Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 6. szám · / · KARDOS LÁSZLÓ: UTAZÁS A KOPONYÁM KÖRÜL
Mikor tavaly tavasszal híre futott Karinthy súlyos betegségének, sajátos ijedtség és megrendülés fogott el mindnyájunkat. Sajátosnak mondom, mert egészen más jellegű részvét buzgott volna föl bennünk, ha például tüdőrákról, vesezsugorodásról vagy béltuberkulózisról hallunk. Agydaganat, ez Karinthynál, a jellegzetes agy-embernél, sőt agyírónál, olyan végzetesen festett, mint Beethoven süketsége, csak gyilkosabban, kegyetlenebbül, hiszen nemcsak az agy nemes funkcióit fenyegette örökös bénulás, hanem az író élete is közeli, rohamos veszélyben forgott. Föllélekzettünk és fölujjongtunk a szerencsés műtét hírére, s fölszabadult tetszéssel olvastuk az író első híradásait betegségéről, a műtétről s a kitünő svéd sebészről, aki a daganattól megszabadította. Karinthy aztán többször is írt a dologról, s talán rossz fényt vet rám, ha bevallom: kis idő multán itt-ott már sokallottam is az agyoperáció «monotémás» uralmát.
Most pedig, hogy hozzájutottam az «eset» tüzetes monográfiájához
Honnan tehát ez a roham, ez az éjszakát odaáldozó, vad kiváncsiság?
[*]