Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő

Schöpflin Aladár: Egy múló pillanat
Lin Yutang regénye - Révai

A múló pillanat az örök Kína életében az a nem egészen félszázad, amely a boxer-lázadás és a még most is folyó japán háború között telt el, szóval Kína jelenkora. Viszontagságos idő Kína viszontagságos történetében, beleesik a császárság bukása, a forradalom, az új köztársaság berendezkedésének válságos és bizonytalan évei, a szörnyű pártharcok egyes becsvágyó és kapzsi tábornokok között, elképzelhetetlen arányú elemi csapások, a japánok mesterkedései az ország feletti uralomra. És beleesik az ősrégi kínai hagyományok felbomlása, az európai kultúra behatolása és ezzel a társadalmi állapotok, az életformák s a családi élet átalakulása, új embertípusok tömegének felbukkanása, de az első kísérletek is a nemzeti egység megteremtésére, amely lehetővé tette a Japánnal szemben való mostani szívós ellenállást.

Ez Lin Yutang, kínai író angol nyelven írt és Amerikában megjelent nagy regényének háttere. Az előtér két gazdag kínai család története az időnek ebben a szakaszában. Lin Yutang szemmel láthatóan a XIX. század nagy angol regényíróinak tintájába mártott tollal ír. Epikai szélességgel mondja el a történetet, szeret elidőzni hosszasan apró részletek mellett, amelyeket jellemzőknek tart, mint például egy előkelő esküvő, egy rák-vacsora leírása, egy kirándulás valami hegyre, pontosan leírja a lakóházakat kívülről és belülről, szeret rámutatni egyes etnografiai jellegű helyi szokásokra, a couleur local nagyon fontos neki és emellett egész kis tömeg szereplőt mozgósít, valamennyit élesen megkülönbözteti egymástól és valamennyinek lezárja a sorsát. Öregek és fiatalok, családapák és anyák, gyermekek, akik elbeszélés közben felnőnek, maguk is apákká és anyákká lesznek, rokonok és jóbarátok, a családhoz számító cselédek hemzsegnek a történetben, valamennyinek vannak jellemző egyéni arcvonásai. Olyan sokan vannak és kapcsolataik olyan bonyolultak és amellett a neveik számunkra olyan idegenek, hogy gyakran bele kell néznünk, a könyv végére tett családfákba. Legtöbbet és legmelegebben egy fiatal nővel foglalkozik az író, Mulannal, aki az elején serdülő leány, közben felnő, megismeri a szép szerelmet és szép lemondást, asszony lesz, gyermekeket szül és nevel. Benne látja Lin Yutang a kínai nő ideálját, abszolút kínai nőt, akiben együtt van a testi és lelki szépség, a műveltség és tiszta ösztön, az érzékiség természetessége és az erkölcsi fensőbbség, a gyöngédség és erély, s ő az, aki meg tudja érteni a kívülről betóduló új életformákat és megőrzi magában mindazt, ami a kínai szellemben jó és életképes. A kínai szellem gazdagságát, fínomságát és mélységét ünnepli Mulan alakjában az író.

Európai embernek sajátságos, hogy mennyire át vannak itatva irodalommal ezek a régi műveltségű kínaiak. Tele van az agyuk idézetekkel régi kínai írókból, életük minden vonatkozására tudnak egy-két bölcs mondást valamelyik évszázadok előtt élt filozófus vagy költő műveiből és családi vagy baráti összejövetelek leggyakrabbi fűszere, hogy kis versikéket rögtönöznek valami adott tárgyról, mindnyájuk által ismert és elismert szabályok betartásával. Az irodalom a szó szoros értelmében eleven életet él a tudatukban s műveltnek lenni köztük annyi, mint ismerni az irodalmukat.

Szemmel láthatóan idealizált kínai élet ez, az írónak célja van vele: rokonszenvet akar kelteni nemzete iránt az angolszász közvéleményben, amire éppen most nagy szüksége is van. Régebben megjelent két könyvéből is ismerjük azt a szerény, okos, szeretetteljes hangot, amellyel hazájáról és népéről beszél, olyan egyszerűen, olyan hiteles őszinteséggel, amely mögé teljesen elrejtőzik a propaganda. Nagyon vonzó, rokonszenves a hangja, diszkrét és közvetlen, - sok évszázadra visszanyúló lelki és társadalmi kultúra fejezi ki magát benne. Mindig mértéktartó, de megvan a hajlékonysága, tragikus eseményeket ép úgy el tud mondani, mint mindennapi apróságokat, minduntalan éreztet egy csöndes, halk mosolyt, páthoszt tud mutatni anélkül, hogy felemelné a hangját, mindig nyugodt, tárgyilagosan epikai módon szól, de tele van modulációval.

A regény széles ívű világképet ad az előkelő és gazdag kínai polgárság világáról. Ebben központi helye a családnak van, melynek kultusza még ép az idő változásaiban. Az apai tekintély még sértetlen, a családi fegyelem alá önként és tudatosan aláhajlanak a családtagok. Mulan szűziesen gyöngéd szerelmet érez egy derék és tehetséges fiú, Lifu iránt, de magától értetődőnek találja, hogy az lesz a férje, akit a család már rég nekiszánt s Lifut az ő húgával házasítják össze. Lázadás nélkül rejti el szerelmét, mint legbensőbb titkát, szíve mélyébe. De már bomladozni kezd ez a családi fegyelem sok helyen, a lányok már kezdik követelni, hogy európai módra joguk legyen maguknak kiválasztani házastársukat. Az európai és amerikai egyetemekről hazajött diákok hozták magukkal az új levegőt. De ezek az ifjak lesznek legvitézebb harcosai a felébredő nemzeti szellemnek. Ma még ők a kisebbség, a polgárság többsége, az idősebbek legnagyobb része még a hagyományon belül él. Az az idő, melyet a regény átölel, az átmenet ideje Kínában, nem tudni, a régi és az új erők súrlódása merre fog vezetni.

Ebben a világképben csak a jómódú réteg szerepel. Nincs benne szó a szegénységről, a hallatlan kínai szegénységről, a kikötővárosi kulik és a földecskéjüket ősi módon túró szegény parasztokról, a politikai válságok, belső egyenetlenségek és rettenetes elemi csapások okozta elképzelhetetlen szenvedéseikről. Ezekről az amerikai írónő, Pearl Buck adott képet az «Anyaföld»-ben. Lin Yutang kizárt regényéből minden szociális tendenciát, célja szerint a kínai élet szép és rokonszenves oldalait akarja csak bemutatni. Nem kritikai képet akar adni, egész rokonszenvével azokban az életformákban él, amelyeket rajzol, de amilyen pompás író, egy pillanatra sem lehet rajtakapni szentimentalitáson, vagy szándékos retoucheon. Módszere és szemlélete szerint realista író, aki szépet akar írni.

A regény meneküléssel kezdődik és meneküléssel végződik. Az elején Mulan menekül, mint kislány, családjával a boxerlázadás borzalmai elől, elszakad családjától, majd rendkívüli módon visszakerül hozzá. A végén ismét menekül Mulan, a japánok elől, belemerül a menekülők tömegébe, ráébred, hogy ő már nem különálló egyén, hanem tagja egy tömegnek, amelybe beleolvadt, mellyel közös a sorsa, a jelene és jövője, közös a szenvedése és a reménye. Ez a tömeg maga az ősi, örök Kína. Ez a hatalmas zárókép mutatja meg Lin Yutang művének végső értelmét.