Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · TÖRÖK SOPHIE: SIRATÓ

TÖRÖK SOPHIE: SIRATÓ
4.

Hány éve leslek már haragom
kapui mögül némán, s makacsul
jóságod se ütésed nem feledve!

Mozdulatlan figyellek, évek mulása
sem gyengiti konok türelmemet:
megértél-e már a bocsánatra?
Mert neked - ki sohsem bocsátottam meg senkinek!
neked, hacsak az idők végén is,
neked szeretnék megbocsátani.

Mennyi év! egyetlen szót sem cseréltünk.
Nem kérdeztem: hogy tudsz meglenni
szeretetem melege nélkül?
Csak hangodra figyeltem, hunyt szemmel,
mint meztelen zenére -
mert hangod nem szakadt el tőlem
hangod még vall és felel nekem.
Érzékeny idegekkel fogom fel
álruhás szavakba öltözött üzenetét.
Megmérlek minden percben - félénken
közelítő melegedet és rideg kevélységedet
egyszerre mérem - s az ítélet keményen
tartja vissza kezemben a bocsánatot.

Ma karomig jöttél - a mozdulat nem elég,
szavak is kellettek volna - de szavaink
elfultak harag füstje alatt.
Fájdalommal éreztem hirtelen
hogy eljárt az idő! akit egykor szerettél:
már nincs. Szomoru ember lettem
s mit érne most már megbocsátani?
Már új harc kellene, erőfeszités fiatal
ereje, hogy visszaszerezzelek!

Az évek elvittek téged is -
s kicserélt lényedhez alig köt más
mint sérült szeretetem makacs emléke.
Közeljössz, - már késő! távol vagy
elérhetetlen! Gyászolj velem barátom!
A harag tulélte bennünk a szeretetet.