőben a szocialista iparosítással, a mezőgazdaság szocializálásával kell indokolni.

1948. április 28.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés törvények sorozatát hagyja jóvá "egyes további ipari üzemek" (114/1948), élelmiszeripari vállalatok (115/1948), a nagykereskedelem (118/480), a külkereskedelem és nemzetközi szállítmányozás (119/1948), az 50-nél több alkalmazottat foglalkoztató üzemek (120/1948) és az építészet (121/1948) államosításáról. A törvények értelmében nem fizetendő kártérítés többek között azért az államosított vagyonért, amely magyar és német jogi, illetve természetes személyek tulajdonában volt vagy van.

1948. április 30.
- A Szociálisügyi Minisztérium utasítja a munkahivatalokat, hogy az állampolgárság visszaadására tett ígéret ellenében bírják rá a kényszerközmunkára hurcolt magyarokat a végleges csehországi letelepedésre.

1948. május 5.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés további államosítási törvényeket hagy jóvá. Törvény születik az utazási irodák (122/1948), a nyomdaüzemek (123/1948), némely vendéglők és szállodák (124/1948) államosításáról. Nem fizetendő kártérítés többek között azért az államosított vagyonért, amely magyar és német jogi, illetve természetes személyek tulajdonában volt vagy van.

1948. május 6.
- Törvények születnek a gyógyfürdők (125/1948) és egyes magnemesítő vállalatok (126/1948) államosításáról, melyek a korábbi törvényekhez hasonlóan szintén kizárják a kártalanításból a német és magyar nemzetiségű volt tulajdonosokat.

1948. május 9.
- Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja Csehszlovákia új, szovjet mintára készült "népi demokratikus" alkotmányát (ún. Május 9-i Alkotmány). A 150/1948. sz. alkotmánytörvény már preambulumában megállapítja, hogy "felszabadult államunk nemzeti állam lesz, mentes minden ellenséges elemtől...". II. cikkelye szerint a Csehszlovák Köztársaság "két egyenjogú szláv nemzetnek, a cseheknek és szlovákoknak egységes állama". Nemzetiségi jogokat nem tartalmaz, a kisebbségek létezéséről még csak említést sem tesz.

1948. május 12.
- Július Ďuriš földművelésügyi miniszter 106/1948. számmal kihirdeti "az elkobzott mezőgazdasági birtokok alkalmazottainak és családtagjainak elhelyezéséről és egyéb ellátásáról" rendelkező törvények végleges szövegét.

- Július Ďuriš ugyanezen a napon hirdeti ki 145/1948. számmal "az első földreform revíziójáról" szóló törvények egységes szövegét. A földigénylőkre vonatkozó valamennyi nemzetiségi korlátozás érvényben marad, vagyis továbbra is igazolniuk kell, hogy csehszlovák állampolgárok; cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségűek; nemzetileg és államilag megbízhatóak; és velük közös háztartásban élő családtagjaik nem német vagy magyar nemzetiségűek.

1948. május 15.
- A Kalvínske hlasyban közölt összeállítás szerint a református egyháznak 9 egyházmegyéje (9 magyar, 3 szlovák), 208 egyházközsége (169 magyar, 28 szlovák, 10 vegyes), 82 leányegyháza (67 magyar, 12 szlovák, 3 vegyes) és 46 fiókegyháza (36 magyar, 10 szlovák) van. A magyar istentiszteleti nyelvet 1945 óta 14 gyülekezetben "önként", Kassa környékén pedig további 11-ben a Szervező Bizottság utasítására változtatták szlovákra. A 136 vasárnapi iskola közül 118-ban magyarul, 18-ban szlovákul folyik az oktatás.

1948. május 30.
- Nemzetgyűlési választásokat tartanak Csehszlovákiában. A választópolgárok csupán a kommunista párt vezette Nemzeti Front közös választólistájára voksolhatnak. A hivatalos végeredmény szerint 89,2%-uk megszavazza a közös listát, 10,8% viszont "üres lappal" szavaz. A magyarok - a reszlovakizáltak kivételével - továbbra sem járulhatnak az urnákhoz. (A CSKP KB 1948. július 4-i ülésén Rudolf Slánský elismeri, hogy az eredményeket szinte valamennyi választókerületben "kiigazították".)

1948. június 2.
- Edvard Beneš köztársasági elnök - miután elutasította az új alkotmány aláírását - lemond elnöki tisztéről. (Lemondását hivatalosan június 7-én hozzák nyilvánossáságra.)

- A magyar kormány memorandummal fordul a csehszlovák kormányhoz, melyben arra kéri, engedje meg a cseh országrészekbe közmunkára deportált szlovákiai magyarok hazatérését.

1948. június 9.
- Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén Klement Gottwald, a párt elnöke az elkövetkező időszak feladatait vázolva a magyar kisebbséggel kapcsolatban megjegyzi: "A lakosságcserét csak nagy nehézségek árán tudjuk végrehajtani. Ezért hosszú távon számolnunk kell azzal, hogy néhány százezer magyar nálunk marad. Kénytelenek leszünk némi jogot biztosítani számukra, amint azt a lengyelek és az ukránok kapcsán is megtettük (...), de semmilyen politikai pártot, semmilyen különleges statútumot nem tűrünk meg esetükben. Valamit adnunk kell nekik, hogy nyugtunk legyen tőlük. Ezt külpolitikai szempontból is szükségesnek tartjuk."

1948. június 10.
- A Nemzetgyűlés alakuló ülése Prágában. Elnökévé Oldřich Johnt választják.

1948. június 11.
- Daniel Okáli belügyi megbízott kiadja 964/1948. Ú. v. sz. hirdetményét "a szlovákiai városok, községek és települések hivatalos nevének megváltozásáról". A rendelkezés célja a magyar és német eredetű, illetve hangzású községnevek szláv hangzású névvel való felcserélése. A községek sok esetben szlovák történelmi személyekről, irodalmárokról, művészekről kapják új nevüket. Az ily módon átkeresztelt 710 település több mint fele magyar lakosságú. Pl. Párkány (Parkan-Štúrovo), Diószeg (Diosek-Sládkovičovo), Tornalja (Tornaľa-Šafárikovo), Feled (Feledince-Jesenské), Ógyalla (Stará Ďala-Hurbanovo), Nagymegyer (Veľký Meder-Čalovo), Pozsonyeperjes (Eperjes-Jahodná), Szap (Sap-Palkovičovo), Nagykövesd (Veľký Kevežd-Veľký Kamenec). A hirdetmény egyben megszünteti a vegyes lakosságú városok, községek és települések kétnyelvű, szlovák-magyar, illetve szlovák-német megnevezését. (Azokon a településeken, ahol a magyar vagy német lakosság aránya meghaladta az összlakosság 20%-át, 1927 óta a község magyar és német neve is hivatalos névnek számított.)

1948. június 12.
- A paritás elvének a csehszlovák fél által történő be nem tartása miatt Hajdu István magyar áttelepítési kormánybiztos a külügyminiszterrel egyetértésben felfüggeszti a lakosságcserét. A lakosságcsere tavaszi mérlege: 7793 magyarral szemben 5482 szlovák áttelepülő.

1948. június 14.
- A Nemzetgyűlés a kommunista Klement Gottwaldot, addigi miniszterelnököt választja meg Csehszlovákia új köztársasági elnökévé.

1948. június 15.
- Klement Gottwald köztársasági elnök kinevezi az új kormányt. Miniszterelnök: Antonín Zápotocký (Csehszlovákia Kommunista Pártja), tagjai többek között: Vladimír Clementis (Szlovákia Kommunista Pártja ) külügyminiszter, Ludvík Svoboda tábornok (pártonkívüli) nemzetvédelmi miniszter, Václav Nosek (CSKP) belügyminiszter, Zdeněk Nejedlý (CSKP) oktatásügyi miniszter, Július Ďuriš (SZLKP) földművelésügyi miniszter.

1948. június 16.
- Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának különbizottsága a KB Elnöksége számára javaslatot dolgoz ki a magyarkérdés megoldására. A javaslatban ajánlja: a) a magyarok kapják vissza polgári jogaikat; b) biztosítsák egyenjogúságukat a tömegszervezetekben; c) szabályozzák a magyarok felvételét a pártba; d) hozzanak létre magyar kulturális szervezetet, adjanak ki magyar nyelvű sajtótermékeket, és alsó szinten biztosítsák a magyar nyelvű oktatást. Ugyanakkor a javaslat ajánlja azt is, hogy: a) folytassák a csehszlovák-magyar lakosságcserét (a bizottság szerint a részleges lakosságcsere után a 430 000 magyarországi szlovákkal szemben Szlovákiában 190 000 magyar él); b) a jövőben mindkét részről tegyék lehetővé az önkéntes áttelepülést a másik országba; c) akadályozzák meg, hogy a reszlovakizáltak ismét "a magyar befolyás, propaganda és nevelés" hatása alá kerüljenek; d) Dél-Szlovákia magyar többségű területeire továbbra is telepítsenek szlovákokat; e) ügyeljenek arra, hogy a magyarok egyenjogúsításának címén ne támadjon igény elkobzott vagyonuk visszatérítésére; f) tartsák fenn a magyar lakosság munkakötelezettségét a cseh határvidékeken.

1948. június 17.
- A Nemzetgyűlés jóváhagyja a Zápotocký-kormány programnyilatkozatát, amely egyebek mellett kijelenti, hogy "belátható időn belül megoldjuk azokat az alapvető politikai problémákat is, amelyek mindmáig a Magyarországgal való megértésünk útjában állnak".

1948. június 18.
- A kormány kinevezi az új Megbízottak Testületét. Tagjai többek között: Gustáv Husák (Szlovákia Kommunista Pártja) elnök, Jozef Mjartan (Szlovák Megújhodás Pártja) alelnök, Daniel Okáli (SZLKP) belügyi megbízott, Ladislav Novomeský (SZLKP) oktatás- és népművelésügyi megbízott, Július Viktory (pártonkívüli) igazságügyi megbízott, Michal Falťan (SZLKP) földművelés- és földreformügyi megbízott.

1948. június 27.
- A Csehszlovák Szociáldemokrata Pártot beolvasztják Csehszlovákia Kommunista Pártjába. A szociáldemokraták 14 tagot kooptálhatnak a CSKP Központi Bizottságába.

1948. július 8.
- A CSKP KB Elnöksége megtárgyalja és elfogadja "a magyarok helyzetének javítására" tett javaslatokat, melyeket Vladimír Clementis terjesztett elő. E javaslat szerint a magyarok számára biztosítani kell az állampolgári jogokat, de nem szabad megengedni, hogy bármilyen különleges kisebbségi statútummal rendelkezzenek. Ugyancsak megengedhetetlen bármilyen politikai tömörülés létrehozása. Az iskolákban párhuzamos osztályokat kell nyitni a magyar gyerekek számára, ugyanakkor belső, bizalmas csatornákon keresztül biztosítani kell, hogy a reszlovakizált szülők gyermekeit ne vegyék fel a magyar osztályokba. A tervezett intézkedések politikai, szervezeti és legiszlatív lebonyolításával Viliam Širokýt, az SZLKP KB elnökét bízzák meg.

1948. július 13.
- Az SZLKP KB Politikai Titkárságán elhatározzák, hogy kidolgozzák a magyarok pártba való felvételének, egy magyar kulturális szövetség létrehozásának és magyar folyóiratok megjelentetésének irányelveit.

1948. július 19.
- A CSKP KB Elnöksége felkéri a csehszlovák kormányt, hogy törvények és rendeletek meghozatala révén intézkedjen a magyar kisebbség helyzetének rendezéséről. A következő 6 alapelv elfogadását javasolja: 1. a magyarok törvényes úton viszszakapják állampolgárságukat; 2. felfüggesztik mezőgazdasági vagyonuk elkobzását; 3. lehetővé teszik a Csehországba deportált magyarok hazatérését; 4. biztosítják magyar nyelvű sajtó megjelenését; 5. az iskolaköteles gyermekek számára a magyar nyelvű oktatást; 6. engedélyezik, hogy a magyar lakosság a már meglévő társadalmi szervezetekben és egy magyar kulturális szervezetben tömörülhessen.

1948. július 21.
- A Nemzetgyűlés megszavazza a 175/1948. sz. törvényt, mellyel módosítja Edvard Beneš általános munkakötelezettségről rendelkező elnöki dekrétumát, mégpedig oly módon, hogy az egyéves munkaszolgálat ideje kétszer egy évvel meghosszabbítható.

1948. július 23-24.
- Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Dolgozók Pártja tárgyalásokat folytat a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének rendezéséről. Csehszlovák részről Rudolf Slánský, Viliam Široký, Vladimír Clementis és Václav Kopecký, magyar részről Révai József, Kádár János és Farkas Mihály vesz részt a tárgyalásokon. A két fél által aláírt nyilatkozat szerint a csehszlovákiai magyarok törvényes úton és automatikusan visszakapják állampolgárságukat, kivételt csupán a "népi demokratikus rendszer ellenségei" képeznek, az elutasított személyek száma azonban nem haladhatja meg a kétezret. Megindul a magyar nyelvű oktatás, a magyar osztályokba a reszlovakizált szülők is beirathatják gyermekeiket.

1948. július 28.
- A nemzetgyűlési választások eredményei alapján újjáalakult Szlovák Nemzeti Tanács alakuló ülése. Szlovákia Kommunista Pártja 78, a Szlovák Megújhodás Pártja 17, a Szabadságpárt 4 helyet kap benne, 1 tagja pártonkívüli, magyar képviselője nincs. Elnöke: Karol Šmidke (SZLKP), alelnökei: Štefan Kušík, Ivan Rohaľ Iľkiv, František Kubač (mind SZLKP) és Anton Granatier (Szlovák Megújhodás Pártja). Az ülésen jelenlévő Antonín Zápotocký miniszterelnök kijelenti, hogy mivel Magyarországon már "elnyomták a reakciót", Csehszlovákia a "békés egymás mellett élés alapján" rendezni kívánja viszonyát Magyarországgal. Tervezik egy csehszlovák-magyar szerződés aláírását és a köztársaságban maradt magyarok helyzetének rendezését is.

- Megjelenik Prágában a Jó Barát című négyoldalas hetilap a Csehországba deportált magyarok számára. Kiadja a Földművelésügyi, illetve a Népjóléti Minisztérium a Tájékoztatásügyi Minisztérium közreműködésével, fő- és felelős szerkesztője Szily Imre. Ez az első engedélyezett magyar sajtótermék a második világháború utáni Csehszlovákiában. Fő küldetése a magyarok végleges csehországi letelepedésének s a mezőgazdasági munkában való részvételének a propagálása, mindemellett azonban fontos szerepet játszik a szétszakított családok, családtagok felkutatásában is. A lap "A Csehországban dolgozó magyar lakossághoz" című vezércikke szerint az állampolgárság megadása a "legnagyobb ajándék, amit a köztársaság nyújthat... Mindezen kedvezmények elérésének előfeltétele, hogy a magyar nemzetiségű személyek a mezőgazdaságban jelenleg még fennálló kritikus helyzetre való tekintettel továbbra is csehországi munkahelyükön maradjanak..."

1948. augusztus 5-7.
- Szlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Dolgozók Pártja (a két küldöttség vezetője Daniel Okáli, illetve Heltai György) tárgyalásokat folytat Pozsonyban a lakosságcsere további sorsáról. Megegyeznek, hogy a lakosságcserét 1948 végéig befejezik, s addig maximálisan 10 000 főt cserélnek ki. Ezen felül Magyarország az egyezmény VIII. cikkelye alapján átvesz még 1500 háborús bűnöst, családtagokkal együtt maximálisan 5000 személyt. Az ezután áttelepülők földbirtoka átlagban nem haladhatja meg az egy gazdasági egységre eső 1,5 katasztrális holdat.

1948. szeptember 3.
- Sezimovo Ústíban meghal Edvard Beneš.

1948. szeptember 7.
- Az SZLKP KB Titkársága mellett öttagú Magyar Bizottság alakul. Tagjai: Fábry István, Kugler János, Lőrincz Gyula, Major István és Rabay Ferenc. A Magyar Bizottság feladata, hogy előkészítse egy magyar nyelvű folyóirat kiadását, egy magyar kulturális egyesület megalapítását, a magyar nyelvű oktatás újraindítását és a szövetkezetesítés levezénylését a magyarlakta területeken.

1948. szeptember 13.
- A Belügyi Megbízotti Hivatal titkosított körlevelében elrendeli, hogy a csehországi deportálás elől Magyarországra menekült, de időközben onnan hazatért magyarokat haladéktalanul toloncolják vissza Magyarországra.

1948. szeptember 22.
- A Belügyminisztérium határozata szerint azokat a személyeket, akik reszlovakizálásukat hivatalos végzéssel dokumentálják, megszakítás nélkül szlovákoknak kell tekinteni. Ennek alapján mentesülnek a magyarokat sújtó büntető jellegű törvények és rendeletek következményeitől, többek között nem vonatkozik rájuk a magyarokat állampolgárságuktól megfosztó elnöki dekrétum.

1948. szeptember 27.
- A magyar lakosságú Tőrén (Lévai járás) megalakul Szlovákia első egységes földműves-szövetkezete. Elnöke Furinda Rudolf.

1948. szeptember 27-29.
- Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén a magyar kisebbség "megváltozott feltételek" közötti új helyzetéről tárgyalnak. Az ülésen figyelmeztetnek arra, hogy a kérdés "szocialista szellemben" való megoldásának feltétele a nacionalizmus elleni következetes harc. A vitában többen megkérdőjelezik a magyarokkal szembeni politika megváltoztatásának szükségességét. Az állampolgári jogok visszaadását helyeslik ugyan, nem értenek viszont egyet a magyar nyelvű oktatás engedélyezésével, a magyar nyelv egyenrangú használatával a magyarlakta területeken, valamint a reszlovakizáció eredményeiről való lemondással. Gustáv Husák és Viliam Široký két érvet hoz fel a változtatás indoklásául: a világ két táborra oszlott, s Magyarország ugyanabba a táborba tartozik, mint Csehszlovákia; valamint Magyarország a szocializmus útjára lépett, és felhagyott revizionista politikájával. Husák szerint a párt kötelessége, hogy a jövőben "a harcot osztály- és nem nemzeti szempontok alapján vezesse". Široký zárszavában kifejti: nem kell attól tartani, hogy a reszlovakizáltak visszatérnek a magyarság soraiba, mivel erről az állam és a párt politikája majd gondoskodik. Az sem fenyeget, hogy a szlovákok pozíciói meggyengüljenek Dél-Szlovákiában, mivel tisztán magyarlakta területek már nincsenek az országban, csupán vegyes lakosságú területekről lehet beszélni. "1945 óta folytatott politikánk következményeként valamennyi déli járásban döntő súllyal rendelkezik a szlovák elem." (Široký szerint már csupán a Dunaszerdahelyi járásban haladja meg a magyarok aránya az összlakosság 50%-át.)

- Az ülésen határozatot fogadnak el a "csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság helyzetének rendezéséről". A határozat 2. pontja egyetért azzal, hogy mindazok a magyarok, akik nem vétettek az állam ellen, "megkapják a csehszlovák állampolgárságot, az összes polgári, politikai és demokratikus jogot, és lehetővé tegyék számukra a teljes körű nemzeti, gazdasági és kulturális fejlődést". A határozat 3. pontja meghagyja valamennyi pártszervezetnek, hogy "az említett elvek megvalósításakor oszlassák el a szlovák és magyar nép közötti bizalmatlanságot, harcoljanak a soviniszta és nacionalista túlkapások ellen, s szilárdítsák meg a szlovák és magyar dolgozó nép közötti testvériséget és együttműködést".

- Az ülésen bejelentik, hogy az eddig önálló Szlovákia Kommunista Pártja szervezetileg egyesül Csehszlovákia Kommunista Pártjával. Az egységes párt Központi Bizottságának elnöke Klement Gottwald, főtitkára Rudolf Slánský.

1948. szeptember 30.
- A csehszlovák kormány ülésén pozitív döntés születik a kommunista párt által javasolt, a magyar kisebbség helyzetének rendezése érdekében foganatosítandó 6 alapelv végrehajtásával kapcsolatban.

1948. október 6.
- A Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal körlevélben állítja le a magyarok földvagyonának az elkobzását.

1948. október 12.
- A csehszlovák minisztertanács elfogadja a magyarok állampolgárságának rendezéséről szóló törvényjavaslatot.

1948. október 16.
- A Reszlovakizációs Bizottság határozatban mondja ki, hogy azok a reszlovakizált személyek, akik vagyonát a szlovák nemzetiséget igazoló végzés átvétele előtt jogérvényesen elkobozták, vagyonukat nem kaphatják vissza.

1948. október 25.
- A Nemzetgyűlés elfogadja a 245/1948. sz. törvényt "a magyar nemzetiségű személyek állampolgárságáról". A törvény 1. §-a értelmében azok a magyarok, "akik 1938 november 1-jén csehszlovák állampolgárok voltak, akik lakóhelye a Csehszlovák Köztársaság területén van, és nem külföldi állampolgárok, minden további nélkül megszerezhetik a csehszlovák állampolgárságot", amennyiben a törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül hűségesküt tesznek a Csehszlovák Köztársaságnak. A 3. § szerint nem kaphatják meg viszont az állampolgárságot azok, akik "súlyosan vétettek a Csehszlovák Köztársaság vagy népi demokratikus rendszere ellen", és akiket a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény alapján kitelepítésre jelöltek ki. (A törvény hatálybalépésének ideje 1945. november 17.)

1948. október 27.
- A Nemzetgyűlés elfogadja a 241/1948. sz. törvényt a népgazdaság fejlesztésének 1949-1953-ra szóló 1. ötéves tervéről.

1948. november 4.
- Az SZNT kiadja 26/1948. sz. rendeletét, "amely szabályozza a magyar nemzetiségű személyek mezőgazdasági vagyonának mentesítését az elkobzás alól". A rendelet 1. §-a 50 hektárig megszünteti a magyar nemzetiségű személyek mezőgazdasági vagyonának elkobzását, ha azt az eddigi konfiskációs jogszabályok alapján nem juttatták másnak. A 2. § szerint viszont a rendelet csak azokra vonatkozik, akik a 245/1948. sz. törvény alapján megszerezték a csehszlovák állampolgárságot, és "földjüket a rendes gazda gondosságával művelik". A 4. § hangsúlyozza, hogy az elkobzás alóli mentesítés következtében nem keletkezik semmilyen kártérítési igény.

1948. november 11.
- A Megbízottak Testületének ülésén Ladislav Novomeský javaslata alapján határozatot fogadnak el a magyar tanköteles gyerekek anyanyelven történő oktatásának biztosításáról.

1948. november 20.
- Csehszlovákia hosszú lejáratú, 1953. december 31-ig érvényes kereskedelmi egyezményt köt Magyarországgal.

1948. november 21.
- Daniel Okáli belügyi megbízott körlevélben utasítja a járási rendőrparancsnokságokat, hogy "a jogtalanul hazatért magyar közmunkásokat haladéktalanul toloncolják vissza csehországi munkahelyükre".

1948. november 23.
- Július Ďuriš földművelésügyi és Evžen Erban népjóléti miniszter felhívással fordul a Csehországba deportált magyarokhoz, s tartós letelepedésre szólítja fel őket. Egyúttal tudomásukra hozzák, hogy a távozni készülők 1949. január 1-je és április 30-a között szervezett transzportokkal hazatérhetnek szülőföldjükre.

1948. november 30.
- A Belügyminisztérium összeállítja azoknak a magyaroknak a listáját, akik a 245/1948. sz. törvény alapján mint háborús bűnösök nem kaphatják vissza csehszlovák állampolgárságukat. A jegyzék 1446 személy nevét tartalmazza.

1948. december 1.
- A Nemzetgyűlés a 266/1948. sz. törvénnyel módosítja és kiegészíti az állandó választói névjegyzékekről szóló korábbi törvényt. Az új jogszabály a választói névjegyzékekbe való felvételt egyedül a csehszlovák állampolgársághoz köti, bármilyen nemzetiségi korlátozás nélkül. A csehszlovák állampolgárságukat visszakapott magyarok ezzel újra választójoghoz jutnak.

1948. december 2.
- A Megbízottak Testületének határozata a reszlovakizáltak munkaviszonyáról kijelenti, hogy a reszlovakizáció nem jogalap a reszlovakizálás előtt betöltött, a reszlovakizáltak magyar nemzetisége alapján megszüntetett munkaviszony és beosztás felújításához. A határozat szerint "a reszlovakizáció nem semlegesíti a volt állami alkalmazottak elbocsátását", s ez az elv a nyugdíjasokra is vonatkozik.

1948. december 3.
- A Megbízottak Testülete a Csehországból hazatérő magyar kényszerközmunkások ingó és ingatlan vagyonával kapcsolatban úgy határoz, hogy csak azok kaphatják azt vissza, akiknél még nem rendelték el a vagyonelkobzást, illetve birtokaikat még nem adták át szlovák tulajdonosoknak. Azok a hazatelepülő földművesek, akik házában már szlovákok laknak, új, "megfelelő" birtokot és házat kapnak; azoknak pedig, akik nem földművesek, Szlovákia más területein kell helyet találni.

1948. december 9.
- Az öttagú Magyar Bizottság kiegészül Daniel Okáli belügyi és Ladislav Novomeský oktatás- és népművelésügyi megbízottal.

1948. december 14.
- Rákosi Mátyás levelet intéz Klement Gottwaldhoz, melyben kifogásolja, hogy a 245/1948. sz. törvény az állampolgárság felújítása kapcsán korlátozásokat tesz lehetővé, s a csehszlovák fél a két pártküldöttség 1948. júliusi találkozóján elfogadott megállapodás számos más pontját sem teljesíti.

1948. december 15.
- Megjelenik Pozsonyban az Új Szó című hetilap első száma. A II. világháború befejezése óta ez az első hivatalosan engedélyezett szlovákiai magyar sajtótermék. Fejlécén a csehszlovákiai magyar dolgozók hetilapjának nevezi magát, főszerkesztője Lőrincz Gyula. Kezdeti példányszáma 40 ezer. Az új lap Fábry Zoltán Az első szó című írásával köszönti az olvasót: "Mi majd négyéves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel indulunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk. Némák voltunk, és embertelen hang nem hagyta el szánkat... Történelmi tévedésből kerültünk a vádlottak padjára, melyet azonban most emelt fővel elhagyhatunk."

1948. december 16.
- A Belügyminisztérium a 190/1948. Pres. sz. körlevél kíséretében eljuttatja a járási nemzeti bizottságokhoz annak a mintegy 300 szlovákiai magyar személynek a névsorát, akik nem kaphatják vissza csehszlovák állampolgárságukat.

1948. december 20.
- A prágai Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának ülésén Vladimír Clementis külügyminiszter kijelenti, hogy a korábban ellenséges Magyarországból "baráti ország lett", s kifejti, hogy a Csehszlovákiában és Magyarországon egyaránt bekövetkezett politikai fejlemények jó kiindulási alapot teremtenek a két ország közötti vitás kérdések rendezéséhez, mivel többé semmi nem áll az útjában a már amúgy is jó gazdasági, valamint politikai és kulturális kapcsolatok rendezésének és fejlesztésének.

- A Magyar Bizottság javaslatot tesz egy magyar kulturális szövetség, egy magyar nőszövetség és egy magyar ifjúsági szövetség létrehozására.

1948. december 21.
- Gyakorlatilag véget ér a csehszlovák-magyar lakosságcsere, noha néhány áttelepülő még ezután is érkezik Csehszlovákiából Magyarországra. A lakosságcsere 1948 őszi mérlege: 11 501 kitelepített magyarral szemben 7665 önkéntes szlovák áttelepülő.

- A Nemzetgyűlés elfogadja a 280/1948. sz. törvényt, mellyel megszünteti a tartományi rendszert, s Csehszlovákia területét 19, ezen belül Szlovákia területét 6 kerületre osztja. A szlovákiai kerületek a következők: Pozsony, Nyitra, Zsolna, Besztercebánya, Eperjes és Kassa.

1948. december 31.
- Szlovákiában végérvényesen befejezik tevékenységüket az ideiglenes jelleggel felújított népbíróságok. A korábbiakhoz viszonyítva jóval kevesebb a vád alá helyezett, illetve elítélt magyar nemzetiségűek száma és aránya. Az 1717 vádlottból 252 (14,67%) a magyar, akik közül a bíróság 132-t elítél, 120-at pedig felment. A népbíráskodás teljes mérlege a következő: bíróság elé kerül összesen 22 278 személy, akik közül 8962 (40,23%) személyt elítélnek, 13 316-ot (59,77%) felmentenek. A bíróságok által elítéltek nemzetiségi megoszlása: 4496 (55,18%) magyar, 2815 (31,41%) szlovák, 1095 (12,31%) német, 106 (1,10%) egyéb nemzetiségű.

1949

1949. január 1.
- A Csehszlovák Rádió pozsonyi stúdiójának Híradás és publicisztika főszerkesztősége napi 15 perces magyar hírmagazint kezd sugározni. A magyar adás felelős szerkesztője Monoszlóy M. Dezső.

1949. január 7.
- Megkezdődik a Csehországba deportált magyar kényszerközmunkások hivatalos transzportokkal történő hazaszállítása. (A 44 129 "toborzott" közül 1947 tavaszától 1949 januárjáig 19 530 személy már engedély nélkül hazatért Szlovákiába.) 1949. április 11-ig 63 transzporttal 19 041 személy (4554 család) tér haza Szlovákiába.

1949. január 20.
- Moszkvában a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Bulgária megalapítja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST).

1949. január 23.
- Klement Gottwald Rákosi Mátyáshoz intézett válaszlevelében cáfolja, illetve kétségbe vonja a bírálatok jogosságát, s egyes gazdasági jellegű kérdések megvitatása céljából szakemberek kétoldalú találkozóját javasolja.

1949. január 28.
- Az SZNT ülésén Michal Falťan földművelésügyi megbízott ismerteti a belső telepítés szlovákiai összefoglaló adatait. Ezek szerint a belső telepítés Szlovákia 25 járásának 281 települését érintette, közülük 260 volt magyar többségű. A magyarlakta járásokba összesen 5011 kolonista család, vagyis 23 027 fő települt be, akik 44 822,3548 hektár földet és 1811 házat kaptak. A helybeli szlovákok közül 12 274 család 26 785 hektár földet és 706 házat vehetett át a magyarok elkobzott vagyonából.

- Az SZNT 14/1949. sz. törvényével 89 járásra osztja a 6 szlovákiai kerületet.

1949. február 10.
- Megalakul Prágában a Csehszlovák-Magyar Kulturális és Gazdasági Társaság. Elnöke Július Ďuriš földművelésügyi miniszter.

1949. február 14.
- A Belügyi Megbízotti Hivatal kiadja 371/1949. Ú. v. sz. hirdetményét, melynek VI. cikkelye kimondja, hogy azoknak a magyar nemzetiségű személyeknek, akik a 245/1948. sz. törvény alapján megszerezték a csehszlovák állampolgárságot, kiadható a megbízhatósági igazolvány, mégpedig ugyanolyan feltételek mellett, mint a szláv nemzetiségű személyeknek.

1949. február 23.
- A Nemzetgyűlés megszavazza a 63/1949. sz. törvényt "egyes közalkalmazottak és nyugdíjra (ellátási illetményre) jogosultak jogi viszonyainak rendezéséről, akik az elnyomatás idején a Csehszlovák Köztársaság idegen hatalmak által megszállt területén maradtak". Az említett közalkalmazottak szolgálati viszonya az 1. § értelmében a megszállás hónapjának utolsó napjával megszűntnek tekintendő. A törvény 3. §-a megengedi a kivételezés kérését, azonban kizárja a kivételezés lehetőségét azoknál a németeknél és magyaroknál, akik Edvard Beneš 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétuma értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat. Hasonló jogszabályok vonatkoznak a volt közalkalmazott nyugdíjasokra és ellátási illetményre jogosultakra.

1949. március 5.
- Megalakul Pozsonyban a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok). Az egyesület eredetileg 1949. február 26-ra kitűzött, majd elhalasztott és a Redutból a Belügyi Megbízotti Hivatal épületébe áthelyezett alakuló közgyűlésén a kommunista párt, a kormány, a Megbízottak Testülete és a Nemzeti Frontba tömörült tömegszervezetek képviselői is megjelennek. Az ünnepi szónokok hangsúlyozzák: a Csemadok feladata nem az, hogy a magyarságot elkülönítse a többi dolgozótól, hanem hogy csehszlovák szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra nevelje őket. Elnökévé a Magyar Bizottság által eredetileg javasolt Fábry Zoltán helyett Lőrincz Gyula festőművészt, az Új Szó főszerkesztőjét, örökös díszelnökévé Fábry Zoltánt, alelnökeivé Kugler János földművest és Egri Viktor írót, központi titkárává Fellegi Istvánt választják. A korábban reszlovakizált magyarok számára megtiltják a szervezetbe való belépést.

1949. március 18.
- Az SZLKP KB Elnöksége feladatul adja a párt alsóbb szintű szerveinek, hogy a nemzeti bizottságok munkájába vonják be az antifasiszta magyarokat is.

1949. március 19.
- A többszöri módosításra való tekintettel Václav Nosek belügyminiszter 97/1949. sz. hirdetményével véglegesíti az elkobzott családi házak kiutalására vonatkozó kormányrendeletek hatályos szövegét. Az igénylőkre vonatkozó valamennyi eddigi nemzetiségi korlátozás érvényben marad. A 22. § értelmében az igénylőnek igazolnia kell, hogy csehszlovák állampolgár; cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű, nemzetileg és államilag megbízható; és vele közös háztartásban élő családtagjai nem német vagy magyar nemzetiségűek.

- Királyiban a reszlovakizált katolikus hívők aláírásgyűjtést szerveznek azzal a céllal, hogy a falu magyar nyelvű papot kapjon, és kérik a magyar nyelvű istentisztelet engedélyezését.

1949. március 20.
- Érsekújvárban megalakul a Csemadok első szlovákiai helyi szervezete, elnöke Tatarik Emil nyugalmazott tanító. (Az év végéig a Csemadok helyi szervezeteinek száma 63-ra, tagjainak száma 3800-ra emelkedik.)

1949. március 23.
- A Nemzetgyűlés elfogadja a 84/1949. sz. törvényt, "amely módosítja a köztársaság elnökének az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról szóló dekrétumát". Az új jogszabály továbbra is érvényben hagyja az elnöki dekrétumnak a németek és magyarok minden ingó és ingatlan vagyonának elkobzását kimondó határozatait.

1949 márciusában
- Megkezdődik az oktatás az első magyar osztályokban. Önálló magyar tanítási nyelvű iskola még nem létesülhet, csupán néhány szlovák iskolában nyílik párhuzamos magyar osztály. Az 1948/49-es tanév végéig összesen 154 magyar iskolai osztályt nyitnak több mint ötezer tanulóval. A magyar pedagógusok korábbi kitelepítése és elköltözése következtében kezdetben csupán 110 magyar pedagógust sikerül munkába állítani, a régi létszám 5%-át.

1949. április 4.
- Gúta mocsaras külterületi részén Ifjúságfalva néven megkezdik egy "szocialista mintatelepülés" építését.

1949. április 10.
- A Csehországba deportált szlovákiai magyarok nagy részének hazatérése és a pozsonyi Új Szó napilappá való átalakulása miatt beszünteti megjelenését a prágai Jó Barát című hetilap.

1949. április 14-16.
- Csehszlovákia fennállása óta első ízben hivatalos csehszlovák kormányküldöttség látogat Magyarországra. Vezetője Antonín Zápotocký miniszterelnök, tagjai többek között: Viliam Široký miniszterelnök-helyettes, Vladimír Clementis külügyminiszter és Antonín Gregor külkereskedelmi miniszter. A küldöttséget fogadja Szakasits Árpád köztársasági elnök, Dobi István miniszterelnök, Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes, Rajk László külügyminiszter és Rónai Sándor kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter. A két kormány képviselői kölcsönösen a legmagasabb állami kitüntetéseket adják át egymásnak.

1949. április 16.
- A csehszlovák küldöttség magyarországi látogatásának zárónapján csehszlovák részről Antonín Zápotocký miniszterelnök és Vladimír Clementis külügyminiszter, magyar részről Dobi István miniszterelnök és Rajk László külügyminiszter aláírják Budapesten a csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. A húsz évre kötött egyezmény preambuluma leszögezi, hogy a nép hatalomátvétele megszüntette a két ország közötti ellentéteket, s lehetővé tette, hogy a kölcsönös kapcsolatok a jövőben új módon fejlődjenek. A szerződő felek az egyezmény IV. cikkelye szerint tanácskozni fognak valamennyi, a két ország érdekeit érintő komoly nemzetközi kérdésben, az V. cikkely szerint nem vesznek részt a másik fél ellen irányuló semmiféle szövetségben és akcióban, a VI. cikkely szerint pedig a barátság szellemében fejleszteni és erősíteni fogják gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolataikat. (A csehszlovák Nemzetgyűlés és a magyar Országgyűlés az egyezményt egyaránt 1949. június 15-én ratifikálja.)

1949. április 20.
- A szovjet hatóságok a Szlovák Nemzeti Bíróság által halálra ítélt Esterházy Jánost Csap határállomáson átadják a csehszlovák belügyi szerveknek.

1949. április 23-24.
- Az ország ifjúsági szervezeteinek közös konferenciáján megalakítják az egységes Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget (CSISZ), melynek Szlovákiai Központi Bizottságába beválasztják Száraz Józsefet, Horváth Elvirát és Sebestyén Jánost.

1949. május 1.
- Az Új Szó című hetilap átalakul napilappá.

1949. május 7.
- Megjelenik az Új Szó napilap Ifjúsági Szemle című heti mellékletének első száma. Ez kívánja pótolni a hiányzó magyar nyelvű ifjúsági lapot. (Utolsó száma 1951 decemberében jelenik meg.)

1949. május 19.
- A belügyi megbízott nevében Jozef Vražda alezredes írásban közli a Csemadok elnökével azokat az okokat, melyek miatt a Belügyi Megbízotti Hivatal eddig nem hagyta jóvá az egyesület alapszabályát. Kifogásolja többek között azt, hogy a Csemadok "kultúrpolitikai szemináriumokat" kíván szervezni, tehát politikai tevékenységre is igényt tart, ami ellentmond az egyesület "kulturális" meghatározásának; továbbá azt, hogy tagjává válhat "minden 18. életévét betöltött csehszlovák állampolgár", tehát a reszlovakizáltak is, ami ellentmond annak, hogy a Csemadok a csehszlovákiai magyar dolgozók szervezete.

1949. május 25-29.
- Prágában tartja a hatalomátvétel utáni első, összességében IX. kongresszusát Csehszlovákia Kommunista Pártja. Elnökévé ismét Klement Gottwaldot, főtitkárává Rudolf Slánskýt választják. A 97 tagú Központi Bizottságba bekerül Major István, a KB 31 póttagja közé Fábry István.

1949. június 3.
- Az SZLKP KB Elnöksége a Csehországba deportált magyarok hazatérésekor felmerült vagyonjogi problémák megoldásáról tárgyal. Határozatot fogad el, amely értelmében a lakás és munka nélkül maradtakat meg kell nyerni az állami gazdaságok és szénbányák számára, elszállásolásukat pedig a "gazdagok vagy azon politikailag kompromittált személyek rovására kell megoldani, akik vagyonát már konfiskálták vagy még konfiskálhatják."

1949. június 15.
- A Belügyi Megbízotti Hivatal jóváhagyja a Csemadok alapszabályát. 2. cikkelye szerint az egyesület legfontosabb feladatai: 1. gondoskodik a csehszlovákiai magyar lakosság kulturális fejlődéséről; 2. igyekszik előmozdítani a magyar-szlovák kulturális közeledést; 3. ápolja és szilárdítja a magyar lakosság körében a Csehszlovákia népeivel való együvé tartozás tudatát, a köztársaság és a népi demokrácia iránti hűséget és lojalitást; 4. harcol a sovinizmus, a revizionizmus és a nemzetiségi viszályok megnyilvánulásai ellen.

1949. június 21.
- A csehszlovák-magyar vegyes bizottság 66. számú véghatározatával hivatalosan is befejezettnek nyilvánítja a lakosságcserét. A lakosságcsere keretén belül áttelepülők és áttelepítettek, illetve a lakosságcserén kívül áttelepülők végleges számáról a szlovák és magyar forrásokban különböző adatokat találhatunk.
A Szlovák Telepítési Hivatal által a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége számára készített zárójelentés szerint az áttelepülésre jelentkezett 95 421 magyarországi szlovák közül a lakosságcsere keretén belül 59 744 települt át Csehszlovákiába. Rajtuk kívül további 13 499 személy a cserekvótákon kívül települt át, összesen tehát 73 273 szlovák érkezett Magyarországról Csehszlovákiába. Legtöbbjüket az úgynevezett "betelepítési övezetbe" irányították, vagyis a Pozsony-vidéki, Somorjai, Dunaszerdahelyi, Galántai, Vágsellyei, Érsekújvári, Komáromi, Párkányi, Lévai, Ipolysági, Rimaszombati és Kassai járásba. Csehszlovákiából összesen 89 660 magyart telepítettek át Magyarországra (közülük a lakosságcsere-egyezmény V. cikkelye alapján 45 475 főt, a VIII. cikkely alapján háborús bűnösként 2905 főt, "rezsimista" transzportokkal 1034 főt, a többi az egyezmény hatályán kívül lett áttelepítve, 6000-en állítólag önként távoztak).

- A magyar adatok szerint Magyarországról a cserekvótán belül összesen 60 257 szlovák települt át Csehszlovákiába. Ezzel szemben Csehszlovákiából 76 616 magyart telepítettek át Magyarországra, de rajtuk kívül több mint 10 000 azoknak a menekülteknek a száma, akiket a cserekvótába a csehszlovák vétó miatt nem lehetett beszámítani. Összességében a csehszlovákiai magyarok 12%-a került a II. világháború után Magyarországra.

- A magyarok hátrahagytak Csehszlovákiában 160 000 kat. hold földet (csehszlovák adatok szerint 109 294 kat. holdat) és 15 700 házat, ezzel szemben a szlovákok 15 000 kat. hold földet (csehszlovák adatok szerint 38 372 kat. holdat) és 4400 házat hagytak Magyarországon.

1949. június 21-23.
- Négytagú magyar kormányküldöttség látogat Prágába (tagjai: Dobi István miniszterelnök, Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes, Kállai Gyula külügyminiszter és Gerő Ernő államminiszter), ahol kicserélik a csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikációs okmányait.

1949. június 24.
- A halálra ítélt Esterházy János kegyelmi kérvényt nyújt be Klement Gottwald köztársasági elnökhöz. A kegyelmi kérvényben arra való hivatkozással, hogy a halálos ítéletet távollétében hozták, s így nem volt lehetősége a védekezésre, hogy a szlovák parlamentben elutasította a zsidók deportálásának megszavazását, továbbá megrendült egészségi állapotát figyelembe véve (a szovjet munkatáborban 4 éven keresztül ólomgyárban dolgozott) kéri a halálos ítélet enyhítését.

1949. július 25.
- Csehszlovákia és Magyarország megköti az ún. csorba-tói egyezményt, amelynek 1. cikkelye szerint kölcsönösen lemondanak többek között az állam, a közjogi és magánjogi jogi személyek által a lakosságcsere-egyezmény, a békeszerződés, valamint az ezeket kiegészítő megállapodások és okmányok alapján támasztott követelésekről, s azokat kiegyenlítettnek tekintik. Az egyezmény bizalmas kiegészítő jegyzőkönyvének XIII. cikkelye értelmében Magyarország visszaszolgáltatja az 1938. november 2-i bécsi döntés után Csehszlovákiából "elhurcolt" művészeti, történelmi vagy régészeti értékű tárgyakat. (Az egyezmény aláírója csehszlovák részről Vladimír Clementis külügyminiszter, magyar részről Antos István pénzügyminisztériumi államtitkár.)

1949 nyarán
- Pozsonyban a Pravda Kiadóvállalat keretében megalakul a magyar könyvek kiadásával foglalkozó Magyar Könyvtár.

1949. szeptember 7.
- Az SZLKP KB Elnökségének ülésén döntés születik az ún. Dél-akció (Akcia Juh) elindításáról. Az akció célja a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű, elsősorban "osztályszempontból és politikailag megbízhatatlan lakosság" áttelepítése Csehországba, valamint birtokuk és házuk átadása szlovák telepeseknek és a Csehországból hazatérő kényszerközmunkásoknak. Az Elnökség feladatul adja a Belügyi Megbízotti Hivatalnak, hogy készítse el a kitelepítendő családok jegyzékét. (Ezek száma állandóan változik: kezdetben 3000, végül 866 kitelepítésre jelölt családot emlegetnek.), egyben a feladat végrehajtása és ellenőrzése céljából létrehozza a Dél-akció Központi Bizottságát, élén Daniel Okáli belügyi megbízottal.

1949. szeptember 12.
- A Megbízottak Testületének Elnöksége Gustáv Husák elnök beszámolója alapján elfogadja és konkretizálja a szlovák pártvezetés által már jóváhagyott Dél-akciót. Egyetért azzal, hogy a Csehországból hazatérő magyar deportáltak és a szlovák telepesek vagyoni kielégítésére "a magyar kulákok" vagyonát használják fel, s így a deportáltak hazatérésével felmerülő problémák megoldását összekapcsolják az "osztályellenség" megbüntetésével.

1949. október 15.
- Kezdetét veszi a Dél-akció: a Somorjai járásból kijelölt 32 (más források szerint 26) családot szállító transzportot útnak indítják Csehország felé. A transzportot azonban a cseh hatóságok nem hajlandók átvenni, ezért azt a Nyitranovák melletti internálótáborba irányítják. (A deportáltak egy része megszökik, mások a közeli állami birtokokon és erdőgazdaságokban találnak munkát.)

1949. október 24.
- A CSKP KB Elnöksége elrendeli a Dél-akció azonnali leállítását, egyben fegyelmi eljárást kezdeményez az akció végrehajtásáért felelős Daniel Okáli ellen. (Az akció leállítását azzal indokolják, hogy a kitelepítésre jelöltek listájának összeállításánál nem vették teljes mértékben figyelembe az osztályszempontokat.)

1949. november 30.
- A református egyház Kalvínske hlasy című hivatalos lapjában megjelenik a Služba maďarským sborom című magyar nyelvű melléklet első száma. (Utolsó szám: 1951. jún. 30.)

1949. december 30.
- A pozsonyi Állambíróság ítéletet hirdet a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség tagjai ellen indított perben, akiket "a köztársaság elleni bűncselekmény" és a népi demokratikus rendszer megdöntésének előkészítésével, valamint államtitkok elárulásával vádolnak. Az ítélet indoklása szerint a vádlottak legfőbb bűne, hogy részt vettek a CSMADNÉSZ nevű illegális szervezet tevékenységében, a Gyepű Hangja és az Észak Szava című illegális lapok kiadásában és terjesztésében, s a nyugati közvélemény tájékoztatása céljából kapcsolatot tartottak fenn "reakciós magyar politikai körökkel", különösen Mindszenty József bíborossal, akik számára "a csehszlovákiai viszonyokra" vonatkozó anyagokat gyűjtöttek. A bíróság Arany A. László nyelvészt, egyetemi tanárt 8 év, Hentz Zoltán főiskolai hallgatót, Hajdú László gépészmérnököt, Varró István egyetemi hallgatót, Krausz Zoltán filmrendezőt és Restály Mihály katolikus lelkészt 6 év, Mészáros Gyula katolikus káplánt, Lipcsey Gyula főiskolai hallgatót és Bokor Ferenc katolikus kántortanítót 5 év, Vízváry László evangélikus lelkészt 2 év fegyházbüntetésre ítéli. Ezzel szemben Szécsi Gyula katolikus lelkészt, Bálinth István katolikus lelkészt, Páczer Sándor katolikus káplánt, Ádám Antal katolikus káplánt, Koller Gyula katolikus káplánt, Végh Kálmán református lelkészt, Náday Kálmán katolikus plébánost, Dombi Ferenc katolikus plébánost, Horony András katolikus plébánost, Cigány Imre katolikus káplánt, Csáji János katolikus plébánost, Gömöry György nyomdászt, Oremus András református lelkészt, Tömösközy Ferenc református lelkészt, Kovács Gyula katolikus plébánost, Hamvas István katolikus esperest, Harsányi Gyula katolikus káplánt, Kissík János katolikus plébánost, Markwarth Gábor katolikus plébánost, Győry Miksa Antal katolikus plébánost, Hrabovszky Ferenc katolikus plébánost és Balázsi Dezső katolikus plébánost felmenti a vád alól.