Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 5. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: Falusi oltárok

Itt vannak az olaszok! — mondják az állomáson.

Négy milánói fiatalember dolgozik február óta az alsó templomban. Szivaccsal mossák a falat, salétrom, penész, pókháló, falusi sár alól szabadulnak fel Maulbertsch sürgeti falfestményei. Nem tudom hányan ismerik, engem negyedszer csaltak ide. A Wachauig, Würtzburgig, Velencéig kell menni ilyen csoda után.

Isten neki, megkockáztatom a nyakam egy kis műélvezetért. Nyikorognak a létrák, a legfelső deszkapallóról már a mennyezetet érem. Az egyik olasz hátravetett fejjel javítja a nyílt sebeket, arcába csöpög a festék. Ezzel a kényszeredett mozdulattal dolgozott Michelangelo a sixtusi kápolnában. Megborsódzom a gondolattól.

Az orgona mögötti penészes, koromfekete falból megyei urak, falubírók, dámák s Bíró Márton püspök tűnt képe kerül elő. Hát az a kövérkés, megelédegett, vendéghajas úr meg kicsoda? Maga a művész, nevetnek az olaszok. Megszokták az efféle csodát: Olaszországban minden fekete fal gyanús. Az a csoda, ha nem lapul benne műremek.

Csak most látom, milyen képmutatás kellett korábbi gyönyörűségeimhez. Tiepolo felejthetetlen, üde színei villannak föl a szivacs útján. Milyen jó tanítvány és utánzó volt ez az osztrák! Egy karnyújtásnyira a fejemtől Mária lebeg kék szoknyában, a szemközti bolthajtásban nagyhasú török lovagol. Semmi sem látszott belőlük. Egy-két helyen elrettentő példának meghagyták a régi piszkot. Azelőtt penészre, salétromra meresztgettem képmutató tekintetem. A műremek megvolt, de most látom először. Megért három hiábavaló hazug zarándokutat.

Kettesben vagyunk az állványon, a csöndes, nyakmeresztő olasszal. Éppen száznyolcvan éve egy nagy festő járt ebben a falusi templomban, évekig kedvére játszott a falakkal, beborította szépasszonyokkal és szép lovakkal. Ki látta, kinek festette a pártfogó püspökön kívül? A kérdésre kérdéssel felelek. Kinek faragta Tilman Riemenschneider a creglingi, Michael Pacher a st.-wolfgangi, Egid Quirin Asam a rohni oltárt, kinek festette a Moulins-i névtelen az odavaló triptichont? Behavazott faluk, mezővároskák, hegyi zugok rejtik a kincset. Ilyenek voltak akkor is, amikor befogadták. Colmar jelentéktelen Grünewald életében is, Creglingen frank határfalu Riemenschneider idején és Sümegre utazván, Maulbertsch az Isten háta mögé utazik.

Isten háta mögé a mi eszünkkel, nem az övékkel. Csak mi ismerjük ezt a földrajzi fogalmat. A műveltség nem akadt el félúton, ami kijárt a gazdag nürnbergi templomnak vagy egy bécsi palotának, kijárt a német falunak, a francia vásároshelynek és kijárt Sümegnek. A műveltség nem nézte a lélekszámot, ott is kihajtott, ahol ma a hatodhetes mozi becsuk.

Magas volt a templomállvány, talán azért láttam, milyen magasból csúszik le Európánk.