(Vége.)
Sajnos azonban, hogy a part mindenütt hozzáférhetetlennek mutatkozott, minthogy az öblök a hegylánczokról leereszkedő jéghegyek által betöltvék, mellyek minden kiszállási kisérletet 100 láb magasságu függélyes jégfokok által gátolának. ezen akadály nem léte esetében Sir J. Rosz ott telelt volna, a hajózás szünideje alatt felfedési utját szárazon folytatandó.
A M’ Murdó öböltől keletnek fordul a szárazföld, és itt a 77o 33’ déli szélesség és 166o 58’ keleti hosszuság alatt emelkedik egy 12,367 láb magas most is müködő vulkán, melly „Erebus” és valamivel tovább keletfelé egy másik 11,000 láb magas, de már kihamvadott, melly „Terrot” nevet nyert. Távolról szemlélve az Erebus nyilásából emelkedő füst ugy látszott, mint a forgószéltől felkapott hó lebegése, de a közelebb ért hajókról tisztán meg lehete látni különböztetni a lángot és füstöt. A fölfedezés utáni napon (jan. 28-kán) különösen tevékeny volt a vulkán, és valóban nagyszerü látványt nyujtott. Egy-egy vastag füstoszlop időről időre a nyilástól 1500–2000 lábnyi magasságra nagy erővel tolatott ki, míg felső része a hideg légben sürüdni kezde és gőz- vagy hóalakban ismét leszállt és eloszlott, hogy mintegy félórával később egy ujabb szinte nagyszerü látvány váltsa fel. Átmérőjök illyen füstoszlopoknak lehete 2–300 lábnyi, és valahányszor a füst eloszlott, a tüzokádó katlan száját betöltő vörös lángot tisztán lehete látni; sőt némelly tiszteknek ugy látszott, mintha lávafolyam hömpölygött volna le a hegy lejtőin, míg végre a hó között elenyészett, melly a tüzhányó nyilása alatt e pár száz lábnyira kezdődött, és függélyesen lefutó jégszirteit több angol mérföldnyire a tengerbe tolá. Terrot hegy sokkal szabadabb volt a hótól, különösen keleti oldalán, hol számos kupalaku kisebb tüzhányó nyilásokat lehete észrevenni.
A fölfedezett föld vulkánjellemét minden kétségtelenné teszi, habár csak egyszer volt alkalmuk az utasoknak partra szállni, akkor is a szárazföldtől távol eső kis szigeten a 76o 8’ déli szél és a 168o 12’ keleti hosszuság alatt, melly Franksziget nevet nyert, mellyen a szem nem láthata egyebet 5–600 láb magas meredek fekete szirteknél, hol legkisebb nyoma sem volt észrevehető a tenyészetnek, nem egy tengeri füszálnak sem; és teljes hiányzása minden bár legcsekélyebb növénynek is mind itt, mind a „Possessio” szigeten feljogositnak, bennünket azon következtetésre, hogy ezen szélesség alatt a növényélet egészen megszünik. A növényzetnek legszélsőbb határául tünt ki a Cockburn-sziget (64o 12’ déli széles. és 46o 49’ nyug. hossz.), mellynek viránya 19 fajból áll, ezek közül 7 e szigetnek kizárólag sajátja. Mind kryptogamok (titkon nőszülő vagy virágtalan) a moh-, zuzmó-, algák soraiból; leggyakrabban találni köztük azészakifélgömbön egész a mérsékeltebb szélességig szinte előforduló Brym argenteum–, Ulva crispa–, Lecideatro–alba– és Lecanora miniata–t.
Ezen a füvészekre nézve nevezetes helyiség krater alakban emelkedik ki a tengerből mintegy 2700 lábnyi magasságra, felső része kiebb nyulik az alsónál, mellyet egész a partig kőtörékek boritanak el. a kőtuskók között összegyült csekély menynyiségü földben, – de mellynek fölülete egyedül nyáron át, akkor is a napsugarak közvetlen befolyása alatt enged föl – talál a törpe növényzet ez kis tápot.
Az Erebus és Terror vulkánoktól keleti irányban78o 15’ déli szélesség alatt terül el mintegy 450 angol mföldnyi távolságra egy 100–200 láb magas függőleges szakadatlan jégsáncz. Szilárdabb külsejü jégtömeg alig képzelhető; nem lehetett a leggyöngébb karczolás vagy repedés nyomát észrevenni a sima jégfalon, egyedül a kiebb álló függélyes szirtekről lecsüngő óriási jégcsapok árulák el, hogy némellykor föl is enged, a mit utasaink az itt létük alkalmával uralkodott hévmérsék után nem hittek volna, minthogy az europai augusztusnak megfelelő februarius hóban a hőmérsék nem állt feljebb 12o Fahrenheit és délben sem emelkedett feljebb 14o Fahr. (9 és 8o R.); olly hideg, melly sokkal jelentékenyebb az északi sarkvidéken előfordulni szokottnál, hol nyaranta minden jéghegyről vizár szakad le. – A jégfal előtt hevertek annak romjai, mellyeket az ellene szakadatlanul rohanó s tajtékká zuzó tenger hullámai elszakasztottak. Természetes, hogy ezen áthatolhatlan jégfal gátola minden további előnyomulást délfelé és magassága miatt lehetlen volt megitélni: valjon azon tul van-e még szárazföld? – Egyetlen egyszer lehetett az árbocz tetejéről felületét megpillantani, melly egészen simának látszott és halvány ezüst szinü megmérhetlen sikság terület el a szem előtt. Legkeletibb pontján, mellyet Sir J. Rosz délnek vett második utjában csak következő nyáron ért el a 161o nyug. hossz. alatt, hol a jégfal kevéssé északnak fordul és mintegy 80 láb magas délirányban látszik lassan emelkedni, mintha a hátsó szárazföld igen magas, hófedte hegycsúcsokból állana. Mindazáltal Sir J. Rosz nem meri bizonyossággal állitani, hogy ama helyen valóban szárazföld létezik, minthogy a halomszerü emelkedések föltünése és különféle árnyéklatok, millyeket a hó elrejtette hegytömeg emelkedő, majd sülyedő körrajzai a lepel egyforma fejérségén szülhetnek, gyanitásának egyedüli alapját képezik, és egy tarsziklahegyet vagy falat az egész 30 foknyi térségen, mellyet a jégsáncz elfoglalt, nem lehete látni. Ezen utjában a legdélibb pontig nyomult Sir J. rosz, hová még egy tengerjáró sem hatolt, t. i. a 78o 9 1/2 déli szélesség s 161o 276’ nyugoti hosszuságig.
Miután Rosz minden kisérlettel a jégtenger keleti részén előnyomulni fölhagyni kénytetett, még egyszer visszatért, „Victoria” föld nyugoti kiterjedése felől valami bizonyosat tudandó, és ha lehetséges innen a delejes délsarkig eljutandó. De a partok öblei itt is erős több száz lábnyi vastagságu jéggel megtelvék; az egész partvonal 2–300 láb magas függélyesen meredek jégszirtek hosszu sorának látszott, mellyek közül egy a tenger talapzatára nehezkedő hegysor több mföldnyire benyulott. E helyett egy délutáni napon gyönyörü látványon legeltették szemeiket a hajók fedezetéről victoria föld északi csucsa felett a North-fok körül. Az idő teljesen tiszta volt, és a felhőtlen ég éles körrajzát mutatá egy magas hegyláncznak; s habár szenytelen fejérségü s a legcsekélyebb kopasz szirt nélkül volt: a felület szabálytalansága, számos kupalaku csucs és kisebb magaslatok, valamint a mélyen bemetsző völgyek a vakitó fehérségü hólepelnek különben egyhangu csillámaiban a fényes árny gyönyörü változatosságát mutaták, mellyet élethün leirni lehetlen. – Távolabb nyugat-felé még egyes ormok voltak láthatók, mellyek ép ugy szigetek, mint szárazföldöni hegytetők lehettek, de az igen előrehaladt évszak miatt napról napra szilárdabbá váló ragjég minden ez irányban tenni szándéklott előhaladást meggátolt, mi csak három fokkal tovább észak felé sikerült. Itt van a Wilkes hadnagy és d’Urville vezette amerikai és franczia felfedezések földtere. Itt látot Wilkes hadnagy a 160 és 190 foku keleti hossz. alatt különböző helyeken magas hegyes szárazföldet, d’Urville pedig a 130 és 140 hossz. 65 és 66 szélességi fokok között „Adelaid” szárazföldet és Clarencepartot fedezte fel. Ámde a déli részeni tovább haladás utját elzáró jéghegyekhez hasonlók itt is gátolák mindkettőnek a partra szállást.
Ha azonban ezen különféle magas vonalok összefüggésben vannak, ugy ezen continens fölfedezésének elsősége Bolleny czethalászt illeti, ki 1839-dik februariusban 66o 44’ déli szélesség és 163o 11’ keleti hosszuság alatt öt meglehetős nagyságu szigetet födezett föl, mellyek Rosz előtt hegyormoknak látszottak, és mellyeknek 12,000 láb magas csucsairól tisztán kivehető füst szállt föl.
Távolabb nyugat-felé 131 hosszusági fok alatt szinte szárazföldet pillantott meg Bolleny, valamint 118o hossz. alatt egy partvidéket, mellyet ő „Sabrina” földnek keresztelt. Talán ezen szárazfölddel összefüggésben van még a Biscoe fölfedezte s 48–60 hossz. fokok közt elterülő „Kemp” partvidék és „Enderby” föld is. – E tájon Rosz nem nyomult eléggé délnek, hogy azon fölfedezéseket közelebbről megvizsgálta volna. – Hornfok átellenében eső sarkvidékeken is igyekezett Sir J. Rosz földirati ismereteinket szaporitni, és különösön a d’Urville kapitány fölfedezte s Déli-Skócziától délrenyugvó „Lajos Fülöp” földnek keleti csucsa. Ez szinte tüzanyag képzetü, mint minden a déli sark körül eddig feltalált szárazföld, de távolról sem mutat olly megragadó rajzot, olly magas hegyormokat mint Victoria föld; a legmagasabb hegy Haddington valamivel haladja meg a 7000 lábnyi magasságot. Itt fekszik szinte a fennebb emlitett cocburn sziget, s legdélibb hely, hol a tenyészet nyomai láthatók.
Az északi és déli sarkvidékek különböző földtani jellemében legélesebb kinyomata van a köztüki különbségnek. Az északi sarkkörben semmi ujabb vulkáni müködés nem fordul elő, a Grönland tó keletre eső „Jan Mayer” szigeteni tüzhányó hegyet kivéve. A neptuni képződések határozottan tuluralkodók. Ellenben a déli sarkkörökben a neptuni alakulásoknak semmi nyoma. Igaz, hogy a földtanulóknak igen ritkán van alkalmuk közvetlen meggyőződést szerezni a szirtek kifürkészhetése hiányában; hanem a nagy pingvinák (mankóczok) igen szorgalmas földtani gyüjtők, azok gyomrában gazdag készletet, gyakran fontszámra találhatni köveket. – Az illy gyomorbeli kőkészlet áll többnyire basalt-, zöldkő-, petykő-, granitból, ugy szinte buborékos láva-, bányavirág- és tajtkőből; de soha neptuni kőtömegből; annyira, hogy valamint ezen töredékekben ugy a déli sark körül fölfedezett szárazföld általános rajzában a tüzanyag jelleget lehet fölismerni.
Bedői Ernő.