Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő

Radnóti Miklós: Im üdvözöllek
Toldalaghy Pál új versei

Vékonyka kis könyv, huszonkét vers, második jelentkezése egy kitűnő fiatal költőnek. Első kötete sem hozott több verset s mégis szinte kész költőt mutatott be, még a költői arc egyéni vonásai is kirajzolódtak már első gyüjteménye nyomán.

Im üdvözöllek... a cím kissé fennkölt ünnepélyessége s felénk forduló, lassú, szerepjátszó mozdulata jellemzi egész magatartását. Nagyon költői és nagyon festői költő. Mindíg költői - talán kissé mindíg hagyományosan költői a versek légköre, versindító alaphangulata - és nagyon festői, dús a képalkotási módja. Első verseiben a pompázó, kitűnően és aprólékos gonddal formált képek mögött néha elveszett a lírai indulat, ma már önmegtartóztatóbb és gazdaságosabb, a képek telítődtek, a díszletekből bejárható, illatos és kifejezésteli költői táj lett, a képek legtöbbször lélekállapot vetületei s a belső és külső táj ábrázolásának átmenetei is kitűnően sikerülnek. Ünnepélyes, lassú, Tóth Árpádtól tanult ritmusa, különösen a sorok elején erősen spondaeizált jambusai és ötletes, tompacsengésű rímei is egyénibb ízekkel teltek. A versek szerkesztése is biztosabb, bár a buktatókon eddig is átsegítette egy-egy bűvészi jelző, vagy gondosan formált kép. A sokszor nagyon is jólnevelt indulat újabb verseiben néha már áttöri a korlátokat s ez szépen nyilvánul meg itt-ott egy szürrealista hajlandóságú fogalmazásban. A nagyobbat, többet bíró költői erő nyugtalankodik, kalandra vágyik, határait eddig is önmaga teremtette, tudatos, kicsit mélabús óvatossággal. Egy-egy képe máris stílusváltást, megújulást sejtet talán:

...már csak pislogva ég a lámpa lángja
s egy fáradt hajfürt lassan elzuhan...

- írja egyik legszebb versében, az Őrhely-ben, vagy egy másikban:

Egy rózsaszál a kertben csöndbe füstöl.
Felhője szétszáll az emlékeken.

Csak az elhatározás hiányzik egy újabb kísérlethez, lehetőségei ott bujkálnak az újabb versekben. De így is, az Im üdvözöllek olvasásakor az ismert arc apróbb részletei is megmutatkoztak, pontosabban: az arc elmélyültebb lett, öregedett s a már ismert vonások mögött több az emberi s természetesen mélyebb a költői indulat is.