Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 6. szám

Illyés Gyula: Folyók, fjordok, kis falvak...

Mi volt Waterlo, Wagram, Mohi, mig
jajjal, ezer halállal teletöltve
nevük, az addig üres és szelid,
nem röppent, dörrent szét a fellegekbe?
Mit tudtunk még egy hava is ti enyhe
folyók, fjordok, kis falvak rólatok?
Beh jobb lett volna - volna? - beh jobb lenne
némán maradnotok.

Igy tágul a föld. Uj mezők, hegyek
rögzülnek ujra a gyermek-agyakba.
A földrajztanár pálcája helyett
a térképet az ágyucső kutatja
s bár eltünteti, amit megmutatna,
az áll ragyogón, az a buta rom,
az lesz mérföldkő örökegy utadra
megint a fordulón,

oh emberiség!... - Ki bizakodón
követtelek, az utmentére állok -
A tudni hullott Ádám átka nyom,
hogy mind nagyobb bün s büntetés tudásod?
Oh hordanád bár elme-szolgaságod!
Beh tudta Ő, hogy mit mivel veled,
midőn kezedre bizta egy halálod:
fogd, ezt megismered.