Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 2. szám

Illyés Gyula: Üvölt...

Üvölt a zsarnok; dühe mint a szélé
a fába friss erőnek:
ugy száll a népbe, érleli keménnyé.
Fők, ágak emelődnek.

Emelkedik szivem példára; boldog,
ajzott feszültség biztat -
neked köszönhetem, ki ellen felcsapódok!
igy mérve, hogy ki is vagy,

s ki az, ki küldött, hogy beteljesitsed
a próbát, mit reánk ró.
Büntettél, - oldtad szolga-büneinket,
te forditott Megváltó!

Hát add ki mérged, - már az is miénk lesz.
- Mi leszel te, ürülten?
Mi a vihar, lent kuszva már beszédes
megáradt csermelyünkben?

Szél voltál s felleg, mosni egeinken
a gyáva multak mocskát.
De könnytől-vértől szutykosan most isten
már elhajit, mint spongyát.