Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 11. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Szerb Antal:
CSALÁDI PENSIO (Kertész Erzsébet regénye)

Kétségtelen, hogy a nők sokat vesztettek, amikor a sok ezer éves pártriárkális állapotok megszüntével mint szabad emberek kezdtek megállni, önállóan, elhagyatottan és egyre nyomasztóbb gyengeség-tudattal egy közömbös és gyengédtelen világ közepén. Kertész Erzsébet már ahhoz a legújabb nemzedékhez tartozik, amely visszasírja a régi helyzet nyugodalmas védettségét és beismeri, hogy a dolgozó nő minden méltóságánál többre becsüli azt az elavultnak mondott valamit, amit a régiek úgy neveztek, hogy a családi élet melege.

Kertész Erzsébet a «női sorsnak», a férfiak állhatatlansága, hidegsége és szívtelensége miatt szenvedő asszonyéleteknek írója. Könyvében három ilyen élet panaszkodik egymás mellett. «A férfi férfi, a kutya kutya», - értesültünk. De szegény nő-alakjai mennyi álmatlan éjszakán, síráson, keserven mennek keresztül, amíg erre a szomorú igazságra rájönnek! És akkor sem bizonyos még, hogy levonták ennek az igazságnak a konzekvenciáit. Lehet, hogy a következő napon találkoznak egy új férfival és azt mondják: «ez már mégse kutya!»

A fiatal írónő harmadik regénye ez. Az előző kettőhöz képest a fejlődés igen jelentékeny. Stílusa mindinkább megszabadul konvencionális cicomáitól, egyszerű, plasztikus, kifejező lesz. Az elbeszélés menete sima és sehol sem veszít érdekességéből. Itt-ott finom humor és malicia csillan ki inkább lírai hangulatú soraiból; azt hisszük, az írónőnek ebben az irányban kellene tovább haladnia.