A Mercurius Csoport 1992-ben alakult, az elsők között a rendszerváltozás után szerveződő s az azóta eltelt tíz évben gyarapodó számú magyar tudományos műhelyek sorában. Az új helyzet kínálta lehetőségekre viszonylag gyorsan reagáltak a szlovákiai magyar kutatók, ami nyilván azzal is magyarázható, hogy régi keletű igény fogalmazódott meg újra és öltött formát a szerveződésben. A csehszlovákiai magyar társadalomban mindig is élt az igény a saját tudományos intézet után. A két háború között ez lett volna a Masaryk Akadémia és az 1936-ban létrejött Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság, azonban mindkettő pályafutása meglehetősen rövidre sikeredett. A Csemadok fennállásának évtizedei alatt ugyancsak többször felmerült, hogy egyéb lehetőség híján a szövetség vállalja föl valamilyen formában a tudományos kutatómunka támogatását. 1968-ban azoknak a különféle társaságoknak a megalakulása a Csemadokban, amelyek feladatuknak a tudományos kutatómunka segítését tekintették, ugyancsak ebbe az irányba tett lépések voltak. A tényleges munkára azonban ekkor sem maradt idő. Ezt követően a nyolcvanas évek második felében kerülhetett szóba újra az ügy, amikor a Madách Kiadó az Új Mindenes Gyűjtemény évkönyvet és mellette az Új Mindenes Gyűjtemény Kiskönyvtára könyvsorozatot elindította azzal a céllal, hogy a tudományos kutatómunka számára legalább publikálási lehetőséget biztosítson. Ám a szerkesztőknek és munkatársaknak az intézet létrehozása ügyében tett kísérletei, a legfelsőbb állami és pártszervekhez eljuttatott memoranduma, amelyben a kisebbségi tudományos élet rendezését követelték, ekkor sem hozott eredményt. Mígnem bekövetkezett a rendszerváltás, és a Pozsonyban működő kutatók egy kis csapata immár nem várva állami támogatást, polgári társulásként bejegyeztette a tudományos kutatómunka végzésére társult csoportot. Az alapítók Gyurcsík Iván jogász, Gyurgyík László szociológus, Vadkerty Katalin történész és Végh László szociológus voltak. Tiszteletbeli elnöknek Turczel Lajos irodalomtörténészt választották, a csoport titkára Gyurgyík László lett. Mindketten azóta is ellátják tisztségüket. Az öntevékeny szerveződés célját a tagok a társadalmi valóság, a társadalmi jelenségek, változások vizsgálatában jelölték meg, tevékenységük középpontjába az alapvető társadalomtudományi diszciplínákat (közgazdaságtan, szociológia, demográfia), ill. az interdiszciplináris kutatásokat állították. Vagyis a csoport a társadalomtudományok között is elsősorban az ún. kemény tudományok szervezését, menedzselését tartotta s tartja mindmáig fő feladatának, azokét, amelyek művelésére a szocializmus évei alatt - nem csak kisebbségi viszonyok között - a legkevesebb lehetőség volt, s amelyek eredményei alapinformációkat nyújtanak a társadalomban végbemenő mozgásokról. A kutatómunka a szlovákiai magyarság társadalmára, e társadalom egészének, egy-egy rétegének, csoportjának, valamilyen részének, földrajzilag behatárolt kisebb vagy nagyobb területére irányul. Ezen belül is különös hangsúlyt kap az interetnikus kapcsolatok, a többség-kisebbség viszony alakulásának s ezzel összefüggésben a demokrácia modelljeinek vizsgálata. A kutatási témák között az első helyen a szlovákiai magyarság létének és önismeretének szempontjából meghatározó kérdések állnak (intézményi hálózat, iskolaügy, regionális gazdaságfejlődés, asszimiláció stb.). Miután több nyelvész is csatlakozott a csoporthoz, elsősorban a Comenius Egyetem tanárai, ill. mert az aktuálpolitikai helyzet ezt kiváltotta, az utóbbi években nyelvészeti, azon belül főleg az anyanyelv használatát és a kétnyelvűséget elemző témák is helyet kaptak a kutatási programok között.

A társaság célja, hogy a társadalomtudományok terén dolgozó kutatókat összefogja, munkájukhoz alkotói légkört teremtsen, s a fiatal kutatók számára is lehetőséget kínáljon. Tagjainak száma az alapítás óta huszonötre növekedett.

A Mercurius továbbra sem intézményként működik, bár ez volna a kívánatos, a kutatók munkájához megfelelő körülményeket biztosító forma. Az intézményi keretek megteremtéséhez azonban hiányzik az anyagi háttér. Központját egyetlen irodahelyiség jelenti Pozsonyban, amelyet teljes technikai felszerelésével együtt a pozsonyi születésű Frideczky János, az 1968-ban Németországba menekült vállalkozó tart fenn. A kutatók programok köré szerveződnek, amelyek megvalósításához pályázatok útján szereznek pénzt. A kutatómunka mellett tudományos konferenciákat, szemináriumokat rendeznek, s nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a kutatások eredményeit ne csak néhány szakember számára tegyék hozzáférhetővé, hanem a szélesebb érdeklődő közönséghez is eljuttassák. A Mercurius műhelyében készült munkákat a Kalligram Kiadó adja ki a Mercurius Könyvek sorozatban. A sorozatban eddig 10 kötet jelent meg.

A megalakulást követő második évben, 1994-ben a csoport a szlovákiai magyar társadalomkutatás prioritásairól tartott konferenciát, amellyel nem titkoltan a maga munkájához, a Mercurius-kutatások fő irányvonalainak kijelöléséhez is fogódzókat keresett. A konferencia díszvendége Andorka Rudolf szociológus, a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora volt, aki előadásában értékes szempontokra hívta fel a figyelmet. A társadalomtudományok fő kérdéseit napjainkban a közgazdaságtan, a szociológia, a politikatudomány, a szociálpszichológia, a demográfia és a néprajz területén jelölte ki. Véleménye szerint nagyon fontos feladat az államszocialista korszak örökségének - amelyet "még évtizedekig a hátunkon fogunk hordozni" - az alapos és kritikai elemzése, a jelen változásainak pontos dokumentálása. A szociológia területén a különféle deviáns viselkedések alakulásának kutatását emelte ki, amelyek az elidegenedés válságára vezethetők vissza. A szociálpszichológia számára a professzor szerint új és igen érdekes kutatási terület lehet az attitűdök és vélemények változásának vizsgálata. Egyre világosabban látható ugyanis, hogy ezek képezhetik társadalmunk sikeres átalakulásának legnagyobb akadályait. A demográfia területén három aktuális és elméletileg is fontos témát jelölt meg: a gyermekszám alakulásának, a nyugat-európai házassági minták terjedésének és a halandóság romlásának vizsgálatát. Végül a nagy múltú néprajztudománynak szerinte az amerikai és nyugat-európai kulturális, ill. szociálantropológia irányába kellene fejlődnie, vagyis a mai társadalmakat és azok kultúráját kellene sokoldalúan vizsgálnia.

Az Andorka Rudolf által felvázolt kép szerint széles távlatokra nyíló diszciplínák mellett a regionális és a honismereti kutatások fontosságáról is szó volt a konferencián. Csáky Károly a szlovákiai magyarság körében végzett történelmi-honismereti munka hiányosságairól és azok okairól beszélt. Véleménye szerint nálunk nem folyik szervezett és rendszeres honismereti tevékenység, nincsenek összehangolt helytörténeti kutatások, amelyek pedig ugyancsak az önismeret jobb megközelítését szolgálnák. A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társasághoz hasonlóan működnie kellene egy honismereti társaságnak, és egy honismereti folyóiratra is szükség volna. B. Kovács István az eddigi kutatások területi szempontból mindenképpen meglevő aránytalanságaira hívta fel a figyelmet. Gömör példáját említve fogalmazta meg véleményét, miszerint "a szlovákiai magyar társadalomkutatás prioritásait keresve a regionalisztikát is kellő súllyal figyelembe kell vennünk". A gömöri régió szisztematikus kutatása távlatilag létező elképzelés, ám a szervezeti keretek s ezek anyagi biztosításának lehetőségeit egyelőre inkább az illúziók világába utalta az előadó.

A társadalomkutatás fő kérdései kapcsán Gyurgyík László a szlovákiai magyarság asszimilációjának demográfiai vetületeiről, Csámpai Ottó a Nyitra vidéki magyarság identitástudatának problémáiról, Popély Gyula a szlovákiai magyar kisebbség önszerveződésének politikai kereteiről, Szarka László a szlovákiai magyarság és a pártállam kisebbségpolitikájáról, Vadkerty Katalin az 1945- 1949 közötti telepítéspolitikának az ún. magyarkérdés megoldásában játszott szerepéről foglalta össze eddigi kutatásai eredményeit. Harna István a kisebbségi gazdaságpolitizálás szlovákiai lehetőségeiről, Gyurcsík Iván kisebbségi jogaink szabályozásának kérdéseiről tartott előadást. Lanstyák István és Szabómihály Gizella a kétnyelvűség különböző vetületeiről, Simon Szabolcs sajtónk nyelvéről, Liszka József az etnikus specifikumok és a nemzettudat, Ág Tibor a zenei hagyomány és a nemzettudat összefüggéséről, Danter Izabella a cseregyerek-rendszerről mint a nemzeti tolerancia egyik megnyilvánulási formájáról, Mácza Mihály a Komárom környéki helytörténeti kutatásokról számolt be. A konferencia eredményeként könyvelhető el, hogy a kutatók megpróbáltak együttgondolkodni a társadalomtudományok előtt álló feladatokról, s igyekeztek felmérni a csoport lehetőségeit.

A csoport évenként rendszeresen megtartja közgyűléseit, a Mercurius Könyvek sorozatban megjelent kötetekről könyvbemutatókat rendez, 1998 óta pedig Mercurius Műhelyek címmel találkozókat szervez, amelyek célja, hogy a meghirdetett témák iránt érdeklődő szakemberek számára biztosítsa a tudományos diskurzusok lehetőségét. Ilyen műhelytalálkozó volt többek között A nemzetközi normák politikai dimenziói címmel Bíró Gáspár és Gyurcsík Iván vitaindítójával tartott műhely. Alapos előkészítés után került sor a Magyar Koalíció Pártjának nyelvtörvénytervezetének megvitatására és továbbgondolására.

A belső műhelymunka tetőződött be 1999 februárjában a nyelvhasználat és a nyelvpolitika kérdéseiről rendezett konferenciával. Ennek a témának a napirendre tűzését az aktuálpolitikai helyzet váltotta ki, miután az államnyelv használatának törvénybe iktatása, ill. a kisebbségi nyelvek használatának szabályozatlansága hosszú viták után sem rendeződött megnyugtatóan alkotmányos szinten, a szakemberek is szükségesnek tartották, hogy elmondják véleményüket. A konferencia fővédnöke Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese volt, aki megnyitó beszédében örömét fejezte ki afölött, hogy a szlovákiai magyar kutatók - talán első ízben - "felsorakoznak egy ügy mögé, amelyet a politika is képvisel, s amelyben a politikának is szüksége van a szakmai tanácsokra, jó meglátásokra". A miniszterelnök-helyettes szavaira Szarka László történész, a Mercurius Csoport vezetőségi tagja, aki egyben a tanácskozást is vezette, azzal reagált, hogy a szlovákiai magyar tudományosság eddig nem volt abban a helyzetben, hogy képes lett volna ilyen seregszemlére, ill. a szlovákiai magyar politika sem igényelte a szlovákiai magyar tudományosság támogatását. A konferencia előadói, Mészáros András filozófus, Szarka László, Vadkerty Katalin, Kiss József történészek, Gyurgyík László, Lampl Zsuzsanna szociológusok, Hamberger Judit politológus, Szépe György, Lanstyák István és Szabómihály Gizella nyelvészek különböző oldalairól közelítették meg a kérdéskört a kisebbségi nyelvtörvénytervezet geneziséről, a nyelvtörvény filozófiájáról, a nyelvi emberi jogok kodifikációjáról, a szlovák nemzeti mozgalom nyelvi célkitűzéseiről, a nyelvhasználatot érintő jogszabályok dualizmus kori, ill. 1948- 1989 közötti gyakorlatáról, a nyelvtörvény, nyelvhasználat, nyelvi jogok és a szlovák társadalom, a nemzetiségek település- és társadalomszerkezetének viszonylatáról, a törvény nyelvi feltételeiről tartva meg előadásukat. A nyelvtörvény gyakorlati alkalmazása során felmerülő akadályok kapcsán Lanstyák István és Szabómihály Gizella egy központi nyelvi iroda felállításának szükségességét fogalmazta meg, amelynek tevékenysége három területre terjedne ki: 1. nyelvi tervezés (a hiányzó jogi, közgazdasági, oktatási és más szakregiszterek létrehozása és elterjesztése); 2. fordítás (az országos és kerületi szintű kétnyelvű dokumentumok magyar változatának elkészítése), 3. nyelvi tanácsadás (a helyi szinten folyó fordítási munkák szakmai segítése). Az elképzelés a kisebbségi nyelvhasználati törvény tervezetébe is bekerült, ám miután ezt a parlament nem fogadta el, az iroda állami intézményként való létrehozásának lehetősége is egyelőre meghiúsult.

Talán éppen a nyelvtörvény kapcsán, a körülötte zajló viták légkörében fogalmazódott meg konkrétan is a politikusok és a szakemberek szorosabb együttműködésének szükségessége. 1999 legelején a Mercurius Csoport kezdeményezésére el is indult a párbeszéd a két fél között: a csoport képviselői felkeresték Csáky Pál miniszterelnök-helyettest, akivel többek között a tudományos kutatások intézményesítésének lehetőségeiről is tárgyaltak. Csáky Pál egyetértett a kutatókkal abban, hogy a politikusoknak szükségük van a tudomány eredményeire, s keresni kell az együttműködés lehetőségeit, konkrét ajánlat azonban részéről csak a párbeszéd folytatására vonatkozóan hangzott el.

Korábban Gyurgyík Lászlónak a Mercurius Könyvek sorozatban megjelent Magyar mérleg című munkája (1994) kapcsán - amely a demográfiai adatok tükrében elemzi a szlovákiai magyarság társadalmát - ugyan felmerült már a probléma, ti. hogy a társadalomtudományok eredményei a jelenlegi gyakorlatnál sokkal inkább beépülhetnének a döntéshozó szervek munkájába (Új Szó, 1994. július 16., 4. p.). Az akkoriban készülő közigazgatási átszervezés és a körülötte kialakult közhangulat jó esetben felerősíthette volna például a demográfia jelentőségét és becsét a közéletben, de legalábbis a politikai döntéshozók számára. Sajtóbeli eszmefuttatásokban a könyv kapcsán felmerült a politika természetéhez igazodó tudományos háttér kiépítésének szükségessége. Az azóta eltelt időben meg is kezdődött egyfajta párbeszéd a tudós szféra és a politikai döntéshozók között.

A Mercuriusnak mint csoportnak, de tagjainak külön-külön is több szakmai elismerésben volt része. A legkiemelkedőbb ezek között a Vadkerty Katalin munkáját övező figyelem, amely munkáért a kutatónő 1998-ban Fábry-díjban részesült, az idén májusban pedig megkapta a Jedlik Ányos-díjat, amelyet most osztottak ki először a tudományos munkában elért eredményekért.

A Mercuriusban folyó munkát minősítik azok a kapcsolatok is, amelyeket a csoport az elmúlt években épített ki, amelyek kutatási programjait segítik, s amelyek révén tagjai a más intézményekben folyó kutatásokba is bekapcsolódhatnak. Együttműködési megállapodás született a budapesti Teleki László Alapítvány Közép-Európai Intézetével, közös kutatási programot dolgozott ki a csoport a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjával (KAM) és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelyével. A Mercurius programjait eddig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (Budapest), az MTA Kisebbségkutató Műhelye, az Illyés Közalapítvány (Budapest), a Párbeszéd Alapítvány (Budapest), az Agentúra Pacis Posonium (Pozsony) és a Márai Sándor Alapítvány (Pozsony) támogatta.

E kapcsolatok körét a csoport a közeljövőben bővíteni kívánja. Ugyanakkor továbbra is keresi a lehetőséget az intézményi keretek kiépítésére. A közeljövő tervei között szerepel az iroda infrastruktúrájának fejlesztése, de az is, hogy tagjai számára a tudományos továbbképzés feltételeit megteremtse, hogy a fiatal kutatókat minél nagyobb számban bevonja a kutatásokba, s hogy kutatási eredményeit minél inkább és minél szélesebb körben hozzáférhetővé tegye akár tudományos tanácskozások, akár publikációk, akár szakértői vélemények, tervezetek formájában.

A Mercurius Csoportban jelenleg az alábbi kutatási programok folynak:

Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében;

Lampl Zsuzsanna: A letűnt pozsonyi magyar polgárság nyomában (Régi pozsonyi magyar családok életútja és életmódja);

Puntigán József- Balázs Tünde: Művelődési táborok és ifjúsági rendezvények 1960- 1995 (Kitekintéssel a magyar főiskolások által a két világháború között szervezett táborokra);

Vadkerty Katalin: Magyar "háborús bűnösök" a népbíróság előtt 1945- 1949-ben.

Előkészületben levő programok:

Kiss József: A szlovákiai magyar kisebbség a csehszlovákiai reformfolyamatokban;

Kocsis Aranka: Értékváltozások a hagyományos parasztcsaládban;

Lanstyák István- Menyhárt József: A hivatali kétnyelvűség néhány aspektusa két szlovákiai magyar településen;

Popély Árpád: Magyar-szlovák nyelvhatárváltozások a 20. században;

Sándor Anna- Presinszky Károly: A Zobor-vidék nyelvhasználata;

Simon Szabolcs: A szlovákiai magyar sajtó nyelve;

Vadkerty Katalin: A magyar-szlovák kiegyezés 1949-ben;

Vancsóné Kremmer Ildikó- Bergendi Mónika: A pedagógusok nyelvhasználata.

A Mercurius Könyvek sorozat eddig megjelent kötetei:

Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció (1993);

Gyurgyík László: Magyar mérleg (A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében) (1994);

Csámpai Ottó: Viharvert nemzettudat (Identitástudat és érzésvilág problémái Zoboralja magyar falvaiban) (1994);

Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika 1867-1918 (1995);

Popély Gyula: Ellenszélben (A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban 1918-1925) (1995);

Vadkerty Katalin: A deportálások (A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között) (1996);

Lanstyák István- Szabómihály Gizella: Magyar nyelvhasználat - iskola - kétnyelvűség (Nyelvi változók a szlovákiai és a magyarországi középiskolások néhány csoportjának magyar nyelvhasználatában) (1997);

Lanstyák István- Simon Szabolcs (szerk.): Tanulmányok a magyar-szlovák kétnyelvűségről (1998);

Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere (1999);

Vígh Károly (szerk.): Fejezetek Losonc történetéből (2000)