Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 10. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: A bohóc

Lully nevét a legtöbb zenebarát ismeri. Sok a műveit is. Harmincöt évig udvari karnagy, zeneszerző, intendáns volt, a Napkirály kegyence, Moličre munkatársa, a francia opera első mestere s jóformán Gluckig énekes színpaduk veretlen ura. Fondorlat, hatalomvágy, alávaló jellem segítette az életben, lángelméje a halhatatlanságban. Kártyázik a király? Szóljon Lully muzsika. Megjöttek a külföldi követek? Lully zenél. Versailles ünnepel? Lully Muzsika a lelke.

A múltkor Halász Gábor korabeli feljegyzéseket keresett róla. Természetesen Saint-Simon emlékirataival kezdte. A herceg évtizedekig élt az udvarnál a muzsikája mellett. Gyógyíthatatlan grafomán s nagy pletyka volt, több száz év került a tollára, még a szegény, pohos, mihaszna "Rákóczi fia": György is. Lully egyszer sem.

Csak nem írja le egy bohóc nevét?