Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET

Farkas Zoltán: KIÁLLÍTÁSOK
Magyar mesterművek a Nemzeti Szalonban

A «júniusi hetek» alatt a Nemzeti Szalonban ritka jelentőségű kiállítás volt látható, mely kitűnően oldotta meg azt a feladatot, melyet a Képzőművészeti Társulatnak a hetvenöt éves jubileuma alkalmából rendezett tárlaton kellett volna megoldania. Hirdetője a magyar művészet szépségének, amint az olyan művészek munkáiban tükröződik, akik halottak ugyan, de művészetük halhatatlan. A kiállítást Petrovics Elek rendezte, akinél erre a feladatra hivatottabb rendezőt nem lehetett volna találni.

Célja az volt, hogy a kiállítás anyagának összeállításában különös tekintettel legyen az idegenekre, akiknek minél jobban mutassa meg azokat a nagy értékeket, melyeket képzőművészetünkben termeltünk. Még pedig azokat, amelyek magángyüjtőink kezében vannak, hogy így kiegészítse a Szépművészeti Múzeum-nyujtotta képet. Tehát nem művészettörténeti célzat vezette, hanem a lehető legjobb eredmények hangsúlyozása.

Ennek a szempontnak következetes megvalósításával sikerült neki egy olyan kiállítást rendeznie, melyre még igen soká vissza fogunk emlékezni. Nagyszerű anyagot csoportosított, megszokott rendezői művészetével.

Azt hiszem, a kiállítás látogatóit megilletődött öröm töltötte el, amidőn végigcsodálták Munkácsy Mihály, Paál László, Székely Bertalan, Mészöly Géza, Szinyei-Merse Pál, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Mednyánszky László remekműveit, amelyek féltve őrzött és nem könnyen megközelíthető kincsei derék magángyüjtőinknek, akik szívesen bízták azokat a kiállítás rendezőjének válogató kezére.

A tárgymutató előszavának egyik célzása arra utal, hogy ezt a tárlatot talán egy másik fogja követni, melyet Petrovics a mai élők művészetéből állít majd össze. Valóban fölötte nagy szükség volna ilyen kiállításra is. A hozzánk elvetődő idegenek száma napról-napra nő és mai művészetünk is bizonyára érdekli őket. Erről a mai művészetről az új magyar képtár nem ad teljes képet, nem is adhat. Ez a mai művészetünk majdnem teljesen hiányzik a Műcsarnok tömegkiállításairól, vagy elvész a sok iparosmunka között, legfeljebb egy-egy magánkiállításon látható némelyik képviselője.

Éppen ezért igen fontos volna, hogy az idegenforgalom leglátogatottabb hónapjaiban Petrovics a mai alkotó művészet termékeiből egy éppen ilyen szigorúan megrostált kiállítást rendezzen. Azt hiszem, ezzel nem csekélyebb szolgálatot tenne művészetünknek, mint válogatással. Különösen az olasz reprezentatív kiállítás után a mostani volna erre nagy szükség, hadd lássa a külföld és lássa a mi közönségünk is, hogy itt új és minden ízében erőteljes, sőt európai jelentőségű művészet alakult ki, amelyre éppen úgy büszkék lehetünk, mint művészetünknek ama fényes koraira, amelyeket ezúttal a Nemzeti Szalonban ünnepeltünk.