Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle

Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle
Kisplasztikai kiállítások

Az egyiket a Tamás-galéria rendezte. Kiváló anyagból. Mai szobrászatunk értékessége meggyőzően érvényesült e kiállításon. Beck Ö. Fülöp, Beck András, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Vilt Tibor, Vedres Márk, Farkas Sándor biztosították magas színvonalát. De külön hangsúlyozással kell megemlékeznünk Ferenczy Béni kis szobrairól, aki különben néhány pompásan sikerült rajzával is megörvendeztetett.

Annál jelentéktelenebb volt művészi szempontból a másik tárlat, mely az Iparművészeti Múzeumban volt látható. Pedig mindenképpen helyeselhető elgondolásból született. A sportversenyek évek hosszú sora óta művészileg értéktelen díjakkal szokták megajándékozni a győzteseket. A sportügyeket irányítók most visszaemlékezve a hellasi atletika és a szobrászat nagyszerű barátságára, azt szeretnék elérni, hogy a szobrászművészetet belekapcsolják a sportdíjak készítésébe. Ezzel nemcsak a nehéz viszonyokkal küszködő magyar szobrászaton is segítenének, hanem a művészi ízlést is széles körökben terjesztenék.

Sajnos, legjava szobrászaink távolmaradtak a kiállítók közül. Ebben bizonyára a meglehetősen merev feltételeknek is részük volt. Csak az a szobormű számíthatott sikerre, amely sportszempontból és művészileg is megfelelt. A zsűri ennek megfelelően művészekből és sportemberekből állott. Művészeinknek azonban laikusok már eddig is annyi bosszúságot okoztak a zsűrizésnél, hogy egyáltalában nem csodálkozunk idegenkedésükön. Mindennemű művészi alkotásnál kizárólagosan a formaalkotás szempontja döntő és nem a tárgyi tartalom. Ha ezt erőltetik, nehéz lesz a sportnak és művészetnek találkoznia. Jusson eszünkbe, hogy alig volt még lovasszobor a világon, amellyel a hyppológusok meg lettek volna elégedve! De különben is némi erőltetettség van abban, ha a vivónak csak vívószobrot, a tenniszezőnek csak tenniszezőt, az úszónak csak úszót ábrázoló szobrocskát ajándékozunk. Ezt az elvet következetesen alkalmazva sebésztanárnak csak olyan kisplasztikát lehetne ajándékozni, amely kezében kést tartó doktort ábrázol! Aminthogy viszont ennek az elvnek alapján serleget, kupát csak ivóverseny győztesének lehetne jutalmul adni. Függetlenítsék ettől a témai korlátozástól a díjakat és hagyják ki a zsűriből a sportembereket. Adjanak a díjazandónak akármilyen művészileg értékes kisplasztikai alkotást, jobban fognak járni, mintha valamely sportoló művészileg silány ábrázolását kapják díjazásul. Erre persze mai viszonyaink között aligha van remény.