Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 10. szám

Kassák Lajos: Férfiének a rózsaláncról

Elindultam tőled
S mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád.

Sajognak csókjaid s kezemben felejtettem kilincsed.
Óh, balga szivem, amint egyedül ballagok
olyan vagyok, akár az állat, ha riadtan menekül
olyan vagyok akár a gyermek, ki szájában
az édes tej izével jajong anyja után.

Miért is mentem el, mért nem maradtam nálad?
Kilenc tövis került azóta talpamba
szivenre kilenc abroncsot vert az emlékezés
s ki tudja mi lesz velem, ha egyszer
szél kerekedik s vad tölcsérében magával ragad.

Óh, fivéreim mind, kik e földön bolyongtok
segitő jobbot hiába nyujtunk egymás felé.
Harcban vagy szerelemben vérzünk el egyedül
miközben sután és reménytelenül dadogjuk
irgalom az ember fiának, ki bennünk lakozik.