Vidacs-féle ekék.
(Folytatás.)
Az előbbi számban közlött rajzokon, ha egy futó pillanatot vet végig az olvasó, csakhamar észreveheti, hogy azok csaknem egytől egyig talpatlanok, s valamint a gerendölytől az ekeszarvra, innen a köldökre való átmenetel mindig tetemesen haladó lépés volt az ekecsinálásban: ugy senki sem vonhatja kétségbe, hogy az eketalp alkalmazása mindezeknél nagyobbat lenditett ezen szántó szerszám javulásában.
Hogy talpas ekék már a hajdankorban is voltak, annak bizonyitására elégnek tartom csak néhány régi eke rajzát idenyomatni.
Vidacs-féle ekék.
16, 17, 18, 19. Ez a négy alak mind a rajz, mind a szerszám tökéletlensége által is eléggé mutatja, hogy nagyon régi kornak művei. Mind a négy siciliai ó pénzekről van lemásolva.
20. Bithiniai pénzen (Vespasian császár korából) látható,
21. Pedig egy hasonlóképen ó-kori sardiniai pénzről van levéve.
22. A 22. számmal jelölt ugyanazon Hesiod kéziratai között van lerajzolva, kiről már a 8. szám alatt tettem emlitést; tehát méltán tarthatjuk ezt a legősibb talpas ekének. A görög tudós ezt egyszerü ekének nevezi, hihetőleg azért, hogy amannak vasa is van, a mit ezen nem látunk. Hogy az a gerendölynek alkalmazott görbe husáng az eketalpon alól kinyulik, azt egyszerüen rajzhibának kell tekintenünk, minthogy illyen akadállyal szántani alig lehetne.
23. A ki erre a képre rátekint, lehet, hogy első gondolatával azt kérdi: avagy hátrafelé huzatta-e ezt gazdája, mi pedig azt feleljük, hogy nem biz azt, hanem a ki készitette azt kelle hinnie, hogy könnyebb erővel lehet vonni, ha forog a talpa. Az a szerszám annyival szembetünőbb, minthogy a régi római időkhöz, a Semproniusok korában tartozik, s ugyanez eszmét napjainkban is felkapták, nevezetesen Amerikában.
24. Ezt is ó-római származásunak tartják a szaktudós buvárok, mit annálinkább elfogadhatni, minthogy Virgil római költő leirásának csaknem minden részében megfelel. ezen már a kormány némi nyomait veheti észre a figyelmes szemlélő.
Sokat lehetne még ide nyomatni régi emlékek nyomán; de nem czélom ó történeti ritkaságokat elősorolni; hanem leirni azt a földmives szerszámot, mellyre büszke lehet hazánk, hogy saját fia által tökélyesült annyira, hogy polgártársaink között napról napra szaporodik azok száma, kik a Vidacs-eke fölszámithatlan országos hasznosságát mindinkább átlátván, már a józan földmivesek között szinte közmondássá vált: „Nem is eke ha nem Vidacs” s nemrég is saját füleimmel hallottam egy dunántuli értelmes földbirtokostól, hogy a béresek között divatba kezd jőni szegődéskor ez a kérdés: „Minő ekével fogunk szántani?”
Hogy édes hazánkban a közönséges, ugynevezett paraszteke, némi csekély eltérések mellett ugyszólván egészen egyforma, azt csakugy, vagy sokkal jobban tudja legtöbb olvasó nálamnál; de lehetnek ollyan kiváncsiak is, a kik szeretnék tudni, vajjon más országokban is igy áll-e a szántó-eszköz sora, s azok megnyugtatására ime még ide nyomatok néhány most is használatban levő idegen országi ekét:
25. Míg a „Politikai Ujdonságok” hetenkint azt hirdetik, hogyan harczolnak a muszkák, mi ime bemutatjuk azt a szerszámot, mellyel a földet mivelik; mert ez nem más mint muszka eke, melly kisebb változatokkal egész Oroszországban rendes szántó szerszám. – A neve szocha, eredetileg erdős köves föld szánására készült, s azért van az a tengelyforma két nyele, hogy a hol szükséges, könnyen meg lehessen emeliteni. Az egész olly könnyü, hogy könnyen elvihetni vállon, nem nyom többet 30 orosz fontnál. A legnagyobb része egy fölülről lefelé meghajlott deszkaforma széles hasáb, melly alant két ágban végződik, s ezek mindegyikében szántóvas van. Illyen kétvasu ekéket még Oroszország határain tul is lehet találni. – A szántóvasak fölött az a kőmiveskanálforma a kormánydeszkát pótolja, s mindig odabillenti a szántó, a mellyik oldal felől barázdát kell vetnie. Az egész szerszám nagyobbrészt ugy van összepeczkelve, csak a vasak vannak felverve, s a gerendölyt pótló rudak becsapolva abba a tengely vagy tésztanyujtóforma keresztfába legfölül, mellyet a szántó szokott tartani.
(Vége következik.)