Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 11. szám

KOMJÁTHY ALADÁR: SZÁMADÁSOK ÉJE

Negyven után Isten kezében
van már az életed,
mikor az ifjuság s a szépség
az útból félretett.

A néma éjben minden emlék
ágyad szélére ül,
hiába süt a hold az égen,
sötétség van belül.

"Hány éved van még?" - szól kajánul
egy hang s a borzalom
reádborul, mint tetszhalottra
a súlyos sírhalom.

"Hol van anyád, apád?" - a másik
gyötör kegyetlenül
s a vér riadt, szűkült eredben
megdermed és lehül.

"Mi lett belőled? Vágyaidból?"
dörög a harmadik
s rémülten érzed, hogy agyadban
csupa kígyó lakik.

"Esztendőiddel mit csináltál?"
vádol a negyedik
s visszahangos lelkedben a kétség
sötéten felnyerít.

Körülvesznek halott barátok,
eltűnt szerelmeid
s álmatlanul vergődsz az ágyon,
estétől reggelig.

A hajnal hasztalan dereng fel,
nem hoz vigasztalást,
irgalmatlan bánat takar be,
mint egy izzó palást.