Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 4. szám · / · ŐRJÁRAT

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: CSAK EGY FÖLDRENGÉS

1755 november elsején a lisszaboni földrengés megölt harmincezer embert. A rengés átcsapott a lelkekre: legalább másik harmincezer ember szakított Istennel. A szörnyű helyszíntől a lengyel a falukig a hívők visszaroskadtak az ősi kételyre s tetemrehívták az optimista Leibnitzot. Egy hat éves frankfurti fiúcska a hír hallatára a nagyokhoz fordult. De a nagyok elfordultak, szégyellték magukat. "Der Knabe der alles dieses wiederholt vernehmen musste, war nicht wenig betroffen.", írja sokkal később a felnőttek zavarával. A borzalom démona végigszántott a földön. Voltaire csak évek múlva könnyebbített az elkeseredésén a világgyalázó Candide-ban. "Gondolj arra, hogy a világ egy nagy hajótörés s a jelmondatunk: meneküljön, aki tud." Ezt 1766-ban írta, tizenegy évvel a földrengés után.

A chilei szerencsétlenség állítólag negyvenezer embert ölt meg. Egy napig a lapok első oldalára került, aztán visszahullt a napi hírekbe. A filmhíradóban két katonai szemle közt néhány kockára szorult. Igazat írok: számos ismerősöm nem is hallott róla. Félreolvastak újságot, gépiesen átugorják a rossz hírt.

Negyvenszer negyvenezer holttestről álmodunk. A negyvenezer valódi már kevés nekünk.