Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · HUNYADY SÁNDOR-KÁDÁR ERZSÉBET: TÖRÖK SOPHIE

HUNYADY SÁNDOR-KÁDÁR ERZSÉBET: TÖRÖK SOPHIE
"Nem vagy igazi!" - Nyugat-kiadás
I.

Megszületik előttünk egy gyermek, csak éppen az apja, aki nemzette, nincs jelen, ahogy egy róka vagy egy farkas sincs ott kölyke születésénél. Az eset tökéletesen indokolt. Más dolga van. "A kenyér." Mégis borzasztó! Olvassuk a születés misztériumának éles, részletes, pontos orvosi rajzát. De a csecsemő kicsit mégis idegen attól a testtől, amely világra hozta. Az előtérbe lép roppant szenvedéllyel és vadsággal egy meddő asszony. Ezé a gyerek! Ő akarta jobban, ő teremtette meg a lehetőséget arra, hogy megszülessék. A szó szoros értelmében ő erőszakolta ki, szellemével, akaratával, ösztönével végezve ugyanolyan préselő erőfeszítést, amilyent a szülés végső periódusában művel az asszony.

Sejtelmem sincs róla, hogy az írónak szándékában volt-e gyűlöletessé tenni azt a nőt, aki a dolog normális rendje szerint tud szülni, mert így teremtették, és nem történt vele soha semmi baleset. De azzá válik. Pedig a figura eleinte nagyon szimpatikus, szegénysége, keserű gyanakvása, elegáns tartózkodása miatt. Valósággal tetszik nekem, szeretem sötét szépségét, ferde, tatár szemét. Aztán olyanokat kezd gondolni, mondani, tenni, hogy nem tudok többé vele érezni. Hiszen igaza van. Csaknem teljesen igaza, a mellette írott védőbeszéd tökéletes. Mégis lemondok róla, nekem ez a nő nem kellene, mert alkudozni lehet vele olyan pillanatokban, amelyek nem alkalmasak semmiféle meggondolásra. Önző és riadt. Mivel több, mint egy fekete tollú tyúk, amely maga alá pottyantott egy tojást?

A másik asszony másféle. Szívós, szenvedélyes, akaratos, vakmerő lázadó és kitaláló zseni. A természet parancsára megteszi azt, amit éppen a természet tett lehetetlenné számára. A gyermeke nem "örökbefogadott" csecsemő. Szülte. Rajta múlt, hogy megszületett. Enni ad neki, amikor a másik asszony elveszi emlőjét a kicsinytől. A gyermek számára nem igazán óriási különbség, hogy milyen módon kapja meg a tejet, amelyre szüksége van?

Kényes kérdéshez, csaknem babonához nyúl hozzá a történet, amely inkább súlyánál, mint terjedelménél fogva regény. Vajon valóban olyan fontos-e a fizikai kapcsolat, amely a szülő és gyermeke között van, vagy vannak más kapcsolatok is, amelyek nélkül az élet nem jutott volna tovább a kezdet durva formáinál? Török Sophie oly indulatos erővel állítja, hogy valakinek lehet gyermeke akkor is, ha nem szült, hogy el kell hinni, az ember szinte hajlandó kisebb jelentőséget adni a folyamatnak, ahogy a gyermek fogan és a világra jön, hozzátársítva a test dolgaihoz valami mást is, amely összefoglal mindenkit, aki él.

A kötetben a regényen kívül néhány mesteri elbeszélés van. Közülük a "Boldog asszonyok" ugyanabban a témakörben keres, mint a regény. De ugyanide tartozik, ha fedettebben is a fülledt érzékiségű "Augusztus", a "Nyári játék", és talán még messzibbről az "Arcképtanulmány" is. Szeretni! Nem is szeretni. Ölelkezni. Micsoda vágy lehet az, amely a sokat tapasztalt pesti lánnyal megcsókoltatja a farkasfogú, fiatal parasztlegényt. Ha ezt a históriát jól megnézzük, nincsen benne szerelem, még erotika sem, hanem valami végzetesebb akarat kíváncsi lobbanása. Két novella nem az élet forrásáról beszél, hanem a tengerről, melybe patakjaink beléömlenek. "A halál percei" egy pillanat rémítően kitágított története. "A föld az Istené" kegyetlen mese. Az élet életen él! Mit akar Isten? Mit gondolhatunk és mit remélhetünk? Odajutva a mesében, ahol a lepusztított sóskaágy kis növényei halálra sebezve sikoltják panaszukat, pillanatra hallottam a marha bődülését, amelynek húsa mellé mártást csinálnak valami élőből, élők számára, akik szintén meghalnak és más élők ágyává és eledelévé válnak a földben.

Ha ezt a könyvet úgy olvastam volna el, hogy nem láttam a borítéklapját, akkor sem lehetett volna kétségem, hogy asszony írta. De valami másféle asszony, mint amilyeneket megszoktunk. Sehol nem peng benne mandolin, és nem süt a hold. Pontos, kemény, kegyetlenül harcias, csaknem katonás. Ahol ellenfélre talál, mint a tigris roppantja el a csontját. Miféle asszonyi könyv ez? Az amazonok jutnak eszembe, akik föltűzték hajukat a sisak alá, elszántabban verekedtek a férfiaknál, és csak akkor derült ki nemük, ha megsebesültek, s le kellett venni róluk a vértet.