Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 5. szám · / · FIGYELŐ

WEÖRES SÁNDOR: JÚLIUS
Berczeli Anzelm Károly versei

Berczeli hibátlanul ért a versformához, kitűnő stiliszta és érzékeltető-ereje is van; kötetét olvasva mégis hiányérzésünk támad. Egyelőre többé-kevésbé hiányzik nála a rendkívüliség: az a valami, mely egy-egy költői oeuvre-t csak egy-szerivé, pótolhatatlanná tesz. Az átlag-fölöttiségnek magától kell megérkezni, mesterségesen elő nem idézhető - és Berczeli igazi-költő mivoltát tanúsítja, hogy van türelme várni és nem biggyeszt magára mesterségesen-tákolt ál-jellegzetességet, ahogy akárhány mai poéta, az "egyéniség" fogalmát félreértve, néhány elhatározott és begyakorolt gesztusra korlátozza a költészetet, a markánsságért föladva a spontaneitást; ez azonban nem egyéniség, hanem annak kiküszöbölése; modor, szerep, színészkedés; az egyéniség nem elhatározott karlendítések sorozata, nem önmagunk jellegzetessé-csonkítása, hanem átlag fölötti többlet, rendkívüli szellemi terrénumokra eljutás, szellemi szabadmozgás. Shakespeare és Goethe az egyéniségek, akik mindenkitől tanultak és mindenkire hasonlítanak; nem pedig Hazafi Verai János, aki nem hasonlít senkire.

Berczeli költeményei kétségtelenül átéltségből fakadnak; a ma-kötelező pózok helyett a lélek organikus áramlását érezzük bennük. Költészetét egyetlen szóval tudom leginkább jellemezni: férfias; ereje higgadt és zömök férfi-erő, szerelmes gyengédsége Balassa széptevésére emlékeztet. Versei nem egy-magból szökkenők, hanem mintha téglákat rakna egymás mellé. Verseinek együttese alig hat; de egy-egy költeménye magában-véve annál lenyűgözőbb. Micsoda megjelenítő-ereje van! nézzük ezt a részletet:

Hidak alatt, mint a homokzsákok,
hevernek a kidőlt proletárok,
egyik munkás, a másik meg diák
és dübörög fölöttük a világ.

Ott fekszenek most a kövön némán,
por szitál a deszkák hasadékán,
zeng, zúg a zaj, de ők csak alszanak,
homokzsákok a nagy hidak alatt.

Graciőzen tökéletesek a könyv legelső sorai:

A jeggyűrűnkben nincs se név, se semmi,
emlékszem, nem került rá, így esett,
de most, hogy végre kárpótoljalak, nézd,
e könyvbe vésem drága nevedet...

Berczeli kifejező-készsége készen áll, hangterjedelme a halkságtól a harsogásig terjed, fantáziája gazdag, motívumai zavarosságtól-mentesek, áttekinthetők, plasztikusak; és ami még hiányzik - a nagyság, rendkívüliség - valószínűleg megérkezik majd; kényes látogató, mely jól berendezett szállást szeret és épp ezért aligha fogja elkerülni Berczeli költészetét. Ki kell várni; hajánál fogva előhúzni nem lehet, legföljebb az "Ersatz"-át, mely kevesebb a semminél. Biztosra veszem, hogy ekkora kifejező-készség nem vész kárba: tán Berczelitől várhatjuk az új nagy drámai-költeményt.