Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Cs. Szabó László: Őszi éjszakák

Cs. Szabó László: Őszi éjszakák
(Napló [+] )
Szeptember 28.

Egy megtört, síró hang hallszik a prágai rádióban. Állítólag Benesé. Egy sereg angol lap gyilkosságot emleget. Nézzünk egyszer a túlsó oldal szeme közé.

1932-ben vagy a következő évben néhány napig Prágában voltam. Akkor még Masaryk lakott a Várban. A város szép volt és lehangolt, egy ki nem mondott mélabú bántotta. Otthonosnak, közép-európainak érezte. Pedig a Habsburg emlékek alatt roskadó város azokban az években a pánszlávizmus fellegvára volt. Csakhogy a külföld számára átkeresztelték demokráciának s egy sereg angol és francia az európai demokrácia őrtornyának is tartotta.

A cseh valóban velejéig demokrata, de már nem annyira szláv, hogy szívből húzzon a pánszlávizmushoz. Nem való ennek a felvilágosult kertésznépnek a balvégzetű, mértéktelen orosz küldetéseszme. Akár forradalmár "kelyhes" a cseh, akár hű Habsburg alattvaló, mindig európai; huszita és jezsuita emlékei elfalazzák Oroszországtól. Most mégis egy telhetetlen keleti eszmét erőltet magára s a Ruszinszkóban titkos bejáratot tartogat Oroszországnak. Ki hitte volna ezt a közép-európai belgákról? "Szláv porosz"-nak szokták hívni, de — amennyire a két országot ismerem — "szláv belgának" is hívhatnák. Mária Terézia két kedvenc, szorgalmas, fésült tartománya: Belgium és Bohémia (az ócseh királyság) még ma is hasonlít egymáshoz. Már pedig belgának lenni kitüntetés, de félreérthetetlen európai szerep is.

Benes beérhette volna Bohémia földrajzi fellegvárával, a mai pánszláv cseh "birodalmat" azonban idegen népek testén kellett kiszabnia. Az okos kertész- és üvegfúvó nép régóta sejti, hogy egyszer még nagy baj lesz ebből. Valószínűleg ezért találtam egy lehangolt várost a Habsburg emlékek árnyékában.

A nagyhatalmak Párizsban dinasztikus és történelmi határok helyett néprajzi határokat akartak kiszabni. Minden előszobában Benes ült, mindenütt ott termett a ceruzával. A fáradhatatlan, mosolygó emberke majdnem egymaga hordta szét a Habsburg birodalmat és Szent István országát. Ültettek a kettő helyére egy nemzetiségi országot. Csakhogy ebből már hiányzott a Habsburg birodalom latin-germán kultúregysége — (maga Prága is egy gótikus-jezsuita Habsburg város) — s a magyar történelmi egység, amelynek legszebb jelképe az osztrák Donner Rafael huszáratillás latin Szent Mártonja a háromnyelvű Pozsonyban. Benes föltámasztotta a nemzetét s rögtön lefödte a nagyzoló pánszlávizmussal.

A nyugat-európai ember a helyszínen hamar rájött, hogy a tarka monarchia helyére egy tarka Csehszlovákia került. Dinasztikus és történelmi határok helyén hadászati és nem néprajzi határokat talált. Megnyugtattam francia, angol és olasz ismerőseimet, hogy Prágából jövet nem muszáj beszélni a csehekről. Megvan róluk a végleges véleményünk Európa nélkül is. Gondoljanak Prágáról akármit, akár a legszebbet, a magyar attól még vendéglátó marad.

De a legtöbb idegen önként beszélt. Bántotta a valóságérzéküket. Hazatérve elővették az emlékiratokat. A legtöbbje nem figyelt annakidején a béketárgyalásokra. Most elcsavarogtak a tekervényeiben, mint a régész a hamuvárosokban. Még a csehbarát is szorongva tért haza. Néhány nap óta leolvasom ajkukról a visszatartott szót: "menthetetlen". Ezt mondták egész idő alatt, amíg Pesten voltak.

Egy szomorú ember beszél a prágai rádióban. Csakugyan ő az? A műsorközlő megismétli a nevét. El kell hinnem. De sehogyse tudom elképzelni. Mert én másnak is láttam.

Honfitársaim az országcsonkítót gyűlölik benne. Hát még ha ismerték volna a nemzetközi utazót! Otthon komoly államférfi volt, de külföldön már nem bírt a jókedvével. ha a népszövetség folyosóin valaki elégedetten mosolygott, tudtuk, hogy ő az. Masaryk fáradt volt, a lótás-futást már Párizsban átengedte Benesnek. És Benes szívesen futkosott. Szerette az előszobákat. Aztán Dezső és Kelen humoros népszövetségi étlapjaira is rákerült. Önéletrajzot írt, könyveket írtak róla. Így emelkedett hírben és dicsőségben.

A franciák és angolok leereszkedőn tűrték a buzgalmát. Ha Lafontaine egyszer együtt látta volna Brianddal, biztosan megírja a bernáthegyi és foxi meséjét. Örültünk is ilyenkor, hogy Magyarországot a kevésbé népszerű és kevésbé jókedvű Apponyi képviseli.

Ugyanaznap délután.

A tűzvész és árvíz menekültje apró semmiségeket szorít a szívéhez. Így tesz a gondolat is. Mindjobban elmaradok az eseményektől, gyerekes gondjaim vannak. Mekkora hazugság lehet, hogy a halálveszélyben egy szempillantás alatt lepereg előttünk az életünk! A gondolatrögzítő gép biztosan csupa jelentéktelenséget fényképezne le az agytekervényekben.

Azon szomorkodom például, hogy talán soha nem látok többé francia filmet. Raimu volt a kedvencem. Kiszemeltem pár könyvet az Oxford zsebkönyvtárból. Most lemondok róluk. Az is kár, hogy nem olvastam el idejében a Wilhelm Meistert. Ilyen gondjaim vannak.

Észrevétlenül az új élethez alkalmazkodtam. Légitámadás után éjjel is vissza kell mennem a hivatalba. De az elsötétített s riadt városon keresztül órákig eltarthat az út. Azt tervezem tehát, hogy egyedüllétemben a hivatal mellé költözöm. Talán egy olcsó szállóba. Számolom futja-e a pénzből? Igaz, nem tart sokáig, úgyis lemegyek, ha a dolog komolyra fordul.

K...... vel feketézek a dunaparti teraszon. Hetek óta először szabad a délutánom. Már a régi vagyok. Ha leszerelek, megírom a könyvet a latinokról, Budapestről stb.... Roppant összefüggően beszélgetünk, a mámoros ember ügyel ilyenformán a folyamatosságra. Később elmegyünk S......hez az asszonyokért. Onnan hívok föl egy kollégát. Van valami hír?

Sohasem fogom megérteni, ami akkor történt. Mielőtt felet volna, megéreztem a mosolyát a vonal túlsó végén. Másnap megerősítette, hogy a várható fintorodnom mosolygott.

— Van egy kicsi. A négy nagyhatalom Münchenben találkozik.

Nemsokára ömlik a hír. Churchill beszéde elmaradt, az angol parlament kalaplengetve lelkesedett a miniszterelnökért. Hallgatom, hallgatom s hirtelen elálmosodom. A vihar elült, a lobogó lélek petyhüdten visszahull a nyelére.

 

[+] Ezt a naplót valamivel pongyolább formában napról-napra írtam. A könnyebb érthetőség kedvéért felfrissítek néhány dátumot.Szeptember 13: ostromállapot Csehszlovákiában, Henlein-ultimátum; szept. 15: Chamberlain Berchtesgadenben; szept. 18: Mussolini trieszti beszéde; szept. 22. Chamberlain Godesbergben; szept. 23: csehszlovák mozgósítás; szept. 24: részleges angol és francia mozgósítás; szept. 26: Hitler berlini beszéde; szept. 28: parlamenti ülés Angliában; szept. 29: Müncheni találkozó.